„A párbeszéd nem csupán beszélgetés, nem értekezés, nem vitatkozás, nem érvelés. A párbeszédnek más minősége van. A párbeszéd két lény szeretetben megvalósuló találkozása, miközben megpróbálják megérteni egymást. Nem érvelni, nem vitatkozni próbálnak egymással – a párbeszéd rendkívül nagy együttérzést kíván meg. A párbeszéd a másik lényében való részvétel: két barát vagy két szerelmes belső ellentétek nélküli beszélgetése ez anélkül, hogy az ember a maga igazát vagy a másik tévedését akarná bebizonyítani közben.

Amikor beszélgetsz valakivel, nagyon kifinomult módokon ugyan, de arról akarod meggyőzni a partneredet, hogy neked van igazad. Eközben a másik is a maga igazát bizonygatja. Ilyenkor nincs esély a párbeszédre.

A párbeszéd folyamán nyitott elmével közeledsz a másikhoz, és megpróbálod megérteni őt. Párbeszéd sajnos nagyon ritkán jön létre, pedig általa mindkét fél csak gazdagodik. Valójában csak két­féleképpen tudsz egy másik emberrel beszélni: vagy vitázol – ilyenkor ellentét van a felek között, egyfajta verbális harc folyik, amelyben arról próbáljátok meggyőzni egymást, hogy a másik téved –, vagy párbeszédet folytatsz, ami egészen más. A párbeszéd folyamán nem egymás ellen harcoltok, hanem kéz a kézben az igazságot kutatva segítitek egymást az úton. Ez igazi összetartozást és együttműködést jelent. A párbeszéd egy békés kísérlettétel az igazság felkutatására. Egyáltalán nem harc. Inkább egy mély barát­ság, melyben egymást segítitek, hogy megtaláljátok az igazságot. A folyamat elején még egyik fél sem rendelkezik az igazsággal, de amikor a két fél együtt kezdi el keresni, akkor párbeszéd születik belőle, és ettől a párbeszédtől mindketten gazdagabbá válnak. Mikor pedig megtalálják az igazságot, az se nem egyiké, se nem a másiké. Mikor előbukkan az igazság, láthatóvá válik, hogy az sokkal nagyobb, mint azok, akik keresték, hatalmasabb mindkettőjüknél, és körülöleli őket, és mindketten gazdagabbá válnak általa.”

 

Osho (A fű nő magától)