„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani."

 

Jávorkai Judit (Lájfsztori)

 

 

„Kora gyermekkorunk keserves felismerése, hogy szívünk nyitottságával visszaél környezetünk.

 

„Feladatod, hogy keress, kutass, és semmit se fogadj el addig, míg szíved IGENT nem mond rá. Tehát ne azért tarts valamit jónak, mert azt valaki mondta, hanem azért, mert Én, Jézus, aki a szívedben lakom, helyeslem azt. Ne fogadj el Rajtam kívül nagyobb tekintélyt, bárki bármit is mond neked. Aki komolyan Rám hivatkozik, az igazolni is tudja ezt. Ha az evangéliumaim alapján törekszel gondolataimmal bevilágítani saját gondolataidba, fel fogod ismerni irányító szeretetemet, s át fog járni Lelkem bölcsessége.

 

„Háromféle misztikus tanítás létezik:

Az első típus az elmével dolgozik: ők a teológusok, a filozófusok; ők azok, akik következtetnek Istenre, keresik a bizonyítékokat Istenre. De vagy nincs semmilyen bizonyíték, vagy minden, ami létezik bizonyíték. Nem sok értelme van ennek a próbálkozásnak, hiszen minden érv vitatható. Minden érvnek lehet ellenérve, és minden érv lehet hibás egy másik szempontból. A második típusba a szív misztikusai tartoznak.

 

„Az élethez való hozzáállásunk teljes egészében pénzorientált. És a pénz az egyik legkevésbé kreatív dolog mindazok közül, amelyek iránt érdeklődhetünk. Az egész megközelítésünk hatalomorientált, a hatalom pedig pusztító, nem kreatív. Az az ember, aki a pénzt hajszolja, pusztítóvá válik, mert a pénzt el kell rabolni, ki kell robbantani; el kell venni sok-sok embertől, csak úgy szerezheti meg. A hatalom egyszerűen azt jelenti, hogy egy csomó embert impotenssé kell tenni; el kell pusztítani őket; csak akkor lesz hatalma, csak akkor lehet hatalma.

„Isten számára minden, ami létezik, szép és jó és igaz; csak az emberek látnak bizonyos dolgokat jónak, s másokat rossznak.”

Kerényi Károly (Hérakleitos múzsái vagy a természetről)

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”

1 Mózes 1:31

„A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.”

1 Mózes 2:16–17

 

 

„Az elme léte a felosztáson, a szétválasztáson alapul.

 

„Minél inkább szeretsz, annál nagyobb benned az ima. Minél inkább szeretsz, annál többet kapsz Istentől, mert te is adsz. Bármit is teszel az emberekkel, Isten is ugyanazt teszi teveled. Ha fösvény vagy az emberekkel szemben, akkor Isten is fösvény lesz veled szemben. Ha adsz, Isten is ad. A lét csak egy tükör, mely visszatükrözi arcodat, mely visszhangozza lényedet. Éld a szeretet életét, és akkor belőled is egy Jézus lesz. Jézus azt mondja: Isten szeretet.”

 

Osho (Dhammapáda – Az ártatlanság bölcsessége)

 

 

„Egyebet nem is kell megtanulni, mint azt, hogy a mostra reagálj.

 

„A földi jövő tervezése idegen Tőlem. Én vagy a jelenben megoldandó feladatok tartalmára és módjára tudok nektek tanácsot adni, vagy az örökkévalóságban is értékelhető, felhasználható élettartalmakkal vagyok kapcsolatban.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 6/465.)

 

 

„Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik.

Igehirdetés - A vigasztalás - Holló Péter

„A vigasztalások többsége: hazugság.

Sok bölcseleti és álezoterikus könyv, és gyakran a hamis vallásos tanítások is megpróbálják elkenni azt a tényt, hogy a fájdalom az emberi élet alapélménye!

Méghozzá termékeny alapélménye.

Nemcsak megszületni, de valakit megszülni is fáj.

És anyának lenni örökös aggodalom, riadt figyelem, szorongás és félelem, egy állandó „Jaj, mi lesz vele?!” – érzés, amit megszüntetni nem lehet.

 

„Ahol Én vagyok, ott a mindent-odaadásból van a mindent-birtoklás. Az Én világom az AJÁNDÉKOZÁS világa, a mindent-odaajándékozás világa. Itt azért van meg mindenkinek mindene, mert itt mindenkit az odaadottság hajt, irányít.”

Dombi Ferenc (A Hang 5/315.)

 

„Az életben nem az elvárásban, hanem az odaadásban lehet több örömünk és kevesebb feszültségünk. A feszültség annak a következménye, hogy azt akarjuk: valami a mi elképzelésünk szerint történjen, míg mások azt, hogy az ő módjuknak megfelelően.

 

„Sok olyan tény van, ami nincs benne a Bibliában. Akiknek a Biblia az Istenük, azok bálványimádók akkor is, ha ezt képtelenségnek tartják magukra nézve. Azért bálványimádók, mert nem a Biblia azonos Velem, hanem az Én Szent Lelkem! Aki tehát a Bibliát Velem azonosítja, az bálványimádó!”

 

Dombi Ferenc (A Hang 7/542.)

„A szeretet vad, és abban a pillanatban, hogy megpróbálod háziasítani, elpusztítod. A szeretet a szabadság, a vadság, a spontaneitás forgószele.

 

„Miközben ezt olvasod, egyszerűen lazíts. Lazítás közben vedd észre, ha cselekvési hajlamod támad, hogy csinálj valamit ezzel a pillanattal, hogy megpróbáld megtartani, vagy eltaszítani azt. Azt javaslom, az összes ilyen hajlam épüljön azon közlés és a mély önismeret elleni valamilyen védekezés köré, hogy te valójában nem vagy individuális test, hogy valójában nem vagy személy, hogy egyáltalán semmi nem vagy. Az „egyáltalán semmit” az elme félelmetes gondolatnak tekinti: a halál, az értéktelenség, a szükségtelenség gondolataként.

 

„Az első lépés a felébredéshez az, hogy elég becsületesek legyetek bevallani önmagatoknak, hogy ez nem tetszik nektek. Nem akartok boldogok lenni. Tegyünk egy kis próbát? Lássuk tehát! Pontosan egy percetekbe kerül majd. Be is csukhatnátok a szemeteket, amíg elvégzitek, nyitva is tarthatnátok. Nem igazán számít. Gondoljatok valakire, akit nagyon szerettek, aki közel áll hozzátok, valakire, aki fontos számotokra, és gondolatban mondjátok neki: "Inkább a boldogság legyen enyém, mint te." Figyeld, mi történik!

 

„Azt kérdezed, hogy a terápiás csoportoknak az-e a céljuk, hogy a résztvevőket elvigyék a természetes énjükhöz.

Nem, nem az a céljuk. A céljuk az, hogy egyszerűen csak a tudatára ébresszenek annak, hogy hol vagy, mit tettél magaddal – hogyan ártottál magadnak folyamatosan, és hogyan ártasz magadnak még mindig, milyen sebeket ejtesz a lényeden. Minden egyes seben ott van a kezed nyoma – a csoport célja az, hogy felhívja a figyelmedet erre. Hogy a te kezed nyoma ez, és nem más tette.

 

„A szeretet egy kapcsolat, amelynek a két tagja: te és valaki más. A meditáció egy kapcsolat, amelynek mindkét tagja te vagy. A szeretet kifelé irányul, a meditáció befelé. A szeretet megosztás. De hogyan oszthatod meg valakivel a szeretetedet, ha neked egyáltalán nincsen? Mit fogsz megosztani?

Az emberekben harag van, féltékenység van, gyűlölet van, tehát a szeretet neve alatt ezeket osztják meg másokkal, hiszen ez van bennük. Amint vége a mézesheteknek, és leveszed a maszkodat, felszínre bukkan a valóság, és akkor mit fogsz megosztani?

 

„A szeretet nem feltétlenül jelent szabadságot. Azt kellene jelentenie – az lenne az ideális. Sose feledd: ha tudatosan szeretsz valakit, csak akkor lesz áldássá.

A szeretet számtalan módon lehet romboló, mert a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Az anya szereti a gyermekét, és az egész világ szenved azért, mert az anyák szeretik a gyermekeiket. Kérdezd meg a pszichiátereket, a pszichológusokat. Azt mondják, hogy minden neurózis visszavezethető az anya-gyerek kapcsolatra.

 

„A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.

 

„Saját világodnak Te vagy a középpontja. Vállald! Aki nem tartja fontosnak magát, az másokat is alábecsül. Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén, elzüllik. Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy az Isten figyel rád. Ha szabadgondolkodó vagy, tudnod kell, hogy rád, az emberre hárul a felelősség az értelmes életért, itt a földön. Nem mindegy tehát, hogy mit cselekszel, hogyan viselkedsz. Saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt. Önmagad tisztelete – tiszteletet szül a másik ember iránt.

 

„A próféták a judaizmus különlegességei. Se­hol máshol nem léteztek próféták. Misztikusok voltak mindenhol: Buddha vagy Mahávira misztikusok, nem próféták. A misztikus az, aki megérkezett Istenhez – a próféta az, akihez Isten jött el. És ilyen csak a zsidó vallásban létezik, mert csak náluk van az, hogy Isten keresi az embert. A többi vallásban az ember keresi Istent. Amikor az ember Istent keresi, és megtalálja, akkor ő egy misztikus. Amikor az embert Isten keresi, és rátalál, akkor ő próféta.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.

 

„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.

A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.

Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?

A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.

 

„- Mit tegyek, hogy elérjem az életszentséget? - kérdezte egy utazó.

 - Kövesd a szíved vágyát - válaszolta a Mester.

 Ez a válasz, úgy látszott, nagyon tetszett az utazónak. De mielőtt útnak indult volna, a Mester még odasúgta neki:

 - Hogy a szívedet követhesd, nagyon erős alkatra lesz szükséged.”

 

Anthony de Mello (Egy perc bölcsesség)

 

„Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívére hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen.

 

„A meta szó azt jelenti: ’túl’: A fizika nem minden, az anyag nem minden, és azok, akik mégis azt hiszik, hogy így van, megelégszenek az élet felszínével. Szüntelenül körbe-körbe járnak, de sosem fognak hazaérni, mert az otthon a középpontban létezik.

A metafizika azt jelenti, hogy hazaérsz, mert felismerted, hogy tudatosság vagy, hogy a létezés egésze tele van tudatossággal, hogy a tudatosság nem az anyag mellékterméke. Nem az. Az anyag csupán a tudatosság teste - ruhája, menedéke, lakhelye, temploma -, az istenség a tudatosság.

 

"A szeretet, az élet, a halál mind hirtelen történnek meg.

 Amikor egy gyermek születik, akkor vagy már megszületett, vagy még nem. Ugyanez igaz a megvilágosodásra, mert ez a legalapvetőbb születés, a legalapvetőbb halál, a legalapvetőbb élet és a legalapvetőbb szeretet – minden a legmagasabb fokára hág a megvilágosodásban. Ez egy hirtelen esemény.

A tantra azt mondja: ne összpontosítsd a figyelmedet a cselekedetekre, arra összpontosíts, aki a cselekvő.

 

„A párbeszéd nem csupán beszélgetés, nem értekezés, nem vitatkozás, nem érvelés. A párbeszédnek más minősége van. A párbeszéd két lény szeretetben megvalósuló találkozása, miközben megpróbálják megérteni egymást. Nem érvelni, nem vitatkozni próbálnak egymással – a párbeszéd rendkívül nagy együttérzést kíván meg. A párbeszéd a másik lényében való részvétel: két barát vagy két szerelmes belső ellentétek nélküli beszélgetése ez anélkül, hogy az ember a maga igazát vagy a másik tévedését akarná bebizonyítani közben.

 

„Habár Buddha elvetette az aszketizmust, nem beszélt elég sokat ellene; nem tehette, mert olyanokhoz kellett szólnia, akiknek feje tele volt tömve az ősi tanokkal és ideológiákkal. Olyanokhoz kellett szólnia, akik semmit sem értettek volna mondandójából, ha úgy beszélt volna, mint most én. És engem sokszor még a mai emberek sem értenek. Eltelt kétezerötszáz év, de az emberek leragadtak. Nagyon ritkán találkozhatsz egy valóban mai  emberrel. Az emberek már a huszadik században járnak, de csak fizikailag – spirituálisán évezredekkel le vannak maradva.

 

„Merülj magadba és légy tudatos – másra nincs szükség. Emlékezz mindig önmagadra, úgy kísérjen ez az emlékezés, mint a lélegzés. Elég, ha mindig észben tartod, hogy a múlt értéktelen, eldobnivaló – akkor a jövő is megy vele. A kapu: az itt-most. Az itt-most-on keresztül átléphetsz a világból Isten országába; a külsőből a belsőbe. És akkor hirtelen, akár a piactér kellős közepén, alászáll a kegy temploma: a menny megnyílik, és te feltöltődsz Isten áldásával.

„Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges – apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért... a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék.

Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket társaid pozitívan tettek.

 

„Ha találkozol egy rég nem látott baráttal – engedd át magad a boldogságnak.

Egész lényedben érezd, válj azzá – add át magad teljesen az örömnek. Ez is egy módszer. Már rég nem láttad barátodat; több napja, vagy több éve. Találkoztok, és elönt az öröm...

De te a barátra koncentrálsz és nem az érzésre. Elmulasztottál valami fontosat. Az érzés csak pár pillanatig volt jelen, alig vetted tudomásul – rögtön elkezdtek beszélgetni, felébresztitek a régi emlékeket.

 

„A Buddha nem volt költő – de az új emberiség, azok az emberek, akik most válnak buddhává, költők lesznek. Amikor azt mondom: „költő”, nem úgy értem, hogy verseket kell írnod – költőinek kell lenned. Az életednek kell költőinek lennie, a megközelítésednek kell költőinek lennie.

A logika száraz, a költészet élő. A logika nem tud táncol­ni; a logika számára lehetetlenség a tánc. A logikát táncol­ni látni, az olyan lenne, mintha Mahátma Gandhi táncolna!

 

„Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat. Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az. Az önszeretet minden más szeretet alapja. Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet. Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről. Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.

Olyan, mintha azt mondanád egy fának: „Ne tápláld magad a földből; az bűn. Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés.

 

„Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista önimádat között?

A kettő között óriási különbség van, bár nagyon hasonlítanak egymásra. Az egészséges önszeretet igazi vallásos érték. Aki nem szereti önmagát, az senki mást sem tud szeretni. A szeretet első rezdülései a szívedben születnek, ezért aztán ha saját magad felé nem érzed ezt, akkor senki más irányában sem érezheted, hiszen mindenki más messzebb van tőled, mint te  saját magadtól.

 

"Ha kilépsz a neveltetésedből, szabad vagy, egyszerűen egy emberi lény vagy. És ez az igazi szabadság! Akkor nem cipelsz burkot magad körül. A tok széttörött.
Amikor a madár a tojásban van, nem tud repülni. Amikor "indiaiak", vagy "németek", vagy "angolok" vagy "amerikaiak" vagyunk, akkor egy tojáshéjban élünk. Nem tudunk repülni, nem tudjuk szétnyitni a szárnyunkat, nem használhatjuk határtalan szabadságunkat, amelyet a létezés biztosít számunkra.
Ezek a nevelés egymásra rakódó rétegei.

"Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj!"

Johann Wolfgang von Goethe

 

„A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik.

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban.

 

„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.