„Az engedelmesség erény, de egyszersmind egyéni felelősség is. A világ katolikus laikusai az emberiség legpasszívabb képviselői közé tartoznak, mert eddig még soha nem neveltük őket felelősségtudatra. Mi, papok, megmondjuk nektek, mit kell csinálnotok, ti fizettek, imádkoztok és bólintotok. A következmény a kreativitás és a kezdeményezőkészség mérhetetlen hiánya. Maga a papság is egy meglehetősen kevéssé kreatív csapat, amelyik inkább reagál, mintsem kezdeményez. Gyakran maguk is passzívak, s átengedik az egyházi felépítménynek, hogy vezesse az életüket. Alattvalóként várják, hogy Róma, vagy legalábbis a püspök atya, megszólaljon, megengedje vagy megtiltsa ezt vagy azt a dolgot, ahelyett, hogy egyszerűen azt tennék, amit az Evangélium mond. Nem az Evangélium, hanem az Egyház emberei lettünk – s a kettő nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Hűségesek vagyunk a „céghez”. A legfőbb erény a felépítmény iránti hűség. Ez szép és jó dolog, ám az igazi nagysághoz, szentséghez vagy szellemiséghez a legcsekélyebb köze sincs. Nekem nem okoz problémát, hogy hű legyek egyházamhoz, s biztos vagyok abban, hogy papként fognak eltemetni. Ám nem képzelem azt, hogy ez lenne létezésem döntő pontja. Éppen ellenkezőleg: éppen ezen a ponton szokta az ember magát túlságosan is könnyen áruba bocsátani vagy elárulni. Mert megvan érte a fizetség. Így lehet karriert csinálni. Így dicsérik az embert – nemcsak fentről, hanem mindenfelől: az ember egy csodálatos, kedves lelkipásztor, senkinek sem árt. Pontosan ez történik más nagyüzemekben is, mindenekelőtt a gazdasági életben. Be kell tartani a játékszabályokat, így jutunk felfelé. Ez azt jelenti, hogy nem szabad valóban felelősségteljesen cselekednünk, vagy nyíltan kimondani az igazságot. Hazudnunk kell. Hiszen mindenki ezt teszi. Saját szüleink is ezt közvetítik felénk: „Tartsd be a játékszabályokat! Mi ebben a hazugság?” Scott Peck írja „A hazugság népe” című könyvében: Már életünk elején megtanuljuk azt a hazugságot, amit „sikernek” neveznek – ez társadalmunk alapvető hazugsága.

Ezután olyan emberekkel kezdünk el barátkozni, akik ugyanabban a hazugságban hisznek. Végül össze kell házasodjunk valakivel, aki szintén ebben a hazugságban hisz. A „siker” annyit tesz: jó környéken lakni, színvonalas kocsit vezetni, a gyerekeket első osztályú iskolába járatni.

Ha valaha is komolyan vettük volna Jézus igazságát és értékeit, nem lennénk képesek így gondolkozni és élni. Még maguk az egyházak is arra kényszerülnek, hogy fenntartsák ezt a hazugságot. (Ezt ugyan soha nem fogják elfogadni, sőt felháborodottan tiltakoznak, ha valaki mégis a fejükre olvassa. De vajon mi az, ami valóban számít az egyházban? Valóban más-e az, mint a ,,világ” értékei?) Társadalmunk egésze régen eldöntötte már, hogy ugyanazt a hazugságot hiszi el. Ma az emberek újra jól érzik magukat amerikaiként. Mi vagyunk az elsők, senki sem áll fölöttünk a világban. Ezt nevezem én „kollektív nárcizmusnak” – bibliai szavakkal élve: az igazi értékekkel szembeni szellemi vakságnak. Mindenki kedves, lojális és senki nem lóg ki a sorból. Peck írja könyvében: A gonosz a történelem során mindenekelőtt a tisztesség köntösét öltötte magára. A gonosz ritkán mutatkozik meg kendőzetlenül. Csak kevés ember választaná tudatosan a gonoszt. Hitler azt bizonygatta a németeknek, hogy ő a legjobbat akarja Németország számára. A németek készek voltak arra, hogy elnézzenek neki néhány gyengeséget és szépséghibát. Ezeket „a jó kedvéért” nyelték le. Valamennyien olyasmit választunk, ami első pillantásra jónak tűnik. S ha el akarjuk érni azt, hogy valaki a rosszat is megvegye, úgy kell becsomagolnunk, hogy jól nézzen ki. Ha pedig az emberek saját önzésük foglyai, s nem képesek már egyénileg felelősséget vállalni, akkor messzemenőkig félrevezethetőek. Ezért van manapság a korábbi korokhoz képest is kiemelkedően szükség szellemi ítélő erővel bíró emberekre, akik képesek arra, hogy a jót a rossztól megkülönböztessék. A „férfispiritualitás” ehhez a tisztulási folyamathoz járulhatna hozzá, nevezetesen azzal a képességgel, hogy félelem nélkül nevén nevezzük a dolgokat.”

 

Richard Rohr (A férfi útja)

 

"Légy éber,

állj szilárdan a hitben,

légy bátor férfi,

légy erős!"

1 Korintusi 16:13