... jav. lemaradt a szó vége: pszichopedagógia

Válasz

Kedves Réka!
Még csak véletlenül sem gondoltam sértegetésre, hozzá szólásom
végén ott áll a happy face . :)
Eshter Hicks egy spiritual medium, aki egy Abraham nevű entitás
üzenetét csatornázza, tehát nem saját elméletéről van szó, hanem
egy szellemi lény gondolatainak tolmácsolásáról. A stilus és szóhasználat
is mutatja, hogy nem egy népszerű-ismeretterjesztő lény cseveg...
Ha elkerülte volna a figyelmeteket, akkor megismétlem mit irtam
tegnap előtt: Égi békét hozni a földi családokba. Ez az üzenet
úgy érzem harmonizál, mind a Közösség, mind a cikk szellemével.
Lehet, hogy szakmai ártalomnak tudható be, minden egyéb
hozzáfűzött gondolat, mivel pszichopedagógi szakot végeztem,
kis gyermekek között dolgoztam, sajátokat neveltem , és a szakirodalmat
is buzgón tanulmányoztam. (Hála Istennek neves gyermeklélekismerők
árnyékában) Ugyanakkor Kiss Balázs Kúnó remek asztrológus, Eshter
Hicks jó motivational speaker, és Osho pedig lassan vallásalapitóként
lesz számba véve, de egyik sem foglalkozott mélyebben hivatás
szinten a fejlődéslélektannal, tehát nem ezért nagyok! Tisztelet
mindegyiknek és nektek is.

Válasz

nekem bizony hatalmas igazságra világított rá a Hicks-részlet, - saját gyermekkorommal kapcsolatban!

kedves Éva, a félreértések tisztázása végett megpróbálom világosabban összefoglalni, h - saját meglátásom szerint - miről is beszélnek az oshok meg hichsek: (gondolhatod, h nekem is csak elmélet, lévén, h nem neveltem még gyereket:)) )

az előítélet belenevelése, ráerőszakolása a gyermek "tisztaságára" - ez az, ami gátol, korlátoz a továbbiakban: az Egész-ségessé válásban; annak beletáplásása, h mi rossz. mert valójában és önmagában semmi sem rossz. mi azért neveljük bele a gyermekbe, h ez v az rossz, mert 1)minket is arra neveltek, 2) saját tapasztalatunk szerint rossz. De azért mert vmi nekünk nem vált be, nem azt jelenti, h a gyermeknek is föltétlenül árt!

ha a gyermeknek olyasmit táplálunk be, amiről saját magának nincs tapasztalata, akkor: előítélettel etetjük.

mi persze elmondjuk neki, hogy az úttesten a robogó autók közt nem ajánlatos rohangászni, mert a kocsik képtelenek hirtelen fékezni, s láthatják, h ezért senki sem játszik ott, meg hogy a cigaretta/kábítószer sajnos a fizikai szervezetre nagyon kártékonyan hat (s ha figyeli magát, akkor tapasztalhatja is ezeket a hatásokat), de innentől kezdve... a döntés az övé. Mert az erőszakos (vagyis az ő érzése-"belső lénye" ellen erőltetett) irányítás, korlátszabás-szabályozás, tiltás: nem más, mint "uralás".

Ami pedig mérvadó, az persze a minta: az egészséges és önmagára talált-önmagára hallgató, önmagát irányító szülő példája. Hogy a gyermek mit, milyen rezgéseket és milyen viselkedést érez-tapasztal-lát a szülőtől.
(a szülő jelenléte, szeretete (a megértő-elfogadó-nem birtokló szeretete), a biztonságérzet biztosítása---mindez persze, h alapvető az egészséghez).

..szóval... - szerintem!! - vmi ilyesmiről beszélnek a szövegrészek. Persze, nyitott vagyok bármilyen kiegészítésre v elnemfogadásra, elvégre azoktól én is CSAK TISZTÁBBAN láthatok :)

kellemes hétvégét mindannyiunknak!!!!

Előzmény

Válasz

a tradíciót, a világnézeti meggyőződésünket és sok mindent átadunk a gyerekeinknek, azzal a példával, ahogy élünk. nem is tehetünk másként, mert velünk, köztünk élnek.
szerintem itt, mint szülők számára az a lényeges tanulság, h éljük az életünket, ahogy jónak látjuk, s ebből adunk kóstolót a gyermekeinknek.
az ő szárnypróbálgatásaikhoz pedig álljunk rugalmasan, hagyjuk biztos háttérként, h megtalálják saját útjukat.
engedjük őket kísérletezni, megtapasztalni és akkor adjunk elsősorban tanácsot, ha ők kérik.
ez a kor viszont inkább tizenévesen jön el, addig célszerűnek látom, h leginkább vezessük, irányítsuk, tanítsuk gyermekeinket.
persze akkor is vannak önálló hozzáállásai, de ezt az aktuális helyzetet illetően, bölcsen kell mérlegelnünk:))

Válasz

Őszintén sajnálom, ha úgy tűnik, csak elbeszélgetünk egymás mellett...
Személy szerint én nem várom el senkitől, hogy megértse az álláspontomat, mindössze abban reménykedem, hogy sikerül elfogadnunk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, különbözőségeinkkel, eltérő véleményeinkkel együtt.

Válasz

Szenvedélyesnek..mi tagadás, tényleg az volt :) (szenvedélyes pillanatomban voltam épp), viszont kioktatni vagy sértegetni absz nem állt szándékomban ...nem is tudom, a helyzetre voltam felháborodva. S nem rád. A félreértésre, a meg nem értésre, igen, az egymás mellett elbeszélésre..

summa summarum, csak azt mondhatom, h ne vedd személyes sértésnek v a személyed ellen irányuló vminek, mert semmi értelme. Én nem ennek szántam, tehát tényleg nincs értelme, h ekként vedd magadra!!

..remélem, fogunk még jókat beszélgetni :))

Előzmény

Válasz

Köszi a szenvedélyes kioktatást! Jól elbeszégettünk egymás mellett
mind a két cikknél. :)

Válasz

hát hogy a csudába ne lenne esszenciális a gyermek egészségébehez és természetes-egészséges fejlődéséhez a szülő s ennek folyamatosan biztosított jelenléte???naná :))) erről van szó!! osho s hicksék se mondják másként!!! a negativitások természetellenes beemelése a nevelése, az erőszakos irányítások alkalmazása a nevelésben - ezek azok, amik csak korlátoznak és ...ártanak a telsességben

Előzmény

Válasz

Éppen a szülő és a nevelés milyenségéről van szó, és nem arról, hogy a szülő részvétele teljesen szükségtelen lenne a gyerekek fejlődése szempontjából. A nevelés nem minden esetben rossz, de sajnos az esetek többségében annak bizonyul. Hidd el nagyon jól tudom, hogy miről beszélek. Nap mint nap tapasztalom.

Előzmény

Válasz

Amikor a tojáshéj repedezni kezd, senki nem sejti, hogy egy énekes
madár, teknősbéka, csörgőkigyó vagy éhes kis krokodilus dugja ki a
fejecskéjét a tojáshéjból. A probléma akkor van, ha a krokodilokkal
egyidőben egy közeli fészekben éppen ekkor bújnak ki a tojásból
a kis vadlúdak is. A természeti idill pillanatok alatt véres drámává
válhat. Ez a természet rendje, törödik bele rezignáltan az emberi
szemtanú, és ahogy szomorúan elindul, arra lesz figyelmes, hogy
a kis libácskák követik lépteit. Pillanatok töredéke alatt a fészekből
kikelt, maroknyi , túlélő kisliba, akik őt pillantották meg először,
és mint kompetens személyt -liba mamát - követni kezdik az embert...
A Hicksek és Osho úgy tűnik nem tanultak Etológiát és nem ugyancsak
nem foglalkoztatta őket a fejlődéslélektan és gyermeklélektan. Nem
tanulmányozták a XX. század nagy úttörőit, mint Piaget, Henri Wallon,
Vigotskij hatalmas, mindenre kiterjedő gyermek-tanulmányozó kisérleteit.
De úgy tűnik az értékes és terjedelmes magyar szakirodalom is bárki
rendelkezésére áll. Mérei Ferenc és tanitványi köre, Vekerdy Tamás,
Virág Teréz, Popper Péter, stb, mindnyájan a gyermeki lélek és
fejlődés szakavatott , hiteles ismerői. Most jut eszembe az amerikai
Eric Erickson, az egyik legautentikusabb gyermekpszichológus, vagy
Bruno Bettelheim. Esther és Jerry Hicks Ábrahámon keresztül kapják
az információt.Aki tud és akar utána nézhet mennyire hiteles gyermek
szakértők. Fogalmam sincs arról, hogy Osho hány gyermeket nevelt
fel, azt viszont tudom, hogy Esther Hicksnek egy leánya van az első
házasságából. Ő talán tényleg tapasztalatból mesélhetne....
Esküszöm, hogy nem kötekedni akartam , de a gyermekek sorsát a
szüleik milyensége nagy mértékben befolyásolja, ezért a szülő vagy
kompetens személy részvétele a felnövekvő gyermek életében
esszenciálisan fontos!!!
Ismeritek a Legyek ura-t ? Ugye?

Válasz