"Amit ti testnek, anyagnak neveztek, az sűrített szellemi energia. A sűrítettség foka és milyensége meghatározó olyan értelemben, hogy a NAGY EGÉSZ számára sajátos szerepét „felismerje” és beteljesíthesse. Azért mondtam az utóbbit feltételes módban, mert nem következik a „felismerésből” szükségszerűen a szerepfelvállalás.

Számodra tehát az a helyes magatartás, ha szellemednek szolgálatába állítod egész lényedet, s nem azzal akarsz mindig foglalkozni, hogy anyagi részed minél alkalmasabb legyen szellemi életed szolgálatára.

„Mit jelent Istent szeretni? Az ember nem úgy szereti Istent, mint azokat, akiket lát, hall és megérint. Hiszen Isten nem személy, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mi használjuk ezt a kifejezést. Isten az Ismeretlen. Ő a teljesen Más. Felette áll az olyan kifejezéseknek, mint például férfi és nő, személy és dolog.

Ha azt mondjuk, hogy a közönség megtöltötte a termet, és hogy az énekes hangja megtöltötte a termet, ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen eltérő valóságra.

 

„Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.

Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre.

 

„Szokványos módszerekkel a szeretet nem értékelhető, nem bizonyítható. Megmérni nem lehet, de ez mit sem von le abból, hogy valóságos. Pillanatokra mindannyian átéltük már a tiszta, feltétel nélküli szeretet megnyilvánulását. Kétségbevonhatatlan, hogy van bennünk valami, ami tudja, hogy a szeretet létezik. Akkor figyelhetünk föl erre, amikor úgy döntünk, hogy ítélkezés nélkül elfogadunk valakit, amikor adunk, anélkül, hogy arra gondolnánk, mit kapunk ezért cserébe.

 

„Minél inkább szeretsz, annál nagyobb benned az ima. Minél inkább szeretsz, annál többet kapsz Istentől, mert te is adsz. Bármit is teszel az emberekkel, Isten is ugyanazt teszi teveled. Ha fösvény vagy az emberekkel szemben, akkor Isten is fösvény lesz veled szemben. Ha adsz, Isten is ad. A lét csak egy tükör, mely visszatükrözi arcodat, mely visszhangozza lényedet. Éld a szeretet életét, és akkor belőled is egy Jézus lesz. Jézus azt mondja: Isten szeretet.”

 

Osho (Dhammapáda – Az ártatlanság bölcsessége)

 

 

„Egyebet nem is kell megtanulni, mint azt, hogy a mostra reagálj.

Igehirdetés - A vigasztalás - Holló Péter

„A vigasztalások többsége: hazugság.

Sok bölcseleti és álezoterikus könyv, és gyakran a hamis vallásos tanítások is megpróbálják elkenni azt a tényt, hogy a fájdalom az emberi élet alapélménye!

Méghozzá termékeny alapélménye.

Nemcsak megszületni, de valakit megszülni is fáj.

És anyának lenni örökös aggodalom, riadt figyelem, szorongás és félelem, egy állandó „Jaj, mi lesz vele?!” – érzés, amit megszüntetni nem lehet.

 

„Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál!”

Lukács 12:37

 

„Az emberek mindenütt a szeretet keresésével vannak elfoglalva, mert szentül meg vannak győződve arról, hogy csak a szeretet képes megmenteni a földet, hogy csak a szeretet teheti értelmessé és érdemlegessé az életet. De milyen kevesen annak, akik valóban értik is, hogy mi a szeretet, s hogy hogyan keletkezik az az emberi szívben! Nagyon gyakran azonosítják a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal.

 

„Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Velem való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket adok enyéimnek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene.

 

„Elmondtam és bemutattam, hogy egyetlen igazságot ismerek: szeressétek egymást, ahogy Én szeretlek titeket. Nem kisebb feladatot kívánok tőletek, mint azt, hogy itt a Földön tegyétek elviselhetővé az emberi élet számára a poklot. A pokolnak ez a nótája: kiharcoltam az igazamat.

Akik köreitekben hatalomra jutnak, azok mind ezt fújják. Annak idején Pilátus volt annyira római, hogy lássa: ártatlan férfi áll előtte ítéletre, de volt annyira uralkodó, hogy csak igazságtalan tudjon lenni.

 

„Sok olyan tény van, ami nincs benne a Bibliában. Akiknek a Biblia az Istenük, azok bálványimádók akkor is, ha ezt képtelenségnek tartják magukra nézve. Azért bálványimádók, mert nem a Biblia azonos Velem, hanem az Én Szent Lelkem! Aki tehát a Bibliát Velem azonosítja, az bálványimádó!”

 

Dombi Ferenc (A Hang 7/542.)

„A szeretet vad, és abban a pillanatban, hogy megpróbálod háziasítani, elpusztítod. A szeretet a szabadság, a vadság, a spontaneitás forgószele.

 

„A miszticizmushoz és a Valósághoz vezető királyi út nem az emberek világán halad keresztül, hanem azokon a cselekedeten, melyeket önmagukért végzünk, anélkül, hogy a cselekedetek sikerére vagy jövedelmezőségére kacsingatnánk. Ellentétben a közgondolkodással, a szeretetlenség vagy magányosság gyógyszere nem a társaság, hanem a Valósággal való kapcsolat. Abban a pillanatban, ahogy rátapintasz erre a Valóságra, tudni fogod, hogy mi a szabadság és a szeretet.

„Békében, boldogan élni a jelenben annyira egyszerű, hogy amikor először tudatára ébredünk, csak hitetlenkedni tudunk, hogy mi mindenbe hajszoltuk bele magunkat korábban. Milyen könnyű elfelejteni a múltat és a jövőt, és most elégedettnek lenni... Felsorolok három változatot, ahogyan túlbonyolíthatjuk az életünket, és azt is elmondom, szerintem hogyan lehet visszatérni az egyszerűséghez és a békéhez.

1. Ha félünk a világtól, nem merünk semmibe belekezdeni, mielőtt minden következményét végig nem gondoltuk.

 

„Az első lépés a felébredéshez az, hogy elég becsületesek legyetek bevallani önmagatoknak, hogy ez nem tetszik nektek. Nem akartok boldogok lenni. Tegyünk egy kis próbát? Lássuk tehát! Pontosan egy percetekbe kerül majd. Be is csukhatnátok a szemeteket, amíg elvégzitek, nyitva is tarthatnátok. Nem igazán számít. Gondoljatok valakire, akit nagyon szerettek, aki közel áll hozzátok, valakire, aki fontos számotokra, és gondolatban mondjátok neki: "Inkább a boldogság legyen enyém, mint te." Figyeld, mi történik!

 

„A szeretet egy kapcsolat, amelynek a két tagja: te és valaki más. A meditáció egy kapcsolat, amelynek mindkét tagja te vagy. A szeretet kifelé irányul, a meditáció befelé. A szeretet megosztás. De hogyan oszthatod meg valakivel a szeretetedet, ha neked egyáltalán nincsen? Mit fogsz megosztani?

Az emberekben harag van, féltékenység van, gyűlölet van, tehát a szeretet neve alatt ezeket osztják meg másokkal, hiszen ez van bennük. Amint vége a mézesheteknek, és leveszed a maszkodat, felszínre bukkan a valóság, és akkor mit fogsz megosztani?

 

„A szeretet nem feltétlenül jelent szabadságot. Azt kellene jelentenie – az lenne az ideális. Sose feledd: ha tudatosan szeretsz valakit, csak akkor lesz áldássá.

A szeretet számtalan módon lehet romboló, mert a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Az anya szereti a gyermekét, és az egész világ szenved azért, mert az anyák szeretik a gyermekeiket. Kérdezd meg a pszichiátereket, a pszichológusokat. Azt mondják, hogy minden neurózis visszavezethető az anya-gyerek kapcsolatra.

 

„A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.

 

„A próféták a judaizmus különlegességei. Se­hol máshol nem léteztek próféták. Misztikusok voltak mindenhol: Buddha vagy Mahávira misztikusok, nem próféták. A misztikus az, aki megérkezett Istenhez – a próféta az, akihez Isten jött el. És ilyen csak a zsidó vallásban létezik, mert csak náluk van az, hogy Isten keresi az embert. A többi vallásban az ember keresi Istent. Amikor az ember Istent keresi, és megtalálja, akkor ő egy misztikus. Amikor az embert Isten keresi, és rátalál, akkor ő próféta.

 

„Gondoljunk csak a Biblia számtalan olyan történetére, amelyben Isten kiválaszt valakit. Ott van Mózes, Ábrahám és Sára; ott van Dávid, Jeremiás, Gedeon, Sámuel, Jónás és Izajás. Ott van maga Izrael. Jóval később ott van Péter és Pál, s egészen különösen Mária. Isten mindig kiválaszt bizonyos embereket. Az első benyomásunkkal ellentétben Isten nem valamilyen szerepre vagy feladatra választja őket, noha úgy tűnhet, hanem azért, hogy minden egyes kiválasztott maga Isten legyen a világban.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.

 

Percek múlva letartóztatják. Már csak órák kérdése és halott. De Jézus nem ijed meg, nem rejtőzik el és bár bizonyára szomorú, nem aggódik a jövője miatt. Betániába megy, ami mindössze húsz perc járásnyira van Jeruzsálemtől, a Gecsemánétól és a Golgotától, annak az embernek a házában, akit csak így ismerünk: a leprás Simon. A név előtt álló jelző azt sejteti, hogy Simon korábban leprás lehetett és minden bizonnyal Jézus gyógyította meg.

 

„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.

A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.

Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?

A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben.

 

„A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.

 

„A szeretet a belső kötelék, amely az embert Istennel összekapcsolja. Mindig a szereteten keresztül kell Istenhez közelítenünk. A szeretet az első lépés. A második lépés az odaadás. A harmadik lépés az önátadás. A szeretet, odaadás és önátadás útján ötféle módon lehet Istenhez viszonyulni.

Az első esetben a kereső nyugodt, csendes, lágy, angyali, vidám magatartással közelít Istenhez.

A másodikban a kereső úgy közelít Istenhez, mintha szolgáló lenne, és Isten volna a Gazdája.

„Te magad légy a változás,

amit látni szeretnél a világban.”

Mahatma Gandhi

 

„A Szeretet Törvénye szerint élj, most és mindörökké. Adjál mindent, de semmit ne kérj.

Kerüld azt, mi evilági.

Ne fogadd el azt, mi elfogadhatatlan.

Tanítsd mindazokat, akik Rólam akarnak tudni.

Életed minden pillanatát tedd a szeretet forrásává.

Minden pillanatodat fordítsd a legmagasztosabb gondolatokra, a legmagasztosabb szavakra, a legmagasztosabb cselekedetekre.

 

„Tanulj meg hibáztatás nélkül kifejezést adni érzéseidnek! Tanulj meg nyíltan, védekezés nélkül figyelni társadra! Biztosíts teret partnerednek, hogy kifejezhesse magát! Légy jelen! Fölöslegessé válik így a vádaskodás, a védekezés, a támadás, az összes olyan minta, amelyek csak arra valók, hogy megerősítsék vagy megvédjék az egót, illetve kielégítsék annak szükségleteit. Létfontosságú, hogy teret adj másoknak, és persze magadnak is.

 

"Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. A mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk. Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág.

 A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.

 A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk.

 A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a másikat.

 

„A meta szó azt jelenti: ’túl’: A fizika nem minden, az anyag nem minden, és azok, akik mégis azt hiszik, hogy így van, megelégszenek az élet felszínével. Szüntelenül körbe-körbe járnak, de sosem fognak hazaérni, mert az otthon a középpontban létezik.

A metafizika azt jelenti, hogy hazaérsz, mert felismerted, hogy tudatosság vagy, hogy a létezés egésze tele van tudatossággal, hogy a tudatosság nem az anyag mellékterméke. Nem az. Az anyag csupán a tudatosság teste - ruhája, menedéke, lakhelye, temploma -, az istenség a tudatosság.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

„Szeretnünk kell azt a dolgot, amit éppen tanulmányozunk. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, akkor szeretnünk kell, nem pedig elítélnünk. Játszani kell vele, figyelni mozdulatait, egyéniségét, viselkedését. Ha viszont elmarasztaljuk, hibáztatjuk vagy elutasítjuk, nem ért­hetjük meg a gyermeket. Ehhez hasonló a látható világ mögötti Valóság megértése is, mivel az egyénnek minden pillanatban meg kell figyelnie, mit gondol, mit érez, és mit cselekszik.

 

„Amikor felismered az igazságot, a lélek három esszenciális minőségével találkozol: az éberséggel, a csendes tuda­tossággal és a szeretet üdvösségével. Az elfedetlen lélek neve a szanszkritban szat-csit-ánanda, avagy ’a létezés, amely tudatos üdvösség’...

 

Éberség

Az éberség vagy szat a lélek első minősége. A létezés a valóság. Az igazság az, hogy csak egy létező van, túl a vallásokon, fogalmakon és hiedelmeken. A létezést nem lehet tanítani vagy megtanulni.

 

„Évszázadokon át azt tanultátok, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet lényege: létezni és tenni a másikért, és a másik üdvét szolgálni mindennel, ami a tiéd; a másik számára biztosítani a lehető legjobbat.

De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja.

Mint oly sok mélységes spirituális igazsággal megtörténik, ez a kinyilatkoztatás is könnyen áldozatul eshet az azonnali félremagyarázásnak. De abban a pillanatban oszladozni kezd a homály, amikor valaki eldönti, hogy mi az a „legjobb”, amit önmagáért megtehet.

 

„Tudjuk-e, mi a vallás? Nincs benne az egyházi énekek­ben, nem azonos a púja szertartással, nem bádog iste­nek és kőszobrok imádata, nincs ott a templomokban és katedrálisokban, nem olvasható a Bibliában vagy a Gítában, nincs benne a számtalanszor ismételt szent névben vagy bár­melyik babonában. Ezeknek semmi közük a valláshoz.

A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy fo­lyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meg­látjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség továb­bi keresésre.

 

„Milyen az indíték nélküli szeretet? Létezik-e ösztönzés nélküli szeretet, amely nem arra vágyik, hogy a szeretetből hasznot húzzon? Van-e olyan szeretet, amelyben nem érezni sebzettséget, amennyiben az nem talál viszonzás­ra? Ha felajánlom a barátságomat, és te elutasítod, talán nem leszek ettől megbántva? Vajon a megbántottság érzése lehet-e barátság, nagylelkűség vagy szimpátia eredménye? Az biz­tos, hogy amíg sértve érzem magam és félek, amíg a másik­nak reményt adok, hogy segíthet rajtam – amit egyébként szolgáltatásnak neveznek – addig nincs szeretet.

 

„Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek mind önmaguk, mind a társadalom számára felkínálnak, az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata vagy biztonságigénye.

  

„Szeretet csak akkor lehetséges, ha két ember a léte középpontjából közlekedik egymással, ennélfogva ha mindegyik a léte középpontjából éli meg önmagát. Csak ebben a „centrális létezésben” van emberi valóság, csak itt van elevenség, csak itt van meg a szeretet alapja. Az így megélt szeretet állandó kihívás; nem pihenő, hanem mozgás, növekedés, együttműködés; hogy harmónia van vagy konfliktus, öröm vagy bánat, még ez is másodlagos ahhoz az alapvető tényhez képest, hogy két ember a léte lényegéből éli át egymást, hogy egyek egymással, és nem azért, mert menekülnek önmaguk elől, inkább mert egyek önmagukkal.

 

„Minden ember bensőjében van egy mag, a saját lénye, amelyről csak homályos elképzelése van. Ebben a belső magban energia áramlik, amely a felszínre kívánkozik. Ez az energia alaktalan, és még meg kell találnia a megfelelő módot arra, hogy kifejezésre jusson; többnyire azonban nem találja, mivel az ego… nem enged utat neki. A belső énedben rejlő energia még alakítatlan, tiszta, talán a fehér fényhez lehetne hasonlítani. Ezért aztán az érzés, amelyet ez az energia közvetít, szintén elég homályos és meghatározhatatlan formájú.

 

„A Buddha nem volt költő – de az új emberiség, azok az emberek, akik most válnak buddhává, költők lesznek. Amikor azt mondom: „költő”, nem úgy értem, hogy verseket kell írnod – költőinek kell lenned. Az életednek kell költőinek lennie, a megközelítésednek kell költőinek lennie.

A logika száraz, a költészet élő. A logika nem tud táncol­ni; a logika számára lehetetlenség a tánc. A logikát táncol­ni látni, az olyan lenne, mintha Mahátma Gandhi táncolna!

Szeretnélek megismertetni Benneteket a SZERETET filozófusával, Tatiosszal.
Életrajzát megtalálhatjátok itt:http://www.kassakkiado.hu/tatiosz.html

Fel kívánom tenni bölcsességeiről szóló képreírásaimat, videóimat.
Szeretném, ha ezen keresztül megismernétek Őt, valamint Vágó Gy. Zsuzsannát, aki fordításaival érthetővé tette számunkra gondolatait, bölcsességeit.

Kívánom, hogy az IGAZ SZERETET hassa át lelketek!
Gabi

 

„A becsület olyan szó, amelyet sokszor használunk, bár nem mindig tudjuk, mit is jelent valójában becsületesnek lenni. Ennek semmi köze az erkölcshöz vagy a kegyes magatartáshoz. Nem azért kell becsületesnek lennünk, nehogy leleplezzenek és börtönbe csukjanak. Ez önmagunk felé táplált szeretetünk tanúságtétele.

A becsület lényege: bármit adunk, azt kapjuk vissza. Az ok és okozat törvénye mindig minden szinten működik. Ha lekicsinylünk, vagy elítélünk másokat, akkor bennünket is megbírálnak.

Kedves Barátaink, kedves Olvasó!

Ha igazán szeretnénk megváltoztatni a világot, akkor az a leggyakorlatiasabb lépés, ha a változást önmagunkkal kezdjük.

Egy barátunktól kaptuk az alábbi, figyelemre méltó gondolatokat:

A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.

Igazán akarsz Változtatni az Életeden?

 

"Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul... minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet vagy a félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent.

 

„Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat. Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az. Az önszeretet minden más szeretet alapja. Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet. Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről. Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.

Olyan, mintha azt mondanád egy fának: „Ne tápláld magad a földből; az bűn. Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés.

 

„A hit az olyan szeme a szívnek, mely sötétben is lát. Ezért az oktalan félelem nem más, mint ennek a szemnek valamilyen megbetegedése. A hit hiánya nem gyógyítható kívülről. Hitet adni nem képes semmi csoda, semmi rábeszélés. Szívével csak az fog látni, aki ezt valóban akarja. Nagyon sok ember, aki azt hiszi magáról, hogy hisz, olyan, mint az a vak, akit finom ösztönökkel rendelkező kutyája vezet. Egy egész életet le lehet élni ilyen önámításban.

Egyenlő lények vagyunk, és a világmindenség az egymáshoz való viszonyainkból áll. Az univerzum egyfajta létezőkből van teremtve; mindegyik élő, mindegyik meghatározza a saját létezését. Igazából ez minden, amit tudnod kell ahhoz, hogy megértsd ezt a könyvet vagy megírd a sajátodat. Minden, amit mondok, az első bekezdésben gyökerezik, és bármilyen kérdést meg lehet oldani azzal, hogy végiggondolod a dolgot ebből kiindulva.

A világmindenség egyféle akármiből készült, amit lehetetlen meghatározni.

 

„Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista önimádat között?

A kettő között óriási különbség van, bár nagyon hasonlítanak egymásra. Az egészséges önszeretet igazi vallásos érték. Aki nem szereti önmagát, az senki mást sem tud szeretni. A szeretet első rezdülései a szívedben születnek, ezért aztán ha saját magad felé nem érzed ezt, akkor senki más irányában sem érezheted, hiszen mindenki más messzebb van tőled, mint te  saját magadtól.

"Az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem a fejükben lévő eszmékre. 

Turisták egy csoportja szorult helyzetbe került valahol vidéken. Kényszerűségből lejárt szavatosságú ételcsomagokat osztottak ki nekik enni. Elfogyasztása előtt ellenőrzésképpen néhány falatot vetettek egy kutyának. Szemmel láthatóan ízlett neki az étel, és semmilyen utóhatása nem mutatkozott.
Másnap viszont arról értesültek, hogy a kutya elpusztult. Általános pánik tört ki köztük.

 

„Az a hittudomány, mely jelenlegi egyházatok intézményét jellemzi, nagyon távol áll a szeretet gyakorló iskolájától. Többet árt, mint használ. Pedig nem kellene ennek így lennie, de így van! Ott, ahol a bárányok megkérdezése nélkül, felülről helyeznek pásztort a nyáj élére, ott valóban birkáknak tartják a híveket azok az emberek, akik magukat pásztornak gondolják. Örülj annak, hogy nem kell közéjük keveredned.

De tanulnod kell! Komolyabban kell venned a Szentírás olvasását, az elmélkedéseket, azokat az imákat, melyek átjárják nemcsak értelmedet, de szívedet is.

„Először is vágyom megismerni és megtapasztalni Önmagam, teljes dicsőségemben – megismerni, Aki Vagyok. Mielőtt kieszeltelek benneteket, és a Világmindenség valamennyi világát, ezt nem állt módomban megtenni.

Másodszor arra vágyom, hogy ismerjétek és tapasztaljátok meg, Akik Valójában Vagytok, azon teremtőerő révén, mellyel megajándékoztalak benneteket; tapasztaljátok meg az Éneteket az általatok választott úton.

Harmadszor arra vágyom, hogy az élet egész folyamata állandó öröm, folyamatos teremtés, soha véget nem érő kiterjedés, és a teljes beteljesülés élménye legyen a Most megszentelt pillanatában.

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

Ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt.

Ki adtál életet, adj neki most álmot.

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert Ő mindig hitt, és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb

 

„Mindennap van gyönyörű napfelkelte és naplemente, és ahhoz, hogy élvezzem ezeket, semmi egyebet nem kell tennem, csak észrevennem. Ha nem megyek ki, vagy nem nézek ki az ablakon, akkor elszalasztom a természet gyönyörű műsorát.

A belső napom is ugyanígy mindig szépséget teremt. Azért imádkozom, hogy észrevegyem, és ezáltal élvezzem ezt a kinyilvánított szépséget. Semmi mást nem kell tennem – ez nem olyan, mint a Mikulás, akinél meg kell »érdemelnem« ennek a Fénynek az alkotásait és manifesztációit.

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme: 

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörû volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett.

"...Szükséges, hogy mindig odavágj környezetednek? Éles szemmel figyeled mások gyöngéjét: amikor csak lehet, kibeszéled, nyilvánosan szóvá teszed, fejükhöz vágod. Metsző gúnnyal, szenvedélyesen.

Isten maga sem húny szemet bűneink fölött. De visszaütött-e mindig, amikor Őt megbántottuk? Ha így volna, a rengeteg kék-zöld foltunk miatt kerülnünk kellene az embereket.

Megható, hogy Isten látszólag sok mindent észre sem vesz rajtunk. Hányszor lázadoztunk is az Ő szentsége ellen, és nem volt következménye.

"Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj!"

Johann Wolfgang von Goethe

 

„A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik.

 

„Csak légy természetes! Légy önmagad!" – mondják gyak­ran az anyák gyermekeiknek. De mit jelent ez igazából? Egész életünkben különböző stratégiákat próbáltunk arra, hogy önmagunk legyünk. Sokaknak azt jelenti önmaguknak lenni, hogy kiélik kéjvágyukat és fantáziaké­peiket. Másoknak azt jelenti, hogy azt teszik, amiről úgy gondolják, a külvilág elvárja tőlük.

Az igazság az, hogy nem tudsz önmagad lenni, amíg nem ismered  önmagadat.

Dr. Ihaleakala Hew Len "meggyógyított" egy egész őrültek házát Hawaii-n, csupán azzal, hogy önmagát gyógyította.

Hogy csinálta? Az Ön-Azonnosság ho´oponopono-val.
Amikor dolgozni kezdett az intézetben, azt mondták neki, csináljon, amit akar. Ő, pedig elvonult a szobájába, és csak tisztította, tisztította önmagát...

A ho´oponopono lényege, hogy önmagunk tisztításával a világot is megtisztítjuk.
Miként működik a folyamat?
Egyszerűen megkérjük az Istenséget, Mindenséget, Univerzumot, hogy törölje a nekünk nem tetsző dolgokat négy egyszerű mondattal:

Szeretlek!

 

„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?

Képzeld el az Univerzum Kezdetét.

Csak az Értelem létezik, semmi más.

A Kimagasló Értelem.

Egyedül.

Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.

Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.

Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.

Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.

 

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

„Az emberiség fejlődése hasonló az ember egy életen belüli fejlődésével. Ez jól végigkövethető a csakrák analógiájával. A tudati fejlődés legalsó foka (gyökér csakra szint) az ősember volt, ahol még a tudat nem tud magáról, az ember életét életösztönök, tudattalan impulzusok irányítják. Azaz a szellem mélyen alszik.

A következő lépés a mezőgazdasági kultúrák kialakulása, ahol a nagycsaládi életforma volt jellemző. Ez a második csakra tudati szintje, ahol az ember tudata már kezdi felfedezni saját ma­gát, de még nem indul el önálló fejlődési útra, hanem csoportban marad.

„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van.

"A szeretet akkor lesz tökéletes bennünk, ha akkor is tudunk örülni a mások sikerének, boldogulásának, ha ez ugyanakkor nekünk nem sikerül..."

Hát tudjátok, szerintem ez a legnehezebb dolog az életben. Mert igazán nem könnyű némely helyzetben örülni a másik ember sikerének, legyen az pénz, egészség, bármi.

82 éves barátnőm vígasztalhatatlanul zokog. Nemrég vesztette el egyetlen fiát, agydaganat végzett vele, 57 éves volt.

Barátnőm Istenhívő, emberszerető, ahol tud segít.

"Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, olyanná válok, mint a lélektelenül harsogó trombita vagy csengő cintányér. 

Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot és az összes bölcsességet, és bár olyan erős a hitem, mint a vihar,ami hegyeket képes elmozdítani, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.

Ha szétosztom mindenemet a szegények között, hogy legyen mit enniük, ha atyámtól kapott minden tüzemet odaadom nekik, de nincs bennem szeretet semmi sem válik javamra.

 

Ha boldogok lehetünk akár most azonnal, miért halogatjuk? Hogyan tudjuk elodázni a határta­lan öröm érzékelését, ha elérhető közelségben van? Mi a fontosabb? Van, ami inkább elsőséget élvez?

Ha boldogok vagyunk, egész életünk fénybe borul. Ha boldogok vagyunk, fényünk átárad a körülöttünk élőkre is. Jelenlétünkben az ítélke­zés és a bírálat sötétjében bolyongó emberek hirtelen meglátják a világosságot, amely ben­nünk ragyog.

 

„Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelége­dettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy plusz ajándék.

Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.

 

„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.

 

„A Föld emelkedik. A tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink. Az 1940-es, 1950-es években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a függőségek és más fizikai vágyak.

 

„Azt szoktuk mondani, hogy szeretem a rántott gombát, szeretem a gyerekemet, szeretek utazni, ilyesmiket. Ezek mind sze­retetek. Az bennük a közös, hogy vannak dolgok és személyek, történések, amelyek iránt vonzalmat érzek, tehát igyekszem őket előidézni az életemben. Éppen úgy, ahogy vannak más személyek és történések, amelyek nem jók. Ezeket nem szeretem, és igyekszem tőlük eltávolodni, arra törekszem, hogy minél ritkábban forduljanak elő.

 

„Mire vágyik a lélek? A szeretet legnagyszerűbb, legteljesebb érzésére, amit csak el tudsz képzelni. Ez a lélek vágya. Ez a lélek célja. Erre az érzésre áhítozik. Nem a tudására, hanem az érzésére. A tudása megvolt, a tudás azonban fogalmi, az érzés viszont tapasztalati. A lélek a saját tapasztalatán keresztül érezni, ekképp megismerni akarja önmagát. A legmagasabb fokú érzés az egység megtapasztalása a Mindenekkel. Ez a visszatérés az Igazsághoz, melyre a lélek sóvárog.

 

„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok.

 

„Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare-idézetekkel szolgáljon.

Ha boldog akarsz lenni, az első, amire szükséged van, nem erőfeszítés, nem jóakarat, nem is helyes vágyakozások, hanem annak a világos megértése, hogy pontosan hogyan programoztak téged.

 "Mindenki annyit él, amennyit szeretett. 

                Aki szeretetet nem adott, semmit nem

adott. Aki szeretetet nem teremtett,

semmit nem teremtett!"

( Lev Tolsztoj)