„A szenvedés csak egy lehetőség a sok közül” – állítja Katie. Valahányszor valami gyötör minket – enyhe kellemetlenség, heves bánat, tomboló harag vagy kétségbeesés -, biztosak lehetünk benne, hogy reakciónkat egy bizonyos gondolat okozza, akár tudunk róla, akár nem. Kínlódásunkból kiutat jelent, ha megvizsgáljuk az azt kiváltó gondolatot. Bárki megteheti ezt, ha papírt és ceruzát vesz elő.

A Munka négy kérdése és a megfordítások felfedik gondolkozásunk megalapozatlanságát. E folyamat révén, melyet Katie Önvizsgálatnak nevez, rájövünk, hogy valamennyi készen kapott meggyőződésünk és előítéletünk eltorzítja a valóságot. Ha gondolatainknak hiszünk a dolgok tényleges állása helyett, érzelmi vesszőfutásba kezdünk. Ezt nevezhetjük szenvedésnek.

A szenvedés természetes védelmi reakció, amely arra figyelmeztet, hogy a kívánatosnál jobban leragadtunk egy-egy gondolatnál. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, hajlamosak lehetünk az élet elkerülhetetlen velejárójának tekinteni a szenvedést, holott nem az.”

Részletek Katie Byron szavaiból:

„…Kivetítés a jövőbe…ha igazán rettegni akarsz, vetíts ki egy jövőt, és amíg nem gondoskodsz a múltadról, addig jövőként fogod kivetíteni, és még fel is erősíted egy kicsit, mert ez így működik. Így marad az elme továbbra is azonosulva, így maradsz továbbra is a saját illúziód…

Én vagyok az, amit eddig más emberekről mondtam. Ők végig én magam voltam. Minden, amit az ellenségemnek hittem, én magam voltam…

Szeretni, ami van, azt jelenti, szeretni a lelkiállapotodat. Szereted, ami benned van, amire gondolsz, mert ez vetíti ki a világot. Ha szereted, amit gondolsz, akkor szereted a világot. Ha gyűlölöd, amit gondolsz, gyűlölöd a világot…

A megkérdőjelezett elme, tiszta bölcsesség, és meggyógyíthatja az egész világot. Ahogy az elme gyógyul, a világ gyógyul….”

http://www.bosegkristalyok.abbcenter.com/?id=116570&cim=1#