„Mit jelent Istent szeretni? Az ember nem úgy szereti Istent, mint azokat, akiket lát, hall és megérint. Hiszen Isten nem személy, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mi használjuk ezt a kifejezést. Isten az Ismeretlen. Ő a teljesen Más. Felette áll az olyan kifejezéseknek, mint például férfi és nő, személy és dolog.

Ha azt mondjuk, hogy a közönség megtöltötte a termet, és hogy az énekes hangja megtöltötte a termet, ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen eltérő valóságra. Amikor azt mondjuk, hogy teljes szívünkből szeretjük Istent, és hogy a barátunkat is teljes szívünkből szeretjük, akkor is ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen különböző valóságra. Mert az énekes hangja igazából nem tölti be a termet. És Istent sem szerethetjük a szó szokásos értelmében.

Istent szeretni teljes szívünkből annyit jelent, mint teljes szívünkből „igent” mondani mindarra, amit az élet magával hoz. Elfogadni fenntartások nélkül mindazt, amit Isten elrendelt az életünkben. Hogy Jézussal együtt mondjuk: „Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd!” Istent teljes szívükből szeretni annyit tesz, hogy magunkévá tesszük a híres Dag Hammarskjöld szavait:

Köszönet mindazért, ami volt. És „Igen” mindarra, ami lesz.

Ezt az ember csak Istennek adhatja. Ebben Istennek nincs vetélytársa. Megérteni, hogy ezt jelenti Isten szeretete, annyit tesz, hogy belátjuk, ez nem áll a barátainknak adott szívből jövő, gyengéd és szenvedélyes szeretetünk útjába.

Az énekes hangja elárasztja a termet. Ezt a teremtől semmi sem veheti el, bármennyire is zsúfolt az emberekkel. A közönség jelenléte nem veszélyezteti. Az egyedüli „fenyegetés” csak egy másik hangtól jöhetne, amelyik el akarná fojtani. Istennek megkérdőjelezhetetlen uralma van a szíved felett, függetlenül attól, hogy hány személy lakozik benne. E személyek jelenléte nem fenyegeti Isten szeretetét. Az egyedüli fenyegetés az lenne, ha a szívedben lakó emberek megpróbálnák eltéríteni a te szívből jövő Istennek mondott „Igen”-edet, amellyel mindazt fogadod, amit az életed során Isten neked szán.”

 

Anthony de Mello (A madár dala)