„Mindennap van gyönyörű napfelkelte és naplemente, és ahhoz, hogy élvezzem ezeket, semmi egyebet nem kell tennem, csak észrevennem. Ha nem megyek ki, vagy nem nézek ki az ablakon, akkor elszalasztom a természet gyönyörű műsorát.

A belső napom is ugyanígy mindig szépséget teremt. Azért imádkozom, hogy észrevegyem, és ezáltal élvezzem ezt a kinyilvánított szépséget. Semmi mást nem kell tennem – ez nem olyan, mint a Mikulás, akinél meg kell »érdemelnem« ennek a Fénynek az alkotásait és manifesztációit. A Fény szakadatlanul vidáman és szépen ragyog, mert ez a természete. Csupán annyi feladatom van, hogy odaérjek és észrevegyem a Fényt és annak hatásait.

Most benne vagyok a sodrásban. Tisztán látom, hogy a gondolataim, érzéseim és döntéseim mekkora hatással vannak életem filmjére. Ha tudomásom van a Lélekről, az azt jelenti, hogy fenntartok egy pozitív, tiszta és szeretetteljes koncentrációt; és ez po­zitív, tiszta és szeretetteljes eredményeket fog létrehozni.

Olyan, mintha a Lélek lenne az agyag, és a gondolataim formálnák meg annak eredményét. Ha következetesen emelkedett, optimista gondolatokat és érzéseket tartok fenn, akkor következetesen boldog és harmonikus életem van. Az angyalok szintén a valódi gondolatainkra és érzéseinkre hangolódnak, és a színfalak mögött azon dolgoznak, hogy megrendezzék az érzéseink és a gondolataink által előidézett hatásokat.

A Lelkem állandóan vonz, elbűvöl és alkot. A Lelkem szeretet. A szeretet mindig örömöt ad, örömről gondoskodik, örömöt él át és örömöt fejez ki. A szeretetben az »adni« és a »kapni« egyensúlyban van. A szeretetnek semmire sincs szüksége; a szeretet teljes és teljesen boldog. Én a Lelkem vagyok. Ezáltal én vagyok a bőség folyamata és lényege.

Az elmém mindent visszatükröz, amit lát. Ha sötétségre nézek (és sötétségre koncentrálok), akkor elmém elsötétül. Ha fényre vagy szeretetre nézek vagy koncentrálok, akkor elmémet fény és szeretet tölti be. Én választok. Nézhetek a világban lévő jó dolgok bőségére, vagy észrevehetem azokat, és elmém jó gondolatokban fog bővelkedni.

Mivel azt vonzom magamhoz és azt teremtem meg, amire gondolok, ezért feltétlenül azt akarom, hogy elmémben csak jó dolgokkal kapcsolatos, szeretetteljes és bőséges gondolatok legyenek. A koncentráció tárgyának és a (pozitív vagy negatív) keretezésnek a megválasztása olyan, mintha eldönteném, hogy mivel táplálom az elmémet – gyorséttermi menüvel vagy egészséges, életfenntartó ételekkel. Csak jó dolgokat akarok látni, hogy elmémet jó dolgok töltsék be, és így csak jó dolgokat hozzak létre.

Az anyag illúzió, amint a bármely formában megjelenő hiány is az. Csak akkor tapasztalhatok hiányérzetet, ha ezt a fajta illúziót választom. Egy bőségillúzió választásával nem veszek el senkitől semmit. Ez nem lehetséges.

Valójában, ha megengedem magamnak, hogy kapjak, akkor jobb helyzetben vagyok ahhoz, hogy segítsek másoknak. Nem csupán ihletet adok nekik, hanem több energiám, erőm és erőforrásom is van ahhoz, hogy adjak. Tehát nem az a lényeg, hogy meg­érdemlem-e, hogy megkapjak valamit – azt érdemlem meg, hogy adjak. Ezért megengedem, magamnak, hogy jó dolgokat kapjak, hogy hatékonyabban segíthessek másoknak."

 

Doreen Virtue - Gyógyítás Tündérekkel