„Minden gondolatod, szavad és tetted azonnal megmérette­tik. A legtöbb ember csak a drámai visszahatásokat veszi észre, legyenek azok jók vagy rosszak, a világ azonban a legparányibb alkotórész szintjén is tükörként funkcionál. A tudat működése úgy van kitalálva, hogy a belső és a külső dimenziók tökélete­sen megfeleljenek egymásnak. De miért kell ahhoz Jézus, vagy egy másik megvilágosodott tanító, hogy ezt észrevegyük? Mert az elme annyira bonyolult, az emberi természet meg olyan sok­rétű, hogy könnyen megtanulunk elsiklani a belső és a külső dimenziók kapcsolata fölött. A szeparáció a mi hajlandóságun­kon alapszik, miszerint szeretünk semmibe venni bizonyos za­varba ejtő és felkavaró képeket, amelyeket a világ visszatükröz felénk. A spirituális úton ezzel ellentétben készek vagyunk meglátni mindazt, ami ott van a szemünk előtt – ha nem is fizi­kai, de lelki értelemben.

Gyakorlat - Ez a gyakorlat megtanít belenézni a tükörbe. A feladat során két ember képében fogod látni magad: egyikü­ket hihetetlenül tiszteled, a másik iránt megvetést érzel. Kezdd azzal, akit csodálsz. Készíts listát ennek az embernek a legjobb és számodra legbámulatosabb tulajdonságairól. Próbálj meg nagyon személyes lenni. Az emberiség történetében rengeteg erős és bátor példakép akad, miért választottad hát épp Nehrut, Teréz anyát vagy ifjabb Martin Luther Kinget? A válasz, hogy mert saját törekvéseid egybeesnek mindazzal, amit hősöd el­ért. Vannak benned szunnyadó minőségek, amelyeket elő sze­retnél csalogatni, felszínre szeretnél hozni. Teréz anya például az együttérzés magvát szökkentheti szárba benned, míg Albert Schweitzer az önzetlenségét. Ha Jézust választod – aki annyira hatalmas, hogy lénye átöleli az egész világot – vedd észre magadban a terjeszkedésre való vágyat; lehet, hogy a szabadság magva éledezik benned.

Most pedig fordítsd meg a gyakorlatot, és válassz valakit, aki nagyon ellenszenves a számodra. írd össze ennek az embernek a legrosszabb tulajdonságait (ez nem lesz nehéz), majd gondol­kodj el rajta, miként jelennek meg ugyanezek a jellemzők ben­ned, anélkül, hogy észrevennéd azokat. Az ember mindazt rá­vetíti másokra, amit önmagában nem tud elviselni. Próbálj meg nem olyasvalakit választani, aki általános megvetés tárgya, mint például Adolf Hitler. Az ilyen ember tetteinek súlyossága el­vonhatja figyelmedet saját magadról. Jobb, ha az adott sze­mély közelebb áll saját életedhez.

Ez a gyakorlat nagyon hatásos lehet, ha mindkét részét el­végzed. A világ azért tart tükröt neked, hogy tanítson. Látható­vá teszi számodra jelenlegi helyzetedet a maga teljességében. Amikor Jézus arról beszélt, hogy meg kell maradnunk Isten­ben, a tükörszerű világ legmagasabb céljára utalt: arra, hogy megmutassa, Isten olyannyira áthat mindent, hogy rajta kívül voltaképpen nem létezik semmi. A világ tehát az isteni min­den irányba való terjeszkedése, egészen a végtelenig. Te magad is ebben a valóságban élsz, és amikor meglátod ezt a tükröt, a képek, amelyek addig csupán mindennapi létezésedről szól­tak, hirtelen nőni kezdenek, és átlépnek a lélek tartományába - igazi éned tartományába. De addig is, amíg sor kerül ezekre a lélek-megnyilvánulásokra, érdemes megtanulnod a tükörbe nézni. Ez segít, hogy meggyógyulj az elkülönültségből, és meg­lásd, hogy a teremtésben, a teremtés részeként létezel, nem pe­dig azon kívül, magányos kirekesztettségben.”

 

Deepak Chopra (A Harmadik Jézus)