Géza - Szeretnék pillangó lenni!

Jolán - Miért? Hisz pillangó vagy.

Géza - Én pillangó? Ezzel a vastag, ráncos és szőrös testemmel?

Jolán - Amire vágysz, attól elválasztod magad. Miért ne lennél pillangó? Géza - Jó, akkor pillangó vagyok ... de ez így mégse az igazi, én szeretnék repülni.

Jolán - Tudsz repülni.

Géza - Ne viccelj, nyálkás csíkot húzok magam után, amerre csak kúszok-mászok.

Jolán - A tested káprázat. Ha megszabadulsz a káprázattól, bárhol lehetsz, és még szárnyak se kellenek hozzá.

Géza - Hogyan szabadulok meg a káprázattól?

Jolán - Ne válaszd el magad semmitől. Minden egy.

Géza - Már megbocsáss, de az nem mindegy, hogy hernyó vagyok vagy pillangó, vagy mindkettő egyszerre.

Jolán - Te egyik se vagy. Te te vagy.

Géza - Ez izgalmas téma, de én repülni szeretnék.

Jolán - Vannak módszerek a levitációra, azonban nem ajánlom.

Géza - Valóban többre vágyom, mint a szőrős testemet a föld fölé emelni. Át akarok alakulni. Pillangóvá akarok változni.

Jolán - Miért?

Géza - Úgy érzem erre rendeltettem. Azt hallottam, hogy ha a hernyó bebábozódik, pillangóként születik újjá.

Jolán - Miért kéne bebábozódni ahhoz, hogy azzá légy, aki vagy?

Géza - Azért, hogy a hernyó áldozatával a bennem a pillangó kibontakozhasson.

Jolán - Szép kép. Tetszik, hogy se a hernyó, se a pillangó nem te vagy. Mégis csak kép.

Géza - Valóság lesz, ha megvalósítom.

Jolán - A valóság mindig valóság és nem rajtad múlik, hogy valóság legyen. Géza - Jó akkor hagyom megvalósulni.

Jolán - A valóságot semmi se akadályozza, nincs szüksége arra hogy hagyjad Őt.

Géza - Akkor te miért mondod ezt nekem? Valami célod csak van vele.

Jolán - Nekem nincs célom ezzel. Azért beszélgetünk, mert jól összejöttünk ezen a borókalevélen.

Géza - Beszélgethetnénk az időjárásról is. Neked mindegy?

Jolán - Igen.

Géza - Én szívesebben beszélgetek a repülésről.

Jolán - Ha nem ragaszkodnál a repüléshez, éppolyan jó lenne az időjárásról beszélgetnünk.

Géza - Uncsi vagy.

Jolán - Te tartasz annak.

Géza - Nem személyes. Bölcs hernyónak tartanak és gondoltam megkérdezem, tudsz-e segíteni. Én végtelen szabadságra, határtalan boldogságra vágyok. Ahhoz képest, hogy most nem érzem magam annak, valaminek történnie kell, hogy ez bekövetkezzen. Ha csak a gondolkodásomon kell változtatni, hát annak a módjára vagyok kíváncsi, ha másnak, akkor arra.

Jolán - Erről beszélgetünk.

Géza - Te végtelenül szabad és boldog vagy?

Jolán - Igen.

Géza - Nem félsz, ha jönnek a madarak?

Jolán - Nem.

Géza - Valaminek történnie kellett veled, hogy te nem félsz, amikor a többiek félnek.

Jolán - Rájöttem, hogy mindennel egy vagyok. Én vagyok a madár is, aki egyszer lecsap e hernyóra, akivel most beszélgetsz. Miért félnék tőle?

Géza - Azért, mert fáj.

Jolán - Nem fáj. Neked fáj most? Ha nem, miért gondolsz a fájdalomra, ami a jövőben érhet?

Géza - Azért, mert elképzeltem, hogy mindennel egy vagyok. Az olyan hernyókkal is, akiknek ketté harapják a testét és ez fáj nekik.

Jolán - Minden kép káprázat.

Géza - Jó, akkor csak azzal vagyok azonos, ami végtelenül szabad és boldog, a többi pedig csak káprázat. De mikor fogom így megtapasztalni a szárnyalás örömét? Tudod mit? Nem is közönséges pillangó szeretnék lenni, hanem halhatatlan. Szép szivárványszínű és aranyporos szárnyakkal.

Jolán - Ez is kép.

Géza - Gondoltam. De azt reméltem, hogy megalkudhatunk a csillámpor elhagyásában és a halhatatlanság marad.

Jolán - Reménytelen eset vagy.

Géza - Én is így látom, és ezt tarthatatlannak tartom. El is megyek szunyálni. Tudod mit? Fúj a szél és fázom. Én most jól bebábozódok, és egyszerűen hagyom ezt az egészet. Az biztos, hogy a bábból pillangó lesz, az meg majd kiderül, hogy nekem mi közöm van hozzá. Jól itt hagyok mindent. Magamat is. Csáó!

Jolán - Mit hagysz itt és ki hagy itt bármit?

Géza - Csend

Jolán - Ezzel már beszélgetni se lehet. Teljesen betokosodott. Hahó?!

Géza - Csend.

Jolán - Csend.

Géza(pillangó) - Hurrá repülök!