„Habár Buddha elvetette az aszketizmust, nem beszélt elég sokat ellene; nem tehette, mert olyanokhoz kellett szólnia, akiknek feje tele volt tömve az ősi tanokkal és ideológiákkal. Olyanokhoz kellett szólnia, akik semmit sem értettek volna mondandójából, ha úgy beszélt volna, mint most én. És engem sokszor még a mai emberek sem értenek. Eltelt kétezerötszáz év, de az emberek leragadtak. Nagyon ritkán találkozhatsz egy valóban mai  emberrel. Az emberek már a huszadik században járnak, de csak fizikailag – spirituálisán évezredekkel le vannak maradva. Buddha meg se próbálhatta. A legközelebbi tanítványainak megmondta, hogy „Nem önsanyargatáson keresztül értem el... hanem az önsanyargatás elvetése által – mert az önsanyargatás ostobaság.” Ezek a szútrák a legközelebbi tanítványoknak szóltak.

Azt mondja: „Hiába böjtöl a bolond hónapokig, hiába fűszálnyi az étke, mégsem ér egy fabatkát sem a mesterhez képest, kinek étke az út.”

Ha tényleg átalakulást szeretnél, akkor legyen a dhamma a táplálékod – legyen maga az Istenhez vezető út a táplálékod. Jézus ezt úgy mondja, hogy 'Egyél engem!' Azt mondja a tanítványainak, hogy 'Igyatok engem! Nyeljetek el, emésszetek meg...!'

Buddha azt mondja: „...kinek étke az út.” Az út azt jelenti: dham­ma, vallás, a végső törvény, az, ami harmóniában tartja a vilá­got. Az ember akkor érkezik be, ha ez a harmónia a tápláléka – nem pedig akkor, ha böjtöl. Nem a durva étel megvonása, ha­nem e láthatatlan étel fogyasztása kell hozzá.

Igen, van egy ilyen láthatatlan étel. Ha látsz egy rózsát, figyeld csak hosszasan; engedd, hogy a rózsa szépsége belédhatoljon, és érezni fogod, hogy táplál. Nem a rózsát eszed meg, hanem valami láthatatlan, megfoghatatlan dolgot, ami körülveszi a rózsát; a rózsa auráját, a rózsa táncát a szélben, a láthatatlan illatát. Nem éreztél még ilyet? Ha látsz egy gyö­nyörű virágot, akkor hirtelen elégedettséget, jóllakottságot érzel. Ha felnézel a csillagos égboltra, nem érzed, mennyire tápláló? Amikor a napkeltét vagy a napnyugtát nézed, vagy egy távoli madár dalát hallgatod, nem érzed, hogy megtelsz valami ismeretlen dologgal?

A testednek szüksége van táplálékra, de a lelkednek is szüksége van táplálékra. A test tápláléka durva, anyagi eredetű; nyilvánvalóan, hiszen maga a test is durva, anyagi eredetű. A lelki étel láthatatlan – de ott van a zenében, a költészetben, a szépségben, a táncban, a dalban, az imában, a meditációban... minél mélyebbre mész, annál inkább ott találod.

Buddha azt mondja: nem a durva étel megvonásával, nem éhezéssel jutsz az igazsághoz, hanem az út evése által. Furcsa kifejezésmód: a dhamma evése által. Mi a dhamma?

Épp a minap valaki azt kérdezte tőlem levélben: „Mester, én nagyon szeretem, amikor azt mondod, hogy ész dhammo szanantano, de mit jelent ez pontosan?” A lét harmóniáját, a lét dal­lamát, a lét véget nem érő táncát jelenti. A mindenütt jelenlévő ünnepet jelenti. Ünnepelnek a fák, a bokrok, a madarak, az állatok, a folyók és a hegyek... Ez az egész létezés abból az 'anyagból' készült, melyet úgy hívnak: üdvözült boldogság.”

 

Osho (Az ártatlanság bölcsessége)