„Meg kell tanulnunk minden napot, minden órát, igen, minden percet új kezdetként élni, páratlan alkalomként, hogy mindent megújítsunk. Képzeljük el, hogy minden percet új élettel várandósnak, minden napot ígéretekkel telinek érezhetnénk! Mi lenne, ha úgy járhatnánk-kelhetnénk az új esztendőben, hogy mindig halljuk a hangot: „Ajándékom van számodra, alig várom már, hogy lásd!” Képzeljük csak el!

Vajon lehetséges, hogy a képzeletünk elvezessen bennünket az életünk igazságához? Igen, lehetséges!

 

„Elmondtam és bemutattam, hogy egyetlen igazságot ismerek: szeressétek egymást, ahogy Én szeretlek titeket. Nem kisebb feladatot kívánok tőletek, mint azt, hogy itt a Földön tegyétek elviselhetővé az emberi élet számára a poklot. A pokolnak ez a nótája: kiharcoltam az igazamat.

Akik köreitekben hatalomra jutnak, azok mind ezt fújják. Annak idején Pilátus volt annyira római, hogy lássa: ártatlan férfi áll előtte ítéletre, de volt annyira uralkodó, hogy csak igazságtalan tudjon lenni.

 

„Évszázadokon át helyesnek tartották az emberek megkínzását és elevenen történő elégetését, ha véleményük a legkisebb mértékben is eltért az egyházi tantételektől vagy az írások (az „igazság”) szűk értelmezésétől. Ha „tévedtek”. Ez járt, ha „tévedtek”, és bizony annyira „tévedtek”, hogy meg kellett őket ölni. Az igazságot fontosabbnak tekintették, mint ez emberi életet. Mi volt az igazság? Egy történet, amiben hinned kellett; más szóval: egy gondolathalmaz.

 

„Miközben ezt olvasod, egyszerűen lazíts. Lazítás közben vedd észre, ha cselekvési hajlamod támad, hogy csinálj valamit ezzel a pillanattal, hogy megpróbáld megtartani, vagy eltaszítani azt. Azt javaslom, az összes ilyen hajlam épüljön azon közlés és a mély önismeret elleni valamilyen védekezés köré, hogy te valójában nem vagy individuális test, hogy valójában nem vagy személy, hogy egyáltalán semmi nem vagy. Az „egyáltalán semmit” az elme félelmetes gondolatnak tekinti: a halál, az értéktelenség, a szükségtelenség gondolataként.

 

„Azt kérdezed, hogy a terápiás csoportoknak az-e a céljuk, hogy a résztvevőket elvigyék a természetes énjükhöz.

Nem, nem az a céljuk. A céljuk az, hogy egyszerűen csak a tudatára ébresszenek annak, hogy hol vagy, mit tettél magaddal – hogyan ártottál magadnak folyamatosan, és hogyan ártasz magadnak még mindig, milyen sebeket ejtesz a lényeden. Minden egyes seben ott van a kezed nyoma – a csoport célja az, hogy felhívja a figyelmedet erre. Hogy a te kezed nyoma ez, és nem más tette.

 

„Saját világodnak Te vagy a középpontja. Vállald! Aki nem tartja fontosnak magát, az másokat is alábecsül. Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén, elzüllik. Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy az Isten figyel rád. Ha szabadgondolkodó vagy, tudnod kell, hogy rád, az emberre hárul a felelősség az értelmes életért, itt a földön. Nem mindegy tehát, hogy mit cselekszel, hogyan viselkedsz. Saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt. Önmagad tisztelete – tiszteletet szül a másik ember iránt.

 

„Úgy képzeled, hogy az a biztonsá­gos, amit a társadalom vár el tőled, vagy éppen a társa­dalmi kötelezettségek elleni lázadás? Biztonság csak a létezés határtalan igazságában van, mert itt nincs szükség biztonságra. Ez a háttér, ez az előtér, ez van a tér felett és a tér alatt. Ez a talaj, amely talajtalan.

Tudjuk, hogy voltak önmagukra ébredett lények a múltban, akik kimondták az igazságot, és kivégezték, máglyára küldték őket.

 

„Amikor felismered az igazságot, a lélek három esszenciális minőségével találkozol: az éberséggel, a csendes tuda­tossággal és a szeretet üdvösségével. Az elfedetlen lélek neve a szanszkritban szat-csit-ánanda, avagy ’a létezés, amely tudatos üdvösség’...

 

Éberség

Az éberség vagy szat a lélek első minősége. A létezés a valóság. Az igazság az, hogy csak egy létező van, túl a vallásokon, fogalmakon és hiedelmeken. A létezést nem lehet tanítani vagy megtanulni.

 

„A párbeszéd nem csupán beszélgetés, nem értekezés, nem vitatkozás, nem érvelés. A párbeszédnek más minősége van. A párbeszéd két lény szeretetben megvalósuló találkozása, miközben megpróbálják megérteni egymást. Nem érvelni, nem vitatkozni próbálnak egymással – a párbeszéd rendkívül nagy együttérzést kíván meg. A párbeszéd a másik lényében való részvétel: két barát vagy két szerelmes belső ellentétek nélküli beszélgetése ez anélkül, hogy az ember a maga igazát vagy a másik tévedését akarná bebizonyítani közben.

 

„Évszázadokon át azt tanultátok, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet lényege: létezni és tenni a másikért, és a másik üdvét szolgálni mindennel, ami a tiéd; a másik számára biztosítani a lehető legjobbat.

De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja.

Mint oly sok mélységes spirituális igazsággal megtörténik, ez a kinyilatkoztatás is könnyen áldozatul eshet az azonnali félremagyarázásnak. De abban a pillanatban oszladozni kezd a homály, amikor valaki eldönti, hogy mi az a „legjobb”, amit önmagáért megtehet.

 

„Az Angyalok a Szellem szolgálói. Az igazi szellemiség túlnő a vallásokon, bár elfogadja és tiszteletben tartja mindegyiket, dacára annak, hogy a legtöbb vallás nagyon eltávolodott a Szellem valódi, tiszta üzenetétől.

Az igaz spiritualitás feltekint a Szellem Hegyére, és látja, hogy minden felfelé, a Forrás felé vezető ösvény helyénvaló annak a vándornak a számára, aki rajta jár – még a fájdalom, a betegség, a sérülések és kataszt­rófák is járható utak, hiszen gyakran ezek azok a kihívások, amelyek egyes embereket a Szellem felé fordítanak.

 

„Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare-idézetekkel szolgáljon.

Ha boldog akarsz lenni, az első, amire szükséged van, nem erőfeszítés, nem jóakarat, nem is helyes vágyakozások, hanem annak a világos megértése, hogy pontosan hogyan programoztak téged.

 

„Nekem, Jézusnak, az első szavaim ezek voltak: "Betelt az idő! Elérkezett hozzátok az Isten országa! Alakítsátok át gondolkodásotokat" (Márk 1;15)! Ha ezt az egyetlen egy nyitó gondolatomat elfogadod, és arra szánod életedet, hogy ezt a csomagot kibontsad, máris megragadtad a lényeget!

Sem ima, sem tanulás nem ad megoldást mindaddig, amíg valaki nem kezd hozzá gondolatainak átalakításához úgy, ahogy azt Én ajánlom neki és elvárom tőle.

Csak egy kicsit mélyedj bele az idézett szavaimba! "Betelt az idő!" Tehát elkezdődött a világ vége!