„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani."

 

Jávorkai Judit (Lájfsztori)

 

 

„Kora gyermekkorunk keserves felismerése, hogy szívünk nyitottságával visszaél környezetünk.

 

„A halál iránti bizalom azt jelenti, elfogadjuk, hogy létezik s hozzátartozik az élethez. A halál elfogadása az élethez vezető kapu. A kereszt és a feltámadás misztériuma a bizalom misztériuma. Jézus képes volt bízni az életben, ezért tudta feláldozni életét. A zsoltár így fohászkodik: „emlékeztess arra, hogy meg kell halnunk, hogy ezáltal világosodjék meg az elménk”. A halálon nemcsak a fizikai halált értem, de minden kisebb meghalást is, amelyet folyamatosan meg kell élnünk.

 

„Az élethez való hozzáállásunk teljes egészében pénzorientált. És a pénz az egyik legkevésbé kreatív dolog mindazok közül, amelyek iránt érdeklődhetünk. Az egész megközelítésünk hatalomorientált, a hatalom pedig pusztító, nem kreatív. Az az ember, aki a pénzt hajszolja, pusztítóvá válik, mert a pénzt el kell rabolni, ki kell robbantani; el kell venni sok-sok embertől, csak úgy szerezheti meg. A hatalom egyszerűen azt jelenti, hogy egy csomó embert impotenssé kell tenni; el kell pusztítani őket; csak akkor lesz hatalma, csak akkor lehet hatalma.

 

„Meg kell tanulnunk minden napot, minden órát, igen, minden percet új kezdetként élni, páratlan alkalomként, hogy mindent megújítsunk. Képzeljük el, hogy minden percet új élettel várandósnak, minden napot ígéretekkel telinek érezhetnénk! Mi lenne, ha úgy járhatnánk-kelhetnénk az új esztendőben, hogy mindig halljuk a hangot: „Ajándékom van számodra, alig várom már, hogy lásd!” Képzeljük csak el!

Vajon lehetséges, hogy a képzeletünk elvezessen bennünket az életünk igazságához? Igen, lehetséges!

„Mit jelent Istent szeretni? Az ember nem úgy szereti Istent, mint azokat, akiket lát, hall és megérint. Hiszen Isten nem személy, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mi használjuk ezt a kifejezést. Isten az Ismeretlen. Ő a teljesen Más. Felette áll az olyan kifejezéseknek, mint például férfi és nő, személy és dolog.

Ha azt mondjuk, hogy a közönség megtöltötte a termet, és hogy az énekes hangja megtöltötte a termet, ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen eltérő valóságra.

 

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?"

Máté 16:24-26

 

„Mikor a Földön jártam, sokszor és sokféleképpen hangsúlyoztam, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem.

 

 

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és az önfegyelem lelkét.”

2 Timóteus 1:7

 

 

„A prófétai küldetés az tanítói küldetés is. Azok tehát, akik az Én prófétámnak tudják magukat, azok éppen azért az Enyémek, mert tudják, hogy mindig tanulniuk kell. Akik önmagukkal elteltek, azokkal nem tudok együtt dolgozni. Márpedig Nekem olyanokra van szükségem, akik éppen azáltal lesznek szócsöveim, hogy mindig tanulni akarnak Tőlem.

 

„Az engedelmesség erény, de egyszersmind egyéni felelősség is. A világ katolikus laikusai az emberiség legpasszívabb képviselői közé tartoznak, mert eddig még soha nem neveltük őket felelősségtudatra. Mi, papok, megmondjuk nektek, mit kell csinálnotok, ti fizettek, imádkoztok és bólintotok. A következmény a kreativitás és a kezdeményezőkészség mérhetetlen hiánya. Maga a papság is egy meglehetősen kevéssé kreatív csapat, amelyik inkább reagál, mintsem kezdeményez.

 

„A sors kivétel nélkül minden nagy kultúra alapszava. A kínai „ming”, a hindu „szvadharma” vagy a zsidó-keresztény „Isten akarata” ugyanazt jelenti.

Ha valaki keresztet hord a nyakában, tudnia kell, hogy a „kereszt” nem egy felekezetnek, hanem a Sorsnak a szimbóluma. Ha valaki „fölveszi keresztjét”, ez azt jelenti, hogy vállalja a nehézségeket, a gondokat és a szenvedéseket, vállalja azt, hogy sorsának feladatait megoldja.

Keresztet nem könnyű hordozni, és meg lehet halni rajta.

 

„A földi jövő tervezése idegen Tőlem. Én vagy a jelenben megoldandó feladatok tartalmára és módjára tudok nektek tanácsot adni, vagy az örökkévalóságban is értékelhető, felhasználható élettartalmakkal vagyok kapcsolatban.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 6/465.)

 

 

„Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik.

Igehirdetés - A vigasztalás - Holló Péter

„A vigasztalások többsége: hazugság.

Sok bölcseleti és álezoterikus könyv, és gyakran a hamis vallásos tanítások is megpróbálják elkenni azt a tényt, hogy a fájdalom az emberi élet alapélménye!

Méghozzá termékeny alapélménye.

Nemcsak megszületni, de valakit megszülni is fáj.

És anyának lenni örökös aggodalom, riadt figyelem, szorongás és félelem, egy állandó „Jaj, mi lesz vele?!” – érzés, amit megszüntetni nem lehet.

 

„Elmondtam és bemutattam, hogy egyetlen igazságot ismerek: szeressétek egymást, ahogy Én szeretlek titeket. Nem kisebb feladatot kívánok tőletek, mint azt, hogy itt a Földön tegyétek elviselhetővé az emberi élet számára a poklot. A pokolnak ez a nótája: kiharcoltam az igazamat.

Akik köreitekben hatalomra jutnak, azok mind ezt fújják. Annak idején Pilátus volt annyira római, hogy lássa: ártatlan férfi áll előtte ítéletre, de volt annyira uralkodó, hogy csak igazságtalan tudjon lenni.

 

„Sok olyan tény van, ami nincs benne a Bibliában. Akiknek a Biblia az Istenük, azok bálványimádók akkor is, ha ezt képtelenségnek tartják magukra nézve. Azért bálványimádók, mert nem a Biblia azonos Velem, hanem az Én Szent Lelkem! Aki tehát a Bibliát Velem azonosítja, az bálványimádó!”

 

Dombi Ferenc (A Hang 7/542.)

„A szeretet vad, és abban a pillanatban, hogy megpróbálod háziasítani, elpusztítod. A szeretet a szabadság, a vadság, a spontaneitás forgószele.

 

1.  Az élet nehéz. Ezt már akkor tudnod kell, mielőtt időszerűvé válik, ne vesztegesd az életedet arra, hogy megpróbáld megkönnyíteni, ahogy az összes beavatatlan férfi megpró­bálja. El kell fogadnunk a „keresztünket” idejekorán, kü­lönben egész életünket azzal fogjuk tölteni, hogy elkerül­jük. „A kő, amit az építők megvetettek, szegletkővé lett”(Mt 21,42; úgyszintén a 118. zsoltár 22. verse).

 

2.  Meg fogsz halni. A halandóságot valódivá kell tenni a fiúk előtt próbák, leckéztetés, megsebzés, a halállal és a halál­félelemmel való szembesítés által.

„A férfienergia egyfajta sajátos intelligenciával bír. Becsben tartja az értelmet és a tisztánlátást. Bármely adottság szolgálhat áldásul vagy átokul, fordítható jóra vagy rosszra. Példának okáért az intelligencia adománya olyasvalami, amivel a férfiak túlságosan is azonosították magukat. Ha egy adománnyal túlságosan azonosítja magát az ember, akkor abból menekülés lesz. Sok embert az tör belül össze, hogy túlságosan is elárulja őket saját erős oldaluk.

 

„Évszázadokon át helyesnek tartották az emberek megkínzását és elevenen történő elégetését, ha véleményük a legkisebb mértékben is eltért az egyházi tantételektől vagy az írások (az „igazság”) szűk értelmezésétől. Ha „tévedtek”. Ez járt, ha „tévedtek”, és bizony annyira „tévedtek”, hogy meg kellett őket ölni. Az igazságot fontosabbnak tekintették, mint ez emberi életet. Mi volt az igazság? Egy történet, amiben hinned kellett; más szóval: egy gondolathalmaz.

 

„Anyagi javak, hatalom-befolyás, kapcsolatok. A legtöbb em­ber ennek a háromnak a bűvkörében éli az életét, mert ezektől remél biztonságot. Sokan úgy próbálják bizton­ságba helyezni az életüket, hogy mindent előre meghatá­roznak. Végkimerülésig dolgoznak, de közben arra gondolnak, hogy ha majd nyugdíjba mennek, akkor azt a telket, a telken azt a házat, a ház mellett a szalonnasütőt, és a szalonnasütőnél azt a borocskát hogy fogják élvezni! Ismerős ez?

„Alakulj át tudatod megújítása által! Milyen fontosak e szavak! Már sokszor hallottad őket, de mit tettél a megvalósításuk érdeké­ben? Mit jelentenek neked e szavak? Szánj rá időt, és gondolkodj el róluk, amíg élő, vibráló szavakká nem válnak az életedben, és amíg azt nem érzed, hogy átalakulóban vagy tudatod megújítása által.

Beszélsz a békéről és a harmóniáról, az új mennyországról és az új földről, az Én akaratom végrehajtásáról, a szeretetről és a fényről, amely kisugárzik a világba, és az újba való belépésről, de mit teszel valójában mindezek érdekében?

 

„Manapság szerintem a leggyakoribb baj – és ezt már a tanítómesterem, Laing is észrevette – az úgynevezett skizoid probléma. Vagyis az, hogy az embernek van egy valódi énje és van egy hamis énje. Szerintem ez most a legaktuálisabb.

Elmondom, hogy ez mit jelent, és hogy honnan ered. Főleg akkor alakul ki, ha egy gyerek okos. Minél intelligensebb egy gyerek, annál inkább meghasad a személyisége. Miért? Amikor megszületünk, legalább kilenc hónapig tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a kenguruk.

  Feldmár András (Budapest, 1940. – ) Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta.

Tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést (egyes kivételes eseteket leszámítva), másfelől pedig támogatja az LSD szakértő felügyelettel való használatát. (Forrás: Wikipedia)

Az alábbi, közel másfél órás filmben egy elég érdekes és újszerű megközelítést láthatunk, akár pszichoterápiás szempontból, akár a hétköznapi nézőszögekből nézve...

 

„Saját világodnak Te vagy a középpontja. Vállald! Aki nem tartja fontosnak magát, az másokat is alábecsül. Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén, elzüllik. Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy az Isten figyel rád. Ha szabadgondolkodó vagy, tudnod kell, hogy rád, az emberre hárul a felelősség az értelmes életért, itt a földön. Nem mindegy tehát, hogy mit cselekszel, hogyan viselkedsz. Saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt. Önmagad tisztelete – tiszteletet szül a másik ember iránt.

"Akármelyik oldaláról nézed a hegyet, mindig másnak fogod látni, pedig ugyanaz a hegy. Minden ilyen, ami a teremtés műve: egyazon Isten más-más arcát mutatja." ~ Paulo Coelho (Az ötödik hegy)

Az élet teremtés, nem felfedezés.

Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed – ahogy azt tálalni szokták neked –, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.

 

„Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságo­mat felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatás­nak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az em­ber él, nem pedig amiből él!

Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhiva­tottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegva­lósítást szolgálja és nem közhasznú.

Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtok­ba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

„Te magad légy a változás,

amit látni szeretnél a világban.”

Mahatma Gandhi

 

„A Szeretet Törvénye szerint élj, most és mindörökké. Adjál mindent, de semmit ne kérj.

Kerüld azt, mi evilági.

Ne fogadd el azt, mi elfogadhatatlan.

Tanítsd mindazokat, akik Rólam akarnak tudni.

Életed minden pillanatát tedd a szeretet forrásává.

Minden pillanatodat fordítsd a legmagasztosabb gondolatokra, a legmagasztosabb szavakra, a legmagasztosabb cselekedetekre.

 

„- Mit tegyek, hogy elérjem az életszentséget? - kérdezte egy utazó.

 - Kövesd a szíved vágyát - válaszolta a Mester.

 Ez a válasz, úgy látszott, nagyon tetszett az utazónak. De mielőtt útnak indult volna, a Mester még odasúgta neki:

 - Hogy a szívedet követhesd, nagyon erős alkatra lesz szükséged.”

 

Anthony de Mello (Egy perc bölcsesség)

 

„Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívére hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen.

  

„1. A hála kifejezése: Vegye számba, amije van, és fejezze ki a háláját ezekért (akár egy fontos másik személynek, akár egyedül, töprengés során vagy naplóban), vagy fejezze ki a háláját és elismerését egy vagy több ember felé, akiknek soha nem mondott igazán köszönetet.

 2. Az optimizmus kialakítása: naplóírás, amelyben elképzeli és leírja az önmaga számára elképzelt legjobb jövőt, vagy gyakorolja, hogy minden egyes helyzetnek a naposabb oldalát lássa.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

„Szeretnünk kell azt a dolgot, amit éppen tanulmányozunk. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, akkor szeretnünk kell, nem pedig elítélnünk. Játszani kell vele, figyelni mozdulatait, egyéniségét, viselkedését. Ha viszont elmarasztaljuk, hibáztatjuk vagy elutasítjuk, nem ért­hetjük meg a gyermeket. Ehhez hasonló a látható világ mögötti Valóság megértése is, mivel az egyénnek minden pillanatban meg kell figyelnie, mit gondol, mit érez, és mit cselekszik.

„A szutrák, amelyeket a következőkben felsorolok, valójában gondolatsorokat indítanak el, amelyek befelé és fölfelé vezetnek – mulandó önmagunktól halhatatlan magasabb önmagunkig. Ezt az utat azonban senki sem teheti meg helyettünk. Íme:
Minden gyógyulás arkánumát egyedül a lélek és a szellem rejtett laboratóriumában lehet létrehozni.
Annak az embernek a dicséretére sóvárogsz, aki óránként elátkozza magát? Annak akarsz tetszeni, aki önmagának sem tetszik?

 

„Életutadnak van egy külső és egy belső célja. A külső cél az, hogy odaérj, ahova eljutni szeretnél, hogy elérd célodat, hogy teljesítsd, amit fölvállaltál, hogy ezt-azt megvalósítsd. Ez természetesen a jövővel kapcsolatos. Ha azonban a végcélod, illetve a jövőben megteendő lépéseid annyira lefoglalják a figyelmedet, hogy fontosabbá válnak számodra, mint az a lépés, amit éppen most teszel meg, akkor teljesen elveszíted az utazás belső célját, aminek semmi köze ahhoz, hogy hova mész, vagy hogy mit teszel.

 

„Tudjuk-e, mi a vallás? Nincs benne az egyházi énekek­ben, nem azonos a púja szertartással, nem bádog iste­nek és kőszobrok imádata, nincs ott a templomokban és katedrálisokban, nem olvasható a Bibliában vagy a Gítában, nincs benne a számtalanszor ismételt szent névben vagy bár­melyik babonában. Ezeknek semmi közük a valláshoz.

A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy fo­lyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meg­látjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség továb­bi keresésre.

 

„Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek mind önmaguk, mind a társadalom számára felkínálnak, az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata vagy biztonságigénye.

 

"A fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Ez befolyásolni fogja életed minden aspektusát, különösen a bensőséges kapcsolataidat. Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban. Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni.

 

„Bármilyen konfliktus – fizikai, pszichikai, intellektuális – pusztán energiapocsékolás. Ezt rendkívül nehéz megérteni és még nehezebb megszabadulni tőle, mivel az emberek többségét arra nevelték, hogy küzdjön és erőfeszítéseket tegyen. Az iskolában az első dolog, amit megtanítanak – az erőfeszítés. A küzdelem és erőlködés végigkíséri egész életünket – küzdenünk kell azért, hogy jók legyünk, le­győzzük a gonoszt, ellenálljunk a kísértésnek és fegyelmez­zük magunkat.

 

„A becsület olyan szó, amelyet sokszor használunk, bár nem mindig tudjuk, mit is jelent valójában becsületesnek lenni. Ennek semmi köze az erkölcshöz vagy a kegyes magatartáshoz. Nem azért kell becsületesnek lennünk, nehogy leleplezzenek és börtönbe csukjanak. Ez önmagunk felé táplált szeretetünk tanúságtétele.

A becsület lényege: bármit adunk, azt kapjuk vissza. Az ok és okozat törvénye mindig minden szinten működik. Ha lekicsinylünk, vagy elítélünk másokat, akkor bennünket is megbírálnak.

Kedves Barátaink, kedves Olvasó!

Ha igazán szeretnénk megváltoztatni a világot, akkor az a leggyakorlatiasabb lépés, ha a változást önmagunkkal kezdjük.

Egy barátunktól kaptuk az alábbi, figyelemre méltó gondolatokat:

A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.

Igazán akarsz Változtatni az Életeden?

Martini bíboros, Milánó érseke elmesélt egy kedves történetet, amely láttatja, milyen veszélyt idézhet elő a vallás. A történet egy házasulni készülő olasz párhoz kapcsolódik, akik előre megbeszélték a plébánossal, hogy egy kis ünnepséget tartanak a templomkertben. De esett az eső, és ők nem tudták megtartani az ünnepséget. Azt kérdezték tehát a plébánostól: „Baj lenne, ha az ünnepséget a templomban tartanánk meg?”

Mármost az atya cseppet sem volt boldog afelett, hogy fogadást rendezzenek a templomban, de ők azt felelték: „Eszünk egy kis süteményt, éneklünk egy kicsit, iszunk egy kis bort, és hazamegyünk.” Így hát meggyőzték az atyát.

 

„Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista önimádat között?

A kettő között óriási különbség van, bár nagyon hasonlítanak egymásra. Az egészséges önszeretet igazi vallásos érték. Aki nem szereti önmagát, az senki mást sem tud szeretni. A szeretet első rezdülései a szívedben születnek, ezért aztán ha saját magad felé nem érzed ezt, akkor senki más irányában sem érezheted, hiszen mindenki más messzebb van tőled, mint te  saját magadtól.

Ne a sorsod irányítson,
Tedd meg azt te magad,
Legyen tied a főszerep,
Akkor boldog maradsz.

Szállj szembe a nagy világgal,
Hogyha az - az ára,
Valósítsd meg önmagad és
Soha ne nézz hátra!

Akarj és küzdj, ha kell harcolj,
Mindig tedd a dolgod,
Győztesként fogsz kikerülni,
Ha te irányítod.

Az élet szép és élni jó,
Ezek nem csak szavak,

Ne hátrálj meg akkor sem, ha
Nehézséged akad.

 

„Mindennap van gyönyörű napfelkelte és naplemente, és ahhoz, hogy élvezzem ezeket, semmi egyebet nem kell tennem, csak észrevennem. Ha nem megyek ki, vagy nem nézek ki az ablakon, akkor elszalasztom a természet gyönyörű műsorát.

A belső napom is ugyanígy mindig szépséget teremt. Azért imádkozom, hogy észrevegyem, és ezáltal élvezzem ezt a kinyilvánított szépséget. Semmi mást nem kell tennem – ez nem olyan, mint a Mikulás, akinél meg kell »érdemelnem« ennek a Fénynek az alkotásait és manifesztációit.

"Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj!"

Johann Wolfgang von Goethe

 

„A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik.

Dr. Ihaleakala Hew Len "meggyógyított" egy egész őrültek házát Hawaii-n, csupán azzal, hogy önmagát gyógyította.

Hogy csinálta? Az Ön-Azonnosság ho´oponopono-val.
Amikor dolgozni kezdett az intézetben, azt mondták neki, csináljon, amit akar. Ő, pedig elvonult a szobájába, és csak tisztította, tisztította önmagát...

A ho´oponopono lényege, hogy önmagunk tisztításával a világot is megtisztítjuk.
Miként működik a folyamat?
Egyszerűen megkérjük az Istenséget, Mindenséget, Univerzumot, hogy törölje a nekünk nem tetsző dolgokat négy egyszerű mondattal:

Szeretlek!

 

„Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni.

Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob, vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb – másnaposság következik.

Ködös, téli nap volt. Két héttel karácsony előtt. Ebben az évben csak ezen a napon esett le az első hó, és ez egyből meg is látszott a baleseti statisztikákon. Az emberek már javában készülődtek az ünnepekre, és ez évről évre csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örömmel várták volna, mindenki egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebb volt
     Talán ezért is, meg a hó miatt is rengeteg baleset történt ezen a napon. Délután négykor a mentő szirénázva érkezett a Szent Margit kórházhoz, egy középkorú férfit hoztak.

 

„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?

Képzeld el az Univerzum Kezdetét.

Csak az Értelem létezik, semmi más.

A Kimagasló Értelem.

Egyedül.

Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.

Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.

Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.

Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban.

 

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram!

 

„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.

 

„A Föld emelkedik. A tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink. Az 1940-es, 1950-es években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a függőségek és más fizikai vágyak.

 

„Azt szoktuk mondani, hogy szeretem a rántott gombát, szeretem a gyerekemet, szeretek utazni, ilyesmiket. Ezek mind sze­retetek. Az bennük a közös, hogy vannak dolgok és személyek, történések, amelyek iránt vonzalmat érzek, tehát igyekszem őket előidézni az életemben. Éppen úgy, ahogy vannak más személyek és történések, amelyek nem jók. Ezeket nem szeretem, és igyekszem tőlük eltávolodni, arra törekszem, hogy minél ritkábban forduljanak elő.

„Az ősi időfogalom nem azt kérdezte az időtől, hogy mennyi, hanem azt, hogy milyen.

Mindennek ideje volt: a születésnek, a meghalásnak, az ültetésnek, az aratásnak, a betegségnek, a gyógyításnak, a sírásnak és a nevetésnek, a megőrzésnek és az elvesztésnek...

Ahogy kialakul lelkünkben a mindenségtől különvált egotudatunk, úgy lesz a lebegő Lét helyett szorongó életünk. Ezzel együtt nő a türelmetlenségünk is... Akiben az ego átveszi a hatalmat, annak nincs már „ráérő ideje”.