„A földi jövő tervezése idegen Tőlem. Én vagy a jelenben megoldandó feladatok tartalmára és módjára tudok nektek tanácsot adni, vagy az örökkévalóságban is értékelhető, felhasználható élettartalmakkal vagyok kapcsolatban.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 6/465.)

 

 

„Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj – méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több pénze van, ha valaki okosabb, mint te... Annyi minden okozhat fájdalmat, csak azt nem veszed észre, hogy valójában nem is ezek okozzák a fájdalmadat – nekem például ezek a dolgok nem fájnak, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja, hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, a mit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan lázban tartson, hogy megállás nélkül kergesd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát, amiben egyfolytában mind magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.

Az ego és az ő kisded játékai... ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi az ego játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpia az egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azon ügyeskedik, hogy mindenki mást félre söpörjön, hiszen az Everest csú­csára nem fér oda mindenki. Az emberek egymás torkának esnek. Ez a versengés idővel olyan fontossá válik a számodra, hogy végül teljesen el is felejted, hogy azt a valamit, ami benned a többiek ellen verseng megállás nélkül, tulajdonképpen a társadalom, a tanáraid ültették beléd. Nézd csak meg, mit művelnek veled az óvodától az egyetemig! Kizárólag az egódat erősítik. Egyre magasabb iskolákat jársz ki, egyre magasabb fokozatokat érsz el, végül aztán egyre hatalmasabbnak is képzeled magad.

Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon – te pedig a legelemibb igazságként fogod fel. A kormányoknak, az egyházaknak ez így persze nagyon is megfelel, hiszen ha egyszer csak mindenki eldobná az egóját, ennek az egész globális olimpiának azon nyomban vége szakadna. Senki nem akarná többé megmászni az Everestet, mert mindenki boldog lenne ott, ahol van. Mindenkit átjárna a tiszta boldogság.

Az ego viszont váratja az embert: „Holnap, ha majd sikerül elérned ezt, vagy azt, akkor majd boldog leszel. Ma még bizony szenvedned kell, mert ha holnap sikeres akarsz lenni, akkor ma áldozatokat kell hoznod. Ki kell érdemelned a sikert, és ezért mindenféle dolgot el kell viselned. Csak légy türelmes egy kis ideig, utána meglátod, tiéd lesz a boldogság.” Csakhogy ez a holnap soha nem jön el. Senkinek nem jött még el soha. A holnap valójában pontosan azt jelenti, ami soha nem jön el. A holnap nem más, mint az élet elodázása. A legkifinomultabb stratégia arra, hogy állandó nyomorban tartson.”

 

Osho (Az ego könyve)