„A meta szó azt jelenti: ’túl’: A fizika nem minden, az anyag nem minden, és azok, akik mégis azt hiszik, hogy így van, megelégszenek az élet felszínével. Szüntelenül körbe-körbe járnak, de sosem fognak hazaérni, mert az otthon a középpontban létezik.

A metafizika azt jelenti, hogy hazaérsz, mert felismerted, hogy tudatosság vagy, hogy a létezés egésze tele van tudatossággal, hogy a tudatosság nem az anyag mellékterméke. Nem az. Az anyag csupán a tudatosság teste - ruhája, menedéke, lakhelye, temploma -, az istenség a tudatosság.

„Az öröm ragadós, csakúgy, mint a bánat. Az egyik barátomról sugárzik az öröm, de nem azért, mintha az ő élete olyan könnyű volna, hanem mert mindig felismeri Isten jelenlétét az emberi szenvedés közepette – legyen az a sajátja vagy másoké. Bárhová megy, és bárkivel találkozik, meglát és meghall valami szépet, amiért hálás lehet. Nem tagadja az őt körülvevő nagy szomorúságot, s nem is süket vagy vak embertársai szenvedésének hangjaira és látható jeleire, ám lelkét a sötétben kigyúló fény s a kétségbeesett kiáltások között felhangzó ima vonzza. Tekintete kedves, hangja halk.

 

Ha boldogok lehetünk akár most azonnal, miért halogatjuk? Hogyan tudjuk elodázni a határta­lan öröm érzékelését, ha elérhető közelségben van? Mi a fontosabb? Van, ami inkább elsőséget élvez?

Ha boldogok vagyunk, egész életünk fénybe borul. Ha boldogok vagyunk, fényünk átárad a körülöttünk élőkre is. Jelenlétünkben az ítélke­zés és a bírálat sötétjében bolyongó emberek hirtelen meglátják a világosságot, amely ben­nünk ragyog.

 

„A Föld emelkedik. A tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink. Az 1940-es, 1950-es években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a függőségek és más fizikai vágyak.

 

„Az Angyalok a Szellem szolgálói. Az igazi szellemiség túlnő a vallásokon, bár elfogadja és tiszteletben tartja mindegyiket, dacára annak, hogy a legtöbb vallás nagyon eltávolodott a Szellem valódi, tiszta üzenetétől.

Az igaz spiritualitás feltekint a Szellem Hegyére, és látja, hogy minden felfelé, a Forrás felé vezető ösvény helyénvaló annak a vándornak a számára, aki rajta jár – még a fájdalom, a betegség, a sérülések és kataszt­rófák is járható utak, hiszen gyakran ezek azok a kihívások, amelyek egyes embereket a Szellem felé fordítanak.