„Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek mind önmaguk, mind a társadalom számára felkínálnak, az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata vagy biztonságigénye. Biztonságának és identitásának kulcsa Isten, és nem függ attól, hogy igaza van-e, fizeti-e őt az egyház, vagy hogy elnyeri-e az emberek tetszését.

 

„Háromféle misztikus tanítás létezik:

Az első típus az elmével dolgozik: ők a teológusok, a filozófusok; ők azok, akik következtetnek Istenre, keresik a bizonyítékokat Istenre. De vagy nincs semmilyen bizonyíték, vagy minden, ami létezik bizonyíték. Nem sok értelme van ennek a próbálkozásnak, hiszen minden érv vitatható. Minden érvnek lehet ellenérve, és minden érv lehet hibás egy másik szempontból. A második típusba a szív misztikusai tartoznak.

„Mit jelent Istent szeretni? Az ember nem úgy szereti Istent, mint azokat, akiket lát, hall és megérint. Hiszen Isten nem személy, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mi használjuk ezt a kifejezést. Isten az Ismeretlen. Ő a teljesen Más. Felette áll az olyan kifejezéseknek, mint például férfi és nő, személy és dolog.

Ha azt mondjuk, hogy a közönség megtöltötte a termet, és hogy az énekes hangja megtöltötte a termet, ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen eltérő valóságra.

„Isten számára minden, ami létezik, szép és jó és igaz; csak az emberek látnak bizonyos dolgokat jónak, s másokat rossznak.”

Kerényi Károly (Hérakleitos múzsái vagy a természetről)

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”

1 Mózes 1:31

„A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.”

1 Mózes 2:16–17

 

 

„Az elme léte a felosztáson, a szétválasztáson alapul.

 

„Minél inkább szeretsz, annál nagyobb benned az ima. Minél inkább szeretsz, annál többet kapsz Istentől, mert te is adsz. Bármit is teszel az emberekkel, Isten is ugyanazt teszi teveled. Ha fösvény vagy az emberekkel szemben, akkor Isten is fösvény lesz veled szemben. Ha adsz, Isten is ad. A lét csak egy tükör, mely visszatükrözi arcodat, mely visszhangozza lényedet. Éld a szeretet életét, és akkor belőled is egy Jézus lesz. Jézus azt mondja: Isten szeretet.”

 

Osho (Dhammapáda – Az ártatlanság bölcsessége)

 

 

„Egyebet nem is kell megtanulni, mint azt, hogy a mostra reagálj.

 

„Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Velem való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket adok enyéimnek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene.

 

„Elmondtam és bemutattam, hogy egyetlen igazságot ismerek: szeressétek egymást, ahogy Én szeretlek titeket. Nem kisebb feladatot kívánok tőletek, mint azt, hogy itt a Földön tegyétek elviselhetővé az emberi élet számára a poklot. A pokolnak ez a nótája: kiharcoltam az igazamat.

Akik köreitekben hatalomra jutnak, azok mind ezt fújják. Annak idején Pilátus volt annyira római, hogy lássa: ártatlan férfi áll előtte ítéletre, de volt annyira uralkodó, hogy csak igazságtalan tudjon lenni.

 

„Sok olyan tény van, ami nincs benne a Bibliában. Akiknek a Biblia az Istenük, azok bálványimádók akkor is, ha ezt képtelenségnek tartják magukra nézve. Azért bálványimádók, mert nem a Biblia azonos Velem, hanem az Én Szent Lelkem! Aki tehát a Bibliát Velem azonosítja, az bálványimádó!”

 

Dombi Ferenc (A Hang 7/542.)

„A szeretet vad, és abban a pillanatban, hogy megpróbálod háziasítani, elpusztítod. A szeretet a szabadság, a vadság, a spontaneitás forgószele.

 

„A próféták a judaizmus különlegességei. Se­hol máshol nem léteztek próféták. Misztikusok voltak mindenhol: Buddha vagy Mahávira misztikusok, nem próféták. A misztikus az, aki megérkezett Istenhez – a próféta az, akihez Isten jött el. És ilyen csak a zsidó vallásban létezik, mert csak náluk van az, hogy Isten keresi az embert. A többi vallásban az ember keresi Istent. Amikor az ember Istent keresi, és megtalálja, akkor ő egy misztikus. Amikor az embert Isten keresi, és rátalál, akkor ő próféta.

"Akármelyik oldaláról nézed a hegyet, mindig másnak fogod látni, pedig ugyanaz a hegy. Minden ilyen, ami a teremtés műve: egyazon Isten más-más arcát mutatja." ~ Paulo Coelho (Az ötödik hegy)

Az élet teremtés, nem felfedezés.

Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed – ahogy azt tálalni szokták neked –, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.

 

„Gondoljunk csak a Biblia számtalan olyan történetére, amelyben Isten kiválaszt valakit. Ott van Mózes, Ábrahám és Sára; ott van Dávid, Jeremiás, Gedeon, Sámuel, Jónás és Izajás. Ott van maga Izrael. Jóval később ott van Péter és Pál, s egészen különösen Mária. Isten mindig kiválaszt bizonyos embereket. Az első benyomásunkkal ellentétben Isten nem valamilyen szerepre vagy feladatra választja őket, noha úgy tűnhet, hanem azért, hogy minden egyes kiválasztott maga Isten legyen a világban.

 

„A sötétség megszentelt föld. Abban bízunk, hogy az Úr, aki ebbe a jelenlegi sötétségbe hívott bennünket, segít át is vészelni azt, és ki is vezet belőle. Kétségtelen, hogy egy potenciálisan átformáló sötét korszakban élünk. Bizonyos értelemben a Biblia Istenének csak egy definíciója van. Jahve és az ő szolgája, Jézus nem más, mint „aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket” (lásd MTörv 32,39 és Róm 4,17). Ez Isten egyedüli rendje, és mi készen állunk rá újra és örökké.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

„Évszázadokon át azt tanultátok, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet lényege: létezni és tenni a másikért, és a másik üdvét szolgálni mindennel, ami a tiéd; a másik számára biztosítani a lehető legjobbat.

De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja.

Mint oly sok mélységes spirituális igazsággal megtörténik, ez a kinyilatkoztatás is könnyen áldozatul eshet az azonnali félremagyarázásnak. De abban a pillanatban oszladozni kezd a homály, amikor valaki eldönti, hogy mi az a „legjobb”, amit önmagáért megtehet.

 

„Tudjuk-e, mi a vallás? Nincs benne az egyházi énekek­ben, nem azonos a púja szertartással, nem bádog iste­nek és kőszobrok imádata, nincs ott a templomokban és katedrálisokban, nem olvasható a Bibliában vagy a Gítában, nincs benne a számtalanszor ismételt szent névben vagy bár­melyik babonában. Ezeknek semmi közük a valláshoz.

A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy fo­lyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meg­látjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség továb­bi keresésre.

 

„Merülj magadba és légy tudatos – másra nincs szükség. Emlékezz mindig önmagadra, úgy kísérjen ez az emlékezés, mint a lélegzés. Elég, ha mindig észben tartod, hogy a múlt értéktelen, eldobnivaló – akkor a jövő is megy vele. A kapu: az itt-most. Az itt-most-on keresztül átléphetsz a világból Isten országába; a külsőből a belsőbe. És akkor hirtelen, akár a piactér kellős közepén, alászáll a kegy temploma: a menny megnyílik, és te feltöltődsz Isten áldásával.

 

„Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek mind önmaguk, mind a társadalom számára felkínálnak, az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata vagy biztonságigénye.

„Először is vágyom megismerni és megtapasztalni Önmagam, teljes dicsőségemben – megismerni, Aki Vagyok. Mielőtt kieszeltelek benneteket, és a Világmindenség valamennyi világát, ezt nem állt módomban megtenni.

Másodszor arra vágyom, hogy ismerjétek és tapasztaljátok meg, Akik Valójában Vagytok, azon teremtőerő révén, mellyel megajándékoztalak benneteket; tapasztaljátok meg az Éneteket az általatok választott úton.

Harmadszor arra vágyom, hogy az élet egész folyamata állandó öröm, folyamatos teremtés, soha véget nem érő kiterjedés, és a teljes beteljesülés élménye legyen a Most megszentelt pillanatában.

„Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire – sem személyre, sem helyre vagy dologra –, és hogy a boldogság odabenn található. Tanítsd meg nekik, hogy ők elegendők önmagukban.
Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér – az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.

„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van.