amennyiben igaz a bibliai történet, akkor nem mind1, hisz az első szavak és nevek homlokegyenest megragadják az igazság természetét, miképp az megnyilvánult a kezdetekben, gondoltam itt az első párbeszédre Isten és Teremtményei között, avagy tanítás volt az vala ...lol

Válasz

Ilyenformán teljesem mindegy, hogy hogyan fejezzük ki magunkat a nyelv eszközeivel, a lényeg attól még lényeg marad nemde?

Válasz

Igen, amint belépsz az örök jelenbe, számodra valóban megszűnik a tér-idő... Egyszerre csak rájössz, hogy ez csak káprázat, hogy valójában soha nem is létezett.

Előzmény

Válasz

kevés nékem a 'se nem jó, se nem rossz', ám teljesebb a 'sem jó, sem rossz' kifejezéssel ... lol
jól tudjuk, hogy a jelen a múlt eredménye is, miképp részben az eljövendőé is, ezért a 'most' nyugodtan feloldódhat a mindhárom idő spirális köre teljében, a Kezdettől a Végsőig s túl a végtelenségig ...lol
az itt és most ugyanoly illúzió, mint az ott és akkor, tehát minden lehet bárhol és bármikor, hiszen a feleszmélt éber tudat kötetlen a tér-időtől.. lol
sziasztok

Előzmény

Válasz

Azért volt (gyermekként, és nem csak) ijesztő és "taszító" (azaz nem vonzó, nem olyan, amiben magamat felismerhetem) a keresztény vallás általában, mert nem úgy értelmeztem Jézus szavait, ahogy azt ő szerette volna, hanem..ahogy az intézményesítés, vagyis az egyház(ak) általában akarták, h értelmezzük. Ezt nem láttam akkoriban, ezért fordultam el, úgymond, a kereszténységtől (azaz nem volt szívügyem), s megvolt nekem a saját magam...vallása. Abból a vmiből kiindulva, amit ugye igaznak éreztem. Tehát most nemrég kezdtem el látni, h nem Jézussal kellett volna gondom legyen, hm... csak az egyházzal :)

s a Ju Vili által kiemelt rész...biza az, ami nekem itt leginkább tetszik :) s természetesen a leginkább.. "osho-s" :p

Válasz

A világ mindig olyan, amilyen. Se nem jó, se nem rossz. Rajtunk múlik, hogy milyennek akarjuk látni. A múlton keresztül akarjuk-e továbbra is nézni, vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, és azt a tényt is, hogy nekünk csupán annyi tennivalónk van, hogy boldogan felfedezzük rejtelmeit. Hogy tapasztaljunk a Mostban, és nem a múlt szűrőjén át nézve.

Válasz

a fenti negyedik bekezdésben:
"...nem olyan a világ, amilyennek látjátok, hanem amilyennek látjátok, olyan!"

- ennek nem látom értelmét, de ha nem olyan, amiben - tudatomban - látom,
akkor pedig feltételezhetem, hogy amolyan sem, amilyennek mások látják,
mégis mindegyikőnk megragadhat belőle részletnyi igazságtartamot, hisz más-más szemszögből látjuk a látszólagos körvonalait eme rejtélyes és nagyszerű világnak ...

nagyon spéci a fenti blog gondolatmenete,
köszike

Válasz

Nekem soha nem Jézussal és az ő tanításával volt a gondom, hanem azokkal, akik ezt tanítani, hirdetni próbálták... Kisgyerekként is Jézust tekintettem a példaképemnek, és tényleg mindig szeretettel fordultam mindenki felé, mégis gyakran megbüntettek azok, akiknek éppen a feltétel nélküli szeretetről kellett volna példát mutatniuk - a tanítók, tanárok, tiszteletesek, és általában a társadalom "megbecsült" tagjai. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, nem értettem, hogy lehet ez? Gyerekként el is fogadtam, hogy tényleg annyira rossz vagyok, hogy ezt érdemlem. Gyakorlatilag nem volt más választásom. Ma már tudom, hogy nem velem volt a baj, és újra bátran fel merem vállalni azt, amiben hiszek. Ezzel talán példát adhatok arról, amit én magam nem kaphattam meg: a feltételek és elvárások nélküli, isteni szeretetről.

Előzmény

Válasz

igen, pár éve kezdtem el látni, h miért is volt számomra annyira "taszító", ijesztő és ..elfogadhatatlan a "keresztény tanítás-sorozat" általában, egész gyermekkoromban, miért nem tudott egyetlen Jézus-idézet jó érzést (és főleg igazság-érzetet, "ígyvan" érzetet) kelteni, csak szorongást! Az évszázados félremagyarázás miatt.

igen, rengeteg ilyen belénkvert súlykoláson kellett átlássak, h valahol, végre, megérezzem Jézus kijelentéseinek a valódi ízét :) ami már..felemelő. És megtaláljam ezekben is ..azt az igazságot.. :) (vmikor ugyanis automatikusan ugrottam át őket, elolvasás nélkül, "tudva" ugye, a bennem már kialakult "előítélet" miatt, h úgyis csak rossz érzés és szorongás lesz az eredmény).

Előzmény

Válasz

Úgy érzem, hozzá kell tennem ehhez még valamit, hogy tisztábban érthető legyen az üzenet lényege:
"Igehirdetésének kezdetén Jézus kijelentette: „Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa!" (Mt 4,17). A legtöbben fenyegetésként értelmezik ezt a felszólítást, mintha azt jelentené: „Viselkedjetek rendesen, mert máskülönben...!" Ez azonban téves értelmezés. A „megtérés" a görög metanoia szó fordítása, ami nem sajnálkozást, hanem „a szív megfordulását" jelenti. Amennyiben pedig a szívünk a legbecsesebb kincsünk, a mennyek országát. csak akkor lelhetjük meg, ha a szívünket visszafordítjuk arra, ami nyilvánvalóan közel - azaz jelen - van; vagyis teljes mértékben az örökös jelen mellett kötelezzük el magunkat.
A zen gyakorlása éppen ebben tér el a hagyományos vallási gyakorlatoktól. Nem azt tanítja, hogy világi céljainkat váltsuk fel szellemi célkitűzésekre. A zen gyakorlásának nincs semmiféle célja! Az igazi zen gyakorlás pusztán annak elfogadása és méltánylása, ami éppen van. A mennyek országa ugyanis nem messzi dolog, amelyet még ki kell érdemelnünk, hanem a jelen valóság." Kenneth S. Leong (Jézus zen tanításai)

Válasz

Köszönöm Réka, nagyon kedves vagy, és ne aggódj, a legkevésbé sem unatkozom... ;-)

Előzmény

Válasz

:p most már azt hiszem, unalmas lennék, ha folyton hüledeznék, h mennyire egybevág minden egyes pillanat s mozzanat, milyen hihetetlen a sok "véletlen" egybeesés v. szinkronicitás... úgyhogy inkább abba fogom hagyni :)
(ez érvényes A boldogtalanságról bejegyzésre is)

...s gratulálok, Frédi, saját közösségedhez!!!!

Válasz

Egy kis kiegészítés a fentiekhez:
"Szellemi, lelki fejlődés csak ott képzelhető el, ahol jó szándékú emberek az Én nevemben azért jönnek össze, hogy elmondják egymásnak azt, amit jónak látnak, de ugyanakkor legyenek nyitottak az esetleges jobb felé. E nyitottság nélkül nincs helyes fejlődés, csak uralkodni akarás, saját igazatok hangoztatása az igazság keresése helyett, csak veszekedések, félreértések és különböző széthúzó erőknek romboló megnyilvánulása.
Én csak az alázatosak körében nyilvánulhatok meg. Valójában csak az alázatosak mondhatják ki igazságként, hogy az Én nevemben jöttek össze. Aki nem alázatos, az mondhatja ugyan, hogy az Én nevemben van jelen, de nem mond igazat.
Azt pedig tudnotok kell, hogy az alázatosság lényegéhez tartozik az a nyitottság, amelynek birtokában le tud mondani az alázatos ember az általa meglátott jóról akkor, ha valaki jobbat kínál fel neki. De csak akkor! Azt is tudnotok kell, hogy az Én kijelentéseimnél jobbat aligha talál ki bárki is, legyen az akár a római pápa!"
Dombi Ferenc (A Hang)

Válasz