„Háromféle misztikus tanítás létezik:

Az első típus az elmével dolgozik: ők a teológusok, a filozófusok; ők azok, akik következtetnek Istenre, keresik a bizonyítékokat Istenre. De vagy nincs semmilyen bizonyíték, vagy minden, ami létezik bizonyíték. Nem sok értelme van ennek a próbálkozásnak, hiszen minden érv vitatható. Minden érvnek lehet ellenérve, és minden érv lehet hibás egy másik szempontból. A második típusba a szív misztikusai tartoznak. Ők a szeretetről beszélnek. Isten imádatáról, Krisna szépségéről... Ők énekkel, verssel, költészettel imádkoznak – romantikusok. Ők mélyebben keresnek, mint az elme, de még mindig nem elég mélyen.

Jézus azt mondja: én azt adom nektek, mely még az emberi szívben sem merül fel. Oda sem a teológia, sem a költészet nem érhet el, azt sem logika sem szív fel nem foghatja. Azt adom nektek..., mely még az emberi szívben sem merül fel.

Ez a lehető legmélyebb lehetőség – Jézus kitárja előtted a kaput. Az egyház viszont becsukja. Ők teóriát fabrikáltak az egészből; egy filozófiai kalandot. Még csak nem is szerelmi kalandot. Ott nincs szív, csak elmélet. A kereszténység nagy teológusokat szült, mint például Aquinói Szent Tamás aki megírta Summa Theologicáját – több száz kötetre rúg. De mind elmulasztják Jézust, mert ő nem az elmében él. És ezek miatt a fejközpontú teológusok miatt a szív misztikusait – azokat, akik kicsit mélyebbre hatoltak –, kizárták az egyházból; mondván, hogy Eckhart és Szent Ferenc megbolondult, vagy ami még rosszabb: eretnek. Csak azért, mert az emberi szívről és a szeretetről beszéltek.

De Jézust mindkét típus egyaránt elmulasztja. Ő nem az elme és nem is a szív misztikusa. Őrá nincs is kategória, ő mindenek fölött áll, és azt mondja: Dobj el minden irányzatot. Dobj el mindent, ami kívül van – gyere haza. Gyere vissza a középpontodba, ahol csak a létezés van. Meg tudod tenni... és ha megteszed, akkor minden misztérium feltárul, minden kapu felnyílik előtted.

 

Osho (A mustármag)