„Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál!”

Lukács 12:37

 

„Az emberek mindenütt a szeretet keresésével vannak elfoglalva, mert szentül meg vannak győződve arról, hogy csak a szeretet képes megmenteni a földet, hogy csak a szeretet teheti értelmessé és érdemlegessé az életet. De milyen kevesen annak, akik valóban értik is, hogy mi a szeretet, s hogy hogyan keletkezik az az emberi szívben! Nagyon gyakran azonosítják a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal.

 

„Univerzumunkban az ember nem tehet többet annál, mint hogy megtanul látni – de ez egyben a legnehezebb is. A fejlődés egyedül a látásmód változásában áll – a külső funkciók mindig csak az új látásmód megjelenési formái. Ha például a technika mai fejlettségi szintjét összehasonlítjuk a középkoréval, megállapíthatjuk, hogy a különbség csak abban áll, hogy időközben megtanultunk látni bizonyos törvényszerűségeket és lehetőségeket.

 

„A szeretet nem feltétlenül jelent szabadságot. Azt kellene jelentenie – az lenne az ideális. Sose feledd: ha tudatosan szeretsz valakit, csak akkor lesz áldássá.

A szeretet számtalan módon lehet romboló, mert a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Az anya szereti a gyermekét, és az egész világ szenved azért, mert az anyák szeretik a gyermekeiket. Kérdezd meg a pszichiátereket, a pszichológusokat. Azt mondják, hogy minden neurózis visszavezethető az anya-gyerek kapcsolatra.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.

 

„Tanulj meg hibáztatás nélkül kifejezést adni érzéseidnek! Tanulj meg nyíltan, védekezés nélkül figyelni társadra! Biztosíts teret partnerednek, hogy kifejezhesse magát! Légy jelen! Fölöslegessé válik így a vádaskodás, a védekezés, a támadás, az összes olyan minta, amelyek csak arra valók, hogy megerősítsék vagy megvédjék az egót, illetve kielégítsék annak szükségleteit. Létfontosságú, hogy teret adj másoknak, és persze magadnak is.

 

„- Mit tegyek, hogy elérjem az életszentséget? - kérdezte egy utazó.

 - Kövesd a szíved vágyát - válaszolta a Mester.

 Ez a válasz, úgy látszott, nagyon tetszett az utazónak. De mielőtt útnak indult volna, a Mester még odasúgta neki:

 - Hogy a szívedet követhesd, nagyon erős alkatra lesz szükséged.”

 

Anthony de Mello (Egy perc bölcsesség)

 

„Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívére hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen.

 

„Úgy képzeled, hogy az a biztonsá­gos, amit a társadalom vár el tőled, vagy éppen a társa­dalmi kötelezettségek elleni lázadás? Biztonság csak a létezés határtalan igazságában van, mert itt nincs szükség biztonságra. Ez a háttér, ez az előtér, ez van a tér felett és a tér alatt. Ez a talaj, amely talajtalan.

Tudjuk, hogy voltak önmagukra ébredett lények a múltban, akik kimondták az igazságot, és kivégezték, máglyára küldték őket.

 

„A meta szó azt jelenti: ’túl’: A fizika nem minden, az anyag nem minden, és azok, akik mégis azt hiszik, hogy így van, megelégszenek az élet felszínével. Szüntelenül körbe-körbe járnak, de sosem fognak hazaérni, mert az otthon a középpontban létezik.

A metafizika azt jelenti, hogy hazaérsz, mert felismerted, hogy tudatosság vagy, hogy a létezés egésze tele van tudatossággal, hogy a tudatosság nem az anyag mellékterméke. Nem az. Az anyag csupán a tudatosság teste - ruhája, menedéke, lakhelye, temploma -, az istenség a tudatosság.

 

"A szeretet, az élet, a halál mind hirtelen történnek meg.

 Amikor egy gyermek születik, akkor vagy már megszületett, vagy még nem. Ugyanez igaz a megvilágosodásra, mert ez a legalapvetőbb születés, a legalapvetőbb halál, a legalapvetőbb élet és a legalapvetőbb szeretet – minden a legmagasabb fokára hág a megvilágosodásban. Ez egy hirtelen esemény.

A tantra azt mondja: ne összpontosítsd a figyelmedet a cselekedetekre, arra összpontosíts, aki a cselekvő.

 

„Amikor felismered az igazságot, a lélek három esszenciális minőségével találkozol: az éberséggel, a csendes tuda­tossággal és a szeretet üdvösségével. Az elfedetlen lélek neve a szanszkritban szat-csit-ánanda, avagy ’a létezés, amely tudatos üdvösség’...

 

Éberség

Az éberség vagy szat a lélek első minősége. A létezés a valóság. Az igazság az, hogy csak egy létező van, túl a vallásokon, fogalmakon és hiedelmeken. A létezést nem lehet tanítani vagy megtanulni.

 

„Merülj magadba és légy tudatos – másra nincs szükség. Emlékezz mindig önmagadra, úgy kísérjen ez az emlékezés, mint a lélegzés. Elég, ha mindig észben tartod, hogy a múlt értéktelen, eldobnivaló – akkor a jövő is megy vele. A kapu: az itt-most. Az itt-most-on keresztül átléphetsz a világból Isten országába; a külsőből a belsőbe. És akkor hirtelen, akár a piactér kellős közepén, alászáll a kegy temploma: a menny megnyílik, és te feltöltődsz Isten áldásával.

 

„Mindannyiunknak megvan a maga választása azt illetően, hogy egy szerelmi kapcsolat az álom, avagy az ébrenlét felé halad-e. Párkapcsolatunkat használhatjuk érzelmi mankónak, belső bizonytalanságunk enyhítésére, esetleg annak megerősítéséül, hogy értékes, elfogadható és szeretetreméltó emberek vagyunk. Kereshetünk benne gyógyírt önértékelési zavarainkra, vagy akár megkísérelhetjük az állandóság bástyájává tenni, oltalmul az élet örök változékonyságával szemben.

 

"A fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Ez befolyásolni fogja életed minden aspektusát, különösen a bensőséges kapcsolataidat. Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban. Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni.

Martini bíboros, Milánó érseke elmesélt egy kedves történetet, amely láttatja, milyen veszélyt idézhet elő a vallás. A történet egy házasulni készülő olasz párhoz kapcsolódik, akik előre megbeszélték a plébánossal, hogy egy kis ünnepséget tartanak a templomkertben. De esett az eső, és ők nem tudták megtartani az ünnepséget. Azt kérdezték tehát a plébánostól: „Baj lenne, ha az ünnepséget a templomban tartanánk meg?”

Mármost az atya cseppet sem volt boldog afelett, hogy fogadást rendezzenek a templomban, de ők azt felelték: „Eszünk egy kis süteményt, éneklünk egy kicsit, iszunk egy kis bort, és hazamegyünk.” Így hát meggyőzték az atyát.

Egyenlő lények vagyunk, és a világmindenség az egymáshoz való viszonyainkból áll. Az univerzum egyfajta létezőkből van teremtve; mindegyik élő, mindegyik meghatározza a saját létezését. Igazából ez minden, amit tudnod kell ahhoz, hogy megértsd ezt a könyvet vagy megírd a sajátodat. Minden, amit mondok, az első bekezdésben gyökerezik, és bármilyen kérdést meg lehet oldani azzal, hogy végiggondolod a dolgot ebből kiindulva.

A világmindenség egyféle akármiből készült, amit lehetetlen meghatározni.

 

„Az az igazság, hogy a legtöbb ember szereti, ha a gondolatai elszórakoztatják. Nagyon érdekesnek találjuk a saját gondolatainkat – talán el is hisszük saját mesénket az elmúlt fájdalmakról, a minket ért igazságtalanságokról, a sértésekről. Hisszük, hogy áldozatszerepünk szervesen hozzánk tartozik. Mert hát kik is lennénk a múlt történetei nélkül, amelyeket boldogan elemezgethetünk újra meg újra, kiszínezhetünk, állandósíthatunk?

 

„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok.