„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani."

 

Jávorkai Judit (Lájfsztori)

 

 

„Kora gyermekkorunk keserves felismerése, hogy szívünk nyitottságával visszaél környezetünk.

 

„Szokványos módszerekkel a szeretet nem értékelhető, nem bizonyítható. Megmérni nem lehet, de ez mit sem von le abból, hogy valóságos. Pillanatokra mindannyian átéltük már a tiszta, feltétel nélküli szeretet megnyilvánulását. Kétségbevonhatatlan, hogy van bennünk valami, ami tudja, hogy a szeretet létezik. Akkor figyelhetünk föl erre, amikor úgy döntünk, hogy ítélkezés nélkül elfogadunk valakit, amikor adunk, anélkül, hogy arra gondolnánk, mit kapunk ezért cserébe.

 

„Hogyan alakul ki valakiben szilárd önértékelés? Nézzünk meg egyetlen szálat az önbecsülés szövetéből! Gondoljunk például egy hatéves kislányra! Mit csinál egy ugribugri, aranyos, hatéves kislány? Beleül az apuci ölébe. Ilyenkor nagy kérdés, hogy a férfi elég érett személyiség-e, mert bizony egy hatéves kislány flörtöl az apukájával! Csábítgatja őt, közben pedig szeme sarkából figyeli, hogy az anya vajon merre jár, és hogyha ott van, akkor még in­kább szeretné megelőzni őt.

 

„Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságo­mat felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatás­nak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az em­ber él, nem pedig amiből él!

Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhiva­tottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegva­lósítást szolgálja és nem közhasznú.

Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtok­ba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

„Az igazi szabadságot a szívben nyerik el vagy veszítik el. Háborút akarsz? Akkor vívd azt meg saját szívedben saját szíved ellen. Szereld le a saját szívedet: vess ki belőle minden olyan reménységet, minden félelmet és hiábavaló vágyat, amelyek fojtogató börtönné teszik a világodat. És szívedet tága­sabbnak fogod találni, mint az egész világegyetemet, kedved szerint fogsz járni-kelni ebben a világmindenségben, és semmi sem fog akadályt gördíteni utadba.

 

„Természetes a vágyunk, hogy teljesnek érezzük magunkat, mivel a teljesség a saját Isten-éned megérzése. Mivel így vágyunk a teljességre, a seb által keltett lyuk szükséggé válik: meg kell találnunk, mi hiányzik. Ennek megfelelően, ha ellenállsz a seb belső gyógyulásának, akkor külsőleg kell majd gyógyítanod. Ezzel a teljesség hiányát olyan materiális élményekkel próbálod feloldani, amelyek bizonyos szempontból a lényednek azt a részét fejezik ki, amelyet elzártál.

"Az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem a fejükben lévő eszmékre. 

Turisták egy csoportja szorult helyzetbe került valahol vidéken. Kényszerűségből lejárt szavatosságú ételcsomagokat osztottak ki nekik enni. Elfogyasztása előtt ellenőrzésképpen néhány falatot vetettek egy kutyának. Szemmel láthatóan ízlett neki az étel, és semmilyen utóhatása nem mutatkozott.
Másnap viszont arról értesültek, hogy a kutya elpusztult. Általános pánik tört ki köztük.

 

"Ha kilépsz a neveltetésedből, szabad vagy, egyszerűen egy emberi lény vagy. És ez az igazi szabadság! Akkor nem cipelsz burkot magad körül. A tok széttörött.
Amikor a madár a tojásban van, nem tud repülni. Amikor "indiaiak", vagy "németek", vagy "angolok" vagy "amerikaiak" vagyunk, akkor egy tojáshéjban élünk. Nem tudunk repülni, nem tudjuk szétnyitni a szárnyunkat, nem használhatjuk határtalan szabadságunkat, amelyet a létezés biztosít számunkra.
Ezek a nevelés egymásra rakódó rétegei.

 

„Az az igazság, hogy a legtöbb ember szereti, ha a gondolatai elszórakoztatják. Nagyon érdekesnek találjuk a saját gondolatainkat – talán el is hisszük saját mesénket az elmúlt fájdalmakról, a minket ért igazságtalanságokról, a sértésekről. Hisszük, hogy áldozatszerepünk szervesen hozzánk tartozik. Mert hát kik is lennénk a múlt történetei nélkül, amelyeket boldogan elemezgethetünk újra meg újra, kiszínezhetünk, állandósíthatunk?

 

„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?

Képzeld el az Univerzum Kezdetét.

Csak az Értelem létezik, semmi más.

A Kimagasló Értelem.

Egyedül.

Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.

Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.

Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.

Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.

 

„Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelége­dettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy plusz ajándék.

Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.