1.  Az élet nehéz. Ezt már akkor tudnod kell, mielőtt időszerűvé válik, ne vesztegesd az életedet arra, hogy megpróbáld megkönnyíteni, ahogy az összes beavatatlan férfi megpró­bálja. El kell fogadnunk a „keresztünket” idejekorán, kü­lönben egész életünket azzal fogjuk tölteni, hogy elkerül­jük. „A kő, amit az építők megvetettek, szegletkővé lett” (Mt 21,42; úgyszintén a 118. zsoltár 22. verse).

 

2.  Meg fogsz halni. A halandóságot valódivá kell tenni a fiúk előtt próbák, leckéztetés, megsebzés, a halállal és a halál­félelemmel való szembesítés által. Egy igaz kozmológia nélkül csak saját patológiánk foglyai maradunk, és akkor kit fogunk okolni? Minden sebződésnek „szent sebbé” kell válni, hogy felkészítsen a végső elengedésre.

 

3.   Nem vagy annyira fontos. Korrekt módon ki kell jelölni a beavatandó helyét a világban, amely tiszteletet követel tőle, egyébként téves énképe lesz, és ami folyton támaszt keres (a modern self-esteem mozgalom). Az alázat elen­gedhetetlen az emberi igazság és boldogság megvalósítá­sakor.

 

4.   Nem te irányítasz. A beavatandót el kell vinni addig a hatá­ráig, ahol erőforrásai elfogynak és a következményeket nem képes ellenőrzése alatt tartani, ettől fogja megtanulni, hogy másokra van utalva. Nem a határtalan fejlődés uni­verzumában élünk, hanem korlátozott világban. Isten irá­nyít. El kell ismernünk ezt a hatalomfosztottságot.

 

5.   Az életed nem rólad szól. Te csak egy darabkája vagy a nálad sokkal hatalmasabb valaminek vagy Valakinek. A felada­tod az, hogy figyelj, engedelmeskedj és szeress, ne számít­gass. Része vagy a hatalmas és szent misztériumnak. Enélkül azt fogod képzelni, hogy te állítod fel a szabályokat, és hogy a te dolgod, hogy működtesd őket.

 

Richard Rohr (A férfi útja II.)