„Az Angyalok a Szellem szolgálói. Az igazi szellemiség túlnő a vallásokon, bár elfogadja és tiszteletben tartja mindegyiket, dacára annak, hogy a legtöbb vallás nagyon eltávolodott a Szellem valódi, tiszta üzenetétől.

Az igaz spiritualitás feltekint a Szellem Hegyére, és látja, hogy minden felfelé, a Forrás felé vezető ösvény helyénvaló annak a vándornak a számára, aki rajta jár – még a fájdalom, a betegség, a sérülések és kataszt­rófák is járható utak, hiszen gyakran ezek azok a kihívások, amelyek egyes embereket a Szellem felé fordítanak. A legmélyebb kétségbeesés gyakran az a szakadék, amelyből a Szellem felé kiáltunk segítségért.

Azok, akik tudattalanul a sötétséget szolgálják, sajnos gyakran Isten és a vallás nevében, arra törekszenek, hogy átvegyék más emberek életének irányítását, elnyomják őket és megfosszák a szabad akaratuktól. Ezt teszik, mikor azt mondják: „Csak akkor érheted el a hegy csú­csát, ha így és így cselekszel.” Még az is előfordul, hogy megtagadják a segítséget a rászorulóktól, ha azok nem hajlandóak alávetni az aka­ratukat az övéknek. Ez nem más, mint hatalmi komplexus, manipu­láció, szűklátókörűség és az együttérzés teljes hiánya. Ha bárki meg­próbál korlátozni vagy rabságba taszítani valakit a fény nevében, szörnyű tettet hajt végre bolygónk ellen, amiért természetesen rettenetes karma hárul rá, megérdemelten.

Az istenfélő emberek sötétben botorkálnak, az istenszerető emberek azonban egyre nőnek és fejlődnek a fény felé. Az Angyalfélő emberek az árnyékban élnek, az Angyalszerető emberek az öröm táncát járják.

Aki tudatlanságban akarja tartani az embereket, az megvonja tőlük a fényt. Azok, akik tudatosan rejtegetik az igazságot, vagy elferdítik azt azzal az ürüggyel, hogy a tömegek még úgyis képtelenek annak be­fogadására, a sötétséget szolgálják. Mindig voltak olyanok a történe­lemben, akik még akkor is rejtegették a szent és ezoterikus írásokat, amikor már eljött az ideje azok nyilvánosságra hozatalának, sőt, gyak­ran meg is semmisítették azokat.

Kr. u. 553-ban a II. Konstantinápolyi Zsinaton Jusztiniánusz császár úgy rendelkezett, hogy a Bibliából töröltessék ki minden, a rein­karnációra utaló sor. Az emberek individuális szelleme helyett ő és az egyház szeretett volna rendelkezni az emberek lelke felett. Amikor erre a történelmi tényre széles körben fény derül, és a reinkarnáció szent törvényei újra köztudottá válnak, az emberek végre tudatosan és felelősséggel is kezükbe veszik saját sorsuk irányítását. Nem fognak behó­dolni a magukat Isten és ember közt kizárólagos közvetítőknek valló egyházi méltóságoknak, akik meg akarják mondani nekik, mit tehet­nek, és mit nem tehetnek a fény felé vezető úton.

Ha ez a szellemi igazság feltárul előttünk, tudni fogjuk, hogy minden tettünket feljegyzi az Őrangyalunk az Akasha krónikába, és hogy mi magunk dönthetünk sorsunk alakulása felől.

Az olvasó ne legyen dühös vagy feszült, ahogy ezeket a sorokat olvassa. Kérje inkább nyugodtan az Angyalokat, hogy segítsenek felszínre hozni az igazságot. Kérje meg őket, hogy tegyék nyitottá azoknak az embereknek az elméjét, akik a tömegek vezetésére hivatottak ezen a boly­gón. Kérje meg őket, hogy világosítsák fel a vallásos és világi vezetőket.

A vallások megmondják az embereknek, mit kell tenniük és miben kell hinniük. Az igaz szellemiség arra kéri az embereket, hallgassanak saját benső vezérükre, és tegyék azt, amit a szívük diktál. Ez meghagy­ja az emberek szabadságát amellett, hogy emlékeztet bennünket a legmagasabb rendű emberi kvalitásokra, mint például az erőszakmentesség, a szeretet, a tiszta öröm, az együttérzés, az integritás, a testvériség, a béke és az egység tudata. Még az is fénnyel tölt el bennünket, ha csak kimondjuk ezeket a szavakat.

Mindenki, aki a pokol tüzéről és az örök kárhozatról papol, sötétsé­get ébreszt szavaival, ezért a sötétségnek dolgozik. Ezek a prédikáto­rok növelik a félelmet univerzumunkban. Minden egyes alkalommal, amikor szánkra vesszük azon nevek egyikét, amelyek az ördögre utal­nak, az ő erejét növeljük. Még a káromkodás is olyan rezgéseket kelt, amelyek legyengítnek bennünket.

A tizenötödik század kezdetére a papság egy része korrupttá vált. Ettől kezdve a szerzetesek már nem az Angyalok és a fény védelmére, hanem az ördög elleni támadásra koncentráltak, de ezzel csak még erősebbé tették azt. Így történhetett annyi borzalom az Inkvizíció nevében. A „boszorkányok”, akiket elégettek, nem voltak mások, mint a kor gyógyítói, látói és prófétái – más szóval az igazak. Sokan közülük ma újra testet öltenek, hogy visszahozzák a fényt a Földre.

Egy igazán szellemi ember bízik abban, hogy mindenki megtalálja saját útját a hegy csúcsára, és részrehajlás nélkül segédkezik ebben. Ha valaki úgy dönt, hogy mától egy másik ösvényen folytatja az útját, egy megvilágosodott lény sok szerencsét kíván neki. Egy spirituális ember nem ítél el senkit azért, ha hibázik olykor. Arra bátorít mindenkit, hogy használja a saját józan eszét, hallgasson benső vezérére, és legyen füg­getlen. Biztosítani fog bennünket arról, hogy nem kell közvetítő ahhoz, ha a Forrással, az Angyalokkal vagy a Magasabb Bölcsesség Lényeivel szeretne kommunikálni.

A fény Angyalai mindenkinek segítenek, bármilyen ösvényen igyekszik is a hegyen felfelé. Mindenki egyenlő. Még ha egyesek lefelé is csúsznak éppen, az Angyalok továbbra is türelmesen mellettük állnak anélkül, hogy elítélnék őket, és bármikor a rendelkezésükre állnak, ha segítségért kiáltanak hozzájuk.

Az emberek néha megkérdezik, hogyan lehetséges az, hogy az An­gyalok annyi különböző nyelven értenek. Nos, még nekünk, embereknek is vannak telepatikus képességeink. Gyakran kimondjuk azt, amit valaki a közvetlen közelünkben éppen gondol, mire az meglepődve felkiált: „Pont ezen gondolkodtam én is!” A test határain túl, a magasabb világokban minden kommunikáció a telepátián alapszik. Nincs szükség szavakra, mert a szavak mögötti jelentés közvetlenül eljut a másik félhez. Ez persze nem csak úgy vaktában, tudattalanul történik, mint ahogy velünk előfordul, inkább úgy lehetne elképzelni, hogy az üzenet egy tudatfolyam formájában jut el a befogadóhoz.

Amikor az Angyalok vagy a magasabb világok lényei kommunikál­ni szeretnének velünk, ugyanígy egy tudatfolyamot küldenek felénk, amely vagy egy intenzív gondolatként, vagy egy belső hangként csapódik le a tudatunkban. Ha hangként halljuk az üzenetet, annak sajátos hangszíne és dallama is lehet, de ez csupán tudati szűrőnknek köszönhető, amely saját anyanyelvünkre ülteti át az angyali tudatfolyamot. Egyszóval, az Angyaloknak nincs szükségük nyelvészeti tanulmá­nyokra. Ok a Teremtő nyelvén beszélnek, a szeretet dallamára.

Mikor az első, Angyalokkal kapcsolatos szemináriumot tartottam, volt egy közös meditációnk, amelyben azt az üzenetet kaptam, hogy hagyjunk fel az egyoldalúan racionális gondolkodással, mert mindannyian túlságosan analitikusak vagyunk. Ehelyett képzeljünk el, hogy elménket fehér és ibolyaszínű fény ragyogja be. Abban a pillanatban éreztem, hogy egy roppant intenzitású, fehér és ibolya fényű láng gyul­lad fel a harmadik szememben. A legmélyebb béke és egység érzése töltött el. Később kiderült, hogy többen megtapasztalták ugyanezt, amint az Angyalok közelebb húzódtak mindannyiunkhoz. Ha elménket beragyogja a fehér és ibolya vagy az ibolyaszín képzete, magasabb rezgések kelnek bennünk életre.

Végezetül szeretnék öt tanácsot adni, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk a fény Angyalaihoz:

1.  Gondoljunk rájuk gyakran, és kérjük meg őket, hogy jöjjenek kö­zelebb hozzánk, és segítsenek.

2.  Tisztítsuk meg gondolatainkat, hogy auránk befogadóbbá válhas­son az ő tiszta rezgésük számára.

3.  Szokjunk le arról, hogy mindent túlracionalizálunk és túlanalizálunk. Ez a egyensúlyvesztéshez, bal agyfélteke dominanciájához vezet, és megakadályoz bennünket a kapcsolat felvételében. Ha észrevesszük, hogy megint egyoldalúan racionális gondolatokkal vagyunk elfoglalva, képzeljük azt, hogy elménket fehér-ibolya fény ragyogja be.

4. Legyünk nyitottak és fogékonyak az Angyalok jelenlétére és üze­neteire.

5.  Hallgassunk angyali zenét. Ma már több forrás is a rendelkezé­sünkre áll. Az ilyen muzsika finomabbá teszi a rezgéseinket, ezál­tal az Angyalok beléphetnek az auránkba. Igazán szép zenék ezek. Honnan lehet tudni, hogy a zene tiszta és hiteles, és hogy valóban megfelelő a számunkra? Hagyatkozzunk a megérzéseinkre."

 

Diana Cooper