„A Föld emelkedik. A tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink. Az 1940-es, 1950-es években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a függőségek és más fizikai vágyak. Az 1980-as években gondolataink áthelyeződtek az erőre és az irányításra, melyet a napfonat csakrával áll összefüggésben.

Most a századfordulón világos a küldetésünk. Kollektíven át kell vizsgálnunk a szeretettől való félelmeinket, hogy teljesen megtisztíthassuk a és megnyithassuk a szívcsakráinkat. A Föld szívcsakrája most tart ott, hogy megnyíljon, s rezgésszintjét felemelje a tiszta isteni szeretet szintjére. Amikor egyszer ez a szívcsakra teljesen megnyílik, semmilyen érzéketlen dolog nem maradhat a bolygón. Egyszerűen arról van szó, hogy a Föld frekvenciái nem fogják támogatni semmiféle félelem szülte dolog létezését.

Fényküldöttekként elsődleges célunk az, hogy meggyógyítsuk magunkat azért, hogy másokat is meggyógyíthassunk. Amikor szívcsakránkat teljesen feltárjuk az isteni szeretetnek, a többi ember érzékelni fogja a fényt mely mélyen belőlünk tör utat magának. Még azokat az embereket is vonzani fogja fényünk és szeretetünk, akiknek nincsen semmiféle spirituális tudásuk. Valami mást fognak érzékelni,és az isteni szeretet fényének sugárzása feléleszti bennük Isten elfelejtett emlékét. Így a fényküldöttek legnagyobb feladata az, hogy eloszlassák a szeretet félelmét, így a mi fényünk hozzájárulhat ahhoz, hogy tudatára ébresszük alvó testvéreinket.

A szívcsakra eltömődik, összezsugorodik, és szennyezetté válik a szeretettel kapcsolatos félelmektől. Úgy tűnik, hogy minden embernek volt már része fájdalomban a kapcsolatai során, legyen az romantikus kapcsolat, családon belüli kapcsolat vagy plátói. Ez a fájdalom okozza azt, hogy félünk szeretni. Mégis, mivel a szeretet az élet értelme, ezért ez a félelem azt okozza, hogy elveszítjük a kapcsolatot az élet valódi értelmével. Zavarttá válunk és elfelejtjük, hogy milyen az igazi szeretet. Amikor a szeretettől félünk, akkor tulajdonképpen attól félünk, hogy önmagunk legyünk.

A szeretettől való félelem miatt válunk szarkasztikussá, védekezővé és óvatossá. Annyira félünk attól, hogy megbántanak, manipulálnak bennünket, és rosszul bánnak velünk, vagy kontrollálnak bennünket, hogy elhatároljuk szívünket a szeretet adásának és fogadásának minden élményétől. Sajnos, amikor bezárjuk a szívünket, akkor elzárjuk annak útját is, hogy Isten az intuícióinkon keresztül beszéljen hozzánk. Ironikus módon ez az intuíció az a megbízható útmutatás, mely olyan kapcsolatokhoz juttat el bennünket, amelyekben megbecsülnek és támogatnak minket. Amikor elzárjuk a az isteni vezettetést, nem tudunk tudomást venni az angyalok figyelmeztetéseiről sem a kapcsolatainkra vonatkozóan.”

 

Dr. Doreen Virtue (Csakra tisztítás)