„Ahol Én vagyok, ott a mindent-odaadásból van a mindent-birtoklás. Az Én világom az AJÁNDÉKOZÁS világa, a mindent-odaajándékozás világa. Itt azért van meg mindenkinek mindene, mert itt mindenkit az odaadottság hajt, irányít.”

Dombi Ferenc (A Hang 5/315.)

 

„Az életben nem az elvárásban, hanem az odaadásban lehet több örömünk és kevesebb feszültségünk. A feszültség annak a következménye, hogy azt akarjuk: valami a mi elképzelésünk szerint történjen, míg mások azt, hogy az ő módjuknak megfelelően.

 

„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.

A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.

Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?

A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben.

 

„A szeretet a belső kötelék, amely az embert Istennel összekapcsolja. Mindig a szereteten keresztül kell Istenhez közelítenünk. A szeretet az első lépés. A második lépés az odaadás. A harmadik lépés az önátadás. A szeretet, odaadás és önátadás útján ötféle módon lehet Istenhez viszonyulni.

Az első esetben a kereső nyugodt, csendes, lágy, angyali, vidám magatartással közelít Istenhez.

A másodikban a kereső úgy közelít Istenhez, mintha szolgáló lenne, és Isten volna a Gazdája.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.