„Amit számotokra jelent az advent, az nem azonos azzal, amit jelentenie kellene. Mert számotokra nem jelent mást, mint ezt: közeledik karácsony. Mit kapok másoktól, mit veszek másoknak, és kiknek kell karácsonyi lapot küldenem. Igen, ezt jelenti. És mit kellene, hogy jelentsen?

Az egyházi évetek időszakai arra hívják föl figyelmeteket, hogy gondoljátok végig: milyen is volt a világ viszonyulása Hozzám eddig, és milyennek kell lennie ezután!

Az Én viszonyulásom hozzátok mindig ugyanaz volt. Szeretet-viszonyulás. Ebben sem a múltban, sem a jövőben változás nem volt és nem lesz. Nem is lehet.

Bár kétségtelen, hogy amint a Nap sugara különböző közegeken különböző színekben törik meg és verődik vissza, úgy az Én szeretetemnek is annyi megnyilvánulási módja van, ahány ország, ahány társadalom, ahány ember.

Részemről mindig boldogítás. Részetekről sok más. Bizony igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Igaz, hogy szeretetem sugarai torzítva is tudnak visszaverődni. Ilyenkor nem a sugár a hibás. De éppen azért, mert az Én szeretetem sugarai azok, melyek mindenütt ott vannak, éppen ezért igaz az is, hogy bárhol, bármikor és bárki számára, ha szeret Engem, akkor ezek a sugarak melegítenek, világítanak, s nem égetnek, és nem kormoznak. Vagyis, az Istent-szeretőknek minden javukra válik.  Senkivel szemben nem alkalmazok erőszakot. Ez azt jelenti, hogy senkivel szemben sem tudom megtenni, hogy ha rosszat akar, az számára jó legyen. A boldogságba bele kell nőni. Nem lehet belecsöppenni. Úton kell maradni hozzá. Advent is ÚT. Valójában nem karácsony ünnepléséhez, hanem ÚT Felém!

Mi a kettő között a különbség? Aki ünneplésre készül, az kikapcsolódni akar. Kell ez is. De aki Felém közelít, az bekapcsolódásra készül. Annak nem az ünneplés, hanem a start, az elindulás a cél.

Amint a futóversenyző, mielőtt elindul a versenyen, előtte sok edzést vállal, úgy az advent is edzési idő azoknak, akik születésnapomon azzal akarnak meglepni, hogy a Velem való találkozásban jobban nekilóduljanak az Általam véremmel kipontozott Útnak. Tehát adventben egy igen komoly találkozás átélésére kell felkészülnötök. Úgy kell találkoznotok Velem, ahogy Én kívánom ezt a találkozást!

Kétségtelen, hogy Én mindig veletek vagyok, de karácsony nem csupán erre akar emlékeztetni. Az elmúlt évezredek sajnos nagyon finoman kidolgozták karácsony ünneplésének vonzerejét, vagyis egy olyan menekülési módot, mely képessé tesz benneteket jó lelkiismerettel arra, hogy ne kelljen szembe­sülnötök a Velem való reális kapcsolattal. Pedig e kapcsolat kiépítésére és ápolására van hívatva minden ember itt a földi életben. Ez a földi élet értelme.

Advent tehát egy óriási felhívás és lehetőség arra, hogy ébredjetek rá, mire teremtett benneteket az Isten.

Valójában az egész történelem egy advent. Aki ezt nem látja, az azért nem látja, mert nem akar távlatban gondolkodni. Aki pedig nem akar távlatban gondolkodni, az a lelke mélyén nem is akar gondolkodni.

Többször hallani e találó kijelentést, hogy a szavak gyakran arra valók, hogy eltakarják a gondolatot. Hát ezt kell mondjam sok ember életéről is. Azért élnek, arra törekszenek egy életen át, hogy életük értelmét ne kelljen tudomásul venni. Ezt nevezem Én menekülésnek a valóság elől. Az elől a valóság elől, melyet életemmel bemutattam nektek, és melyre adventben készülnötök kellene.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 2/94.)