„Ahol Én vagyok, ott a mindent-odaadásból van a mindent-birtoklás. Az Én világom az AJÁNDÉKOZÁS világa, a mindent-odaajándékozás világa. Itt azért van meg mindenkinek mindene, mert itt mindenkit az odaadottság hajt, irányít.”

Dombi Ferenc (A Hang 5/315.)

 

„Az életben nem az elvárásban, hanem az odaadásban lehet több örömünk és kevesebb feszültségünk. A feszültség annak a következménye, hogy azt akarjuk: valami a mi elképzelésünk szerint történjen, míg mások azt, hogy az ő módjuknak megfelelően. Feszültség keletkezik az elmében, mert mi egyféleképpen látjuk az igazságot, a fényt, míg mások másként. Így nincs béke, nincs nyugalom, csak feszültség.

Akkor is feszültség keletkezik, ha egy szempillantás alatt akarunk megtenni valamit, amihez két órára vagy két napra lenne szükség. Tudnunk kell, hogy Isten ezt nem így gondolta. Isten azt akarja, hogy két órába vagy két napba teljen ezt elérnünk. Ha Isten Óráját tartjuk az eszünkben, és nem a sajátunkat, örömöt kapunk. Távozik a feszültség elménkből, ha ismerjük Isten Akaratának való önátadás művészetét.”

 

Sri Chinmoy (Boldogság)

 

„A teljes ellazulás a végső állomás. Ez az a pillanat, amikor az emberből buddha lesz. Ez az önmegvalósítás, a megvilágosodás pillana­ta. Jelenleg nem tudsz teljesen ellazulni. A legbenső lényedben van egy állandó feszültség.

De kezdj hozzá a lazításhoz. Kezdd a felszínnel – mi a felszínen élünk, és csak onnan indulhatunk el, ahol éppen vagyunk. Lazítsd el lényed felszínét: lazítsd el a testedet, lazulj el a viselkedésedben, lazulj el a cselekedeteidben. Légy laza, amikor sétálsz, légy laza, amikor eszel, amikor beszélsz, hallgass ellazultan. Lassíts le minden folyamatot. Ne siess, ne kapkodj. Mozogj úgy, mintha az egész örökkévalóság a rendelkezésedre állna – az igazság az, hogy rendelkezésedre is áll. Mi már a kezdetektől itt vagyunk, és a végsőkig itt is leszünk – ha van egyáltalán kezdet, és van vég. De az igazság az, hogy nincs kezdet és nincs vég. Mi mindig itt voltunk, és mindig itt leszünk. A formák egyre csak változnak, de a lényeg marad; az öltözék mindig más, de a lélek ugyanaz.

A feszültség sietséget, félelmet, kétséget jelent. A feszültség állandó erőfeszítést jelent a védekezésre, a biztonságra, a veszélyek elkerülésére. A feszültség a holnapra való felkészülés, vagy a következő életre való felkészülés – attól félsz, hogy nem fogsz tudni szembenézni a valósággal, tehát felkészülsz. A feszültség azt a múltat jelenti, amelyet nem éltél, amelyiken csak úgy túlrohantál, és lemaradtál róla; ott kering benned elintézetlenül, befejezetlenül, nem hagy nyugton.

Az élettel kapcsolatosan van egy nagyon fontos, alapvető dolog, amit sose feledj: minden olyan élmény, amit nem éltél meg, nem éltél át, ott fog lebegni előtted, mint a befejezetlen ügy szelleme; „Csináld végig! Éld meg! Fejezd be!” Minden élménynek a belső természetéből adódóan van egy olyan késztetése, amely szerint azt akarja, hogy be legyen fejezve, hogy pont legyen a végén. Ha beteljesül, akkor elpárolog – ha nem teljesül be, akkor állandóan ott zakatol, nyaggat, kísért, üldöz, elvonja a figyelmedet. Azt mondja: „Na és mi lesz velem? Én még hátra vagyok, fejezz be, csinálj végig engem is.”

Az egész múltad ott lebeg körülötted befejezetlenül, mert semmit sem teljességgel éltél meg, mindenen csak valahogy túljutottál, csak egy részét élted át, csak úgy-ahogy, lagymatag módon. Hiányzott az inten­zitás, a szenvedély. Mindent úgy csináltál, mint egy holdkóros, mint egy alvajáró. Ezért a múlt kísért, a jövő pedig félelemmel tölt el. És a múlt és a jövő között ott van összezúzva a jelened, az egyetlen valóság.

A lazítást a felszínnel kell kezdeni. Az első lépés a test ellazítása. Jusson eszedbe a tested figyelése, amilyen gyakran csak lehet. Mindig figyeld, hogy nincs-e feszültség valamelyik testrészedben: a nyakad­ban, a fejedben, a lábadban... Lazítsd el magad tudatosan. Irányítsd figyelmed arra a testrészre, és beszéld rá a testrészedet, mondd neki szeretettel, hogy „lazulj el.”

És meg fogsz lepődni, mert hallgatni fog rád. Ha felveszed a kapcsolatot valamelyik testrészeddel, akkor az követ téged, hallgat rád – az a te tested! Csukd be a szemed, és menj végig az egész testeden, tetőtől talpig, és keresd meg azokat a helyeket, ahol feszültség van. Ha megvan, akkor kezdj beszélni hozzá, mintha egy barátodhoz szólnál; legyen párbeszéd közted és a tested között. Mondd neki, hogy lazuljon el, mondd neki, hogy „nincs mitől félni. Nyugodj meg. Én itt vagyok és vigyázok rád – te csak lazíts.” Lassanként rájössz a nyitjára, és akkor el tudod lazítani az egész testedet.

Ezután jön a következő lépés, egy kicsit mélyebbre megyünk; mondd az elmének, hogy lazuljon el. És ha a test hallgat rád, akkor az elme is hallgatni fog rád – de nem kezdheted az elmével, mert mindig az elején kell kezdeni. Nem kezdheted a közepén. Sokan az elmével kezdik, és nem érnek célt – kudarcot vallanak, mert rossz helyről indulnak. Mindent a megfelelő sorrendben kell csinálni.

Ha már bármikor el tudod lazítani a tested, ha már uralod a tes­ted, akkor ez sokat segít az elme ellazításában. Az elme egy kicsit összetettebb jelenség. De ha meggyőződtél róla, hogy a test hallgat rád, akkor magabiztosabb leszel. Most már akár az elme is hallgathat rád. Egy kicsit tovább tart, míg az elme is szót fogad neked, de végül szót fogad.

Amikor az elme is ellazult, akkor jöhet a szív – az érzések, emóciók világának – ellazítása, ami egy még összetettebb, még finomabb réteg. De most már bizalommal, nagy önmagad iránti bizalommal indulsz tovább. Most már tudod, hogy lehetséges. Ha lehetséges a testtel, és lehetséges az elmével, akkor lehetséges a szívvel is. És csak ezután, amikor ezen a három lépcsőn túl vagy, teheted meg a negyedik lépést. Most jöhet lényed legbenső magva, ami túl van testen, elmén, szíven: léted legbensőbb közepe. És ezt is el fogod tudni lazítani.

És ez az ellazulás bizonnyal elhozza a lehetséges legnagyobb örömöt, az eksztázis és elfogadás legmagasabb szintjét. Telve leszel örömmel és mennyei boldogsággal. Az életed egyfajta tánccá minősül át.”

 

Osho (Az élet misztériumai)