„Feladatod, hogy keress, kutass, és semmit se fogadj el addig, míg szíved IGENT nem mond rá. Tehát ne azért tarts valamit jónak, mert azt valaki mondta, hanem azért, mert Én, Jézus, aki a szívedben lakom, helyeslem azt. Ne fogadj el Rajtam kívül nagyobb tekintélyt, bárki bármit is mond neked. Aki komolyan Rám hivatkozik, az igazolni is tudja ezt. Ha az evangéliumaim alapján törekszel gondolataimmal bevilágítani saját gondolataidba, fel fogod ismerni irányító szeretetemet, s át fog járni Lelkem bölcsessége. Sem világi, sem egyházi tekintélyek nem helyettesíthetik Lelkem bölcsességét benned.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 6/444.)

 

 

„Te látsz a szíveddel? Láttál már valaha valamit is a szíveddel? Hányszor gondoltad, hogy milyen szép ez a napfelkelte, és közben azt gondoltad, hogy ez egy szívből jövő élmény. De nem... mert az elme azonnal átveszi a mikrofont, és tudósít a gyönyörű napfelkeltéről. „A nap gyönyörű... jaj, de szép... de jó, hogy felkeltem és elcsíptem a látványt...” Sokszor csak a szavakat ismétled, de nem ismered fel valójában a szépséget ott és akkor. Csak azért mondod, mert jól hangzik, mert ettől én-ed különlegesebbnek érezheti magát.

Ha egy virágra nézel, mit érzel? Megmozdul benned valami? Amikor a pillangó a virágsziromra ereszkedik, megérinti az lényed legmélyebb rétegét? Vagy csak elmész mellette néhány üres méltató szóval? Azok a szavak halottak, mert nem a szívedből fakadtak. A szívből sosem jönnek szavak; ott csak érzések vannak. A szavak a fejből jönnek az érzések a szívből. Ha a fej és szív között nincs közvetlen kapcsolat, akkor a szíved vakságra van ítélve. És miért kell, hogy ez így legyen? Mert a szív veszélyes utakra vihet téged...

Senki sem engedheti meg magának, hogy a szívére hallgasson. Szüleid beléd nevelték vagy meggyőztek arról, hogy a szív útja bolondság. Ha a szívedre hallgatsz, nem jutsz semmire ebben a világban. És igazuk is volt, a szív valóban 'sikertelenné' tehet, de ha sikeres vagy ebben a világban, akkor nem fogod szomjúhozni a másikat. A fej a sikert hajszolja, és sokszor meg is találja. A fej ravasz módon és logikusan kalkulál – képes sikerre vinni karrieredet. Ezért az elemitől az egyetemig mindenki azt sulykolja beléd, hogy használd mindinkább a fejedet. Minél inkább sikerül a fejedbe koncentrálnod magad, annál több kitüntetést és elismerést kapsz... Elnyered a kulcsot az evilági sikerekhez.

Aki viszont a szívére hallgat, annak karrierje nem fog üstökösként felfelé ívelni... mert képtelen kihasználni másokat. Ha csak a szeretet vezérel, akkor nem tudsz másokat kiszipolyozni, akkor nem tudsz felhalmozni, nem tudsz fösvénykedni. Akkor csak szét akarod osztani mindenedet, senkitől nem akarsz elvenni, mindenkinek csak adni akarsz. Ebben a világban az ilyen ember elbukik. Őszinte, igaz életét kiközösítéssel jutalmazzák, esetleg őrültnek titulálják. Ezért hát a szülőknek idejében ’intézkedniük’ kell, hogy még mielőtt kikerülne a gyerek a világba, bezárja a szívét, és csak a fejével lásson. A szíved bezárult. Már imádkozni sem tudsz, szeretni sem tudsz. Vagy tudsz? Tudsz imádkozni?

Azt mondod „igen, tudok”. Vasárnap el is mész a templomba, olvasgatod az imakönyvet. „Melyik zsoltárnál is tartanak?” Sokszor fel van írva a táblára. Csak hangosan kell olvasni, együtt a többiekkel. Olvasni tudsz, igen, de mi köze annak a szívhez? A szív üres, már élettelen, nem érez semmit. És ha már tudod az imát kívülről, oda sem kell figyelned...

Az emberek „szeretik egymást”, összeházasodnak és jönnek a gyerekek – de valójában nem ismerik a mély szerelmet. Csak olvastak vagy hallottak róla. Inkább mindent előre kiszámítanak...

Te félsz a mély szeretettől, mert nem lehet előre tudni, hogy hova vezet. Senki sem térképezheti fel a szív útjait, mert az egy misztérium! Rejtelmes, kiismerhetetlen és félelmetes. Kalkulálni biztonságosabb: a fej vezetésével a széles országúton járhatsz. A szíved ösvényei viszont a dzsungel mélyére vezetnek; oda, ahol nincs jelzőtábla, nincsenek kitaposott utak – az ösvényt neked kell vágnod.

Ha a szív vezet, egy individuum vagy, egy egyedülálló lény. Ha a fej vezet, akkor a társadalom oszlopos tagja vagy. A fejet a társadalom nevelte, az a társadalomhoz tartozik. A szívvel kívülálló leszel, egyedüli és sebezhető. Ezért minden társadalom gondosan kivégzi a szívet, amíg még nem késő.”

 

Osho (A mustármag)

 

 

„Minden embernek szívében ott van a vágy, hogy közösségben találjon magának megfelelő életcélt. A legtágabb és legszemélytelenebb közösség maga a társadalom. Szűkebb közösség egy szervezett vallási intézmény, még szűkebb a baráti kör, és a legszűkebb a család.

Aki boldog és békés ember akar lenni a Földön, annak nem elég az, hogy családban és társadalomban él. Olyan baráti társaságot kell találnia, amely Hozzám kapcsolódik. Most nem teszek hangsúlyt a hogyan-ra. Fontos, hogy Hozzám kapcsolt baráti társaságot találj magadnak. Ez nemcsak fontos. Ez a legfontosabb!”

 

Dombi Ferenc (A Hang 9/704.)