„A halál iránti bizalom azt jelenti, elfogadjuk, hogy létezik s hozzátartozik az élethez. A halál elfogadása az élethez vezető kapu. A kereszt és a feltámadás misztériuma a bizalom misztériuma. Jézus képes volt bízni az életben, ezért tudta feláldozni életét. A zsoltár így fohászkodik: „emlékeztess arra, hogy meg kell halnunk, hogy ezáltal világosodjék meg az elménk”. A halálon nemcsak a fizikai halált értem, de minden kisebb meghalást is, amelyet folyamatosan meg kell élnünk.

Igehirdetés - A vigasztalás - Holló Péter

„A vigasztalások többsége: hazugság.

Sok bölcseleti és álezoterikus könyv, és gyakran a hamis vallásos tanítások is megpróbálják elkenni azt a tényt, hogy a fájdalom az emberi élet alapélménye!

Méghozzá termékeny alapélménye.

Nemcsak megszületni, de valakit megszülni is fáj.

És anyának lenni örökös aggodalom, riadt figyelem, szorongás és félelem, egy állandó „Jaj, mi lesz vele?!” – érzés, amit megszüntetni nem lehet.

 

„Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál!”

Lukács 12:37

 

„Az emberek mindenütt a szeretet keresésével vannak elfoglalva, mert szentül meg vannak győződve arról, hogy csak a szeretet képes megmenteni a földet, hogy csak a szeretet teheti értelmessé és érdemlegessé az életet. De milyen kevesen annak, akik valóban értik is, hogy mi a szeretet, s hogy hogyan keletkezik az az emberi szívben! Nagyon gyakran azonosítják a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal.

 

1.  Az élet nehéz. Ezt már akkor tudnod kell, mielőtt időszerűvé válik, ne vesztegesd az életedet arra, hogy megpróbáld megkönnyíteni, ahogy az összes beavatatlan férfi megpró­bálja. El kell fogadnunk a „keresztünket” idejekorán, kü­lönben egész életünket azzal fogjuk tölteni, hogy elkerül­jük. „A kő, amit az építők megvetettek, szegletkővé lett”(Mt 21,42; úgyszintén a 118. zsoltár 22. verse).

 

2.  Meg fogsz halni. A halandóságot valódivá kell tenni a fiúk előtt próbák, leckéztetés, megsebzés, a halállal és a halál­félelemmel való szembesítés által.

  Feldmár András (Budapest, 1940. – ) Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta.

Tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést (egyes kivételes eseteket leszámítva), másfelől pedig támogatja az LSD szakértő felügyelettel való használatát. (Forrás: Wikipedia)

Az alábbi, közel másfél órás filmben egy elég érdekes és újszerű megközelítést láthatunk, akár pszichoterápiás szempontból, akár a hétköznapi nézőszögekből nézve...

Ködös, téli nap volt. Két héttel karácsony előtt. Ebben az évben csak ezen a napon esett le az első hó, és ez egyből meg is látszott a baleseti statisztikákon. Az emberek már javában készülődtek az ünnepekre, és ez évről évre csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örömmel várták volna, mindenki egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebb volt
     Talán ezért is, meg a hó miatt is rengeteg baleset történt ezen a napon. Délután négykor a mentő szirénázva érkezett a Szent Margit kórházhoz, egy középkorú férfit hoztak.