"A szeretet, az élet, a halál mind hirtelen történnek meg.

 Amikor egy gyermek születik, akkor vagy már megszületett, vagy még nem. Ugyanez igaz a megvilágosodásra, mert ez a legalapvetőbb születés, a legalapvetőbb halál, a legalapvetőbb élet és a legalapvetőbb szeretet – minden a legmagasabb fokára hág a megvilágosodásban. Ez egy hirtelen esemény.

A tantra azt mondja: ne összpontosítsd a figyelmedet a cselekedetekre, arra összpontosíts, aki a cselekvő. A jóga a cselekedetekre figyel. A tantra a cselekvőre, a tudatosságra – rád.

Ha öntudatlan vagy, a tantra szerint elkerülhetetlen, hogy bűnt kövess el. Még ha erényes is próbálsz lenni, az erényed is egyfajta bűn lesz, hiszen hogyan lehetne egy mélyen alvó, tudatlan ember erényes? Hogyan nőhetne ki az erény az ostobaságból, a tudattalanságból? Ez nem lehetséges. Az erényed így csak egy maszk – mögötte ott lesz az igazi arc, a bűn arca.

Beszélhetsz a szeretetről, de nem tudsz szeretni – gyűlölni fogsz. Beszélhetsz a részvétről, de a részvéted csupán a haragod, a mohóságod, a féltékenységed leplezése lesz. A szereteted mérgező. Mélyen belül a gyűlölet férge folyamatosan felfalja a szeretetedet. A szereteted olyan, mint egy sebhely: fáj. Nem olyan, mint egy virág. Nem tud olyan lenni, mint a virág. Azok pedig, akik szeretetet várnak tőled, bolondok, mert lehetetlenséget kérnek. Azok, akik erkölcsös viselkedést várnak tőled, bolondok, mert ez is lehetetlen. Az erkölcsösséged szükségszerűen egyfajta erkölcstelenség lesz.

Figyeld meg az erkölcsös embereket magad körül, azokat az úgynevezett szenteket. Nézd és figyeld meg őket, és rá fogsz jönni, hogy az arcukból álszentség és megtévesztés árad. Mondanak valamit, cselekedni azonban mást fognak. Amikor pedig így tesznek, nem csak előled titkolják el – olyan leleményesekké váltak a titkolózásban, hogy már maguk elől is képesek eltitkolni, amit tesznek.

Az öntudatlanságban a bűn természetes. A megvilágosodásban az erény válik természetessé. Egy buddha nem tud vétkezni – te viszont nem tudsz mást tenni, csak vétkezhetsz. A bűn és az erény nem a te döntéseid, nem a te cselekedeteid, hanem a lényed árnyékai. Ha felébredsz, az árnyékod elenyészik, mert megtelik fénnyel. És az árnyék soha nem árt senkinek, nem tud ártani: az ismeretlen, a halhatatlan illata lengi körül. Csak mint áldás vetülhet rád – másképp nem lehetséges. Még ha meg is haragszik rád egy buddha, az részvét – ez nem lehet másképp. Neked a részvéted nem valódi. Buddhának a haragja nem valódi. A te bűnöd a te természetes árnyékod, akármit is csinálsz – feldíszítheted, építhetsz a tetejébe templomot, elrejtheted, megszépítheted, mindez nem segíthet –, mélyen belül rá fogsz találni, mert a jelenléte nem attól függ, hogy mit teszel, hanem attól, hogy mi vagy.

Figyelj a hangsúlyra. Csak akkor leszel képes megérteni a tantrát, ha megérted ezt a rendkívül lényeges hangsúlyeltolódást.

A tantra egy hatalmas tanítás. Nem a cselekedetekről tanít, hanem a lényedről. A lényeg az, hogy mi vagy: mély álomba merült, horkoló ember, vagy épp olyan valaki, aki felébredt? Mi vagy: éber, tudatos, vagy hipnózisban élő ember? Alvajáróként jársz fel-alá, vagy felébredtél, és éberen, önemlékezéssel teszel mindent? Nem. Csak megtörténik veled – nem tudod miért, nem tudod honnan jön, nem vagy tudatában, hogy a tudatalattid melyik zugából tör elő a késztetés, ami átveszi feletted a hatalmat, ami szerint majd cselekedned kell.

Ez a fajta cselekvés pedig – mondjon róla bármit a társadalom: erkölcsös vagy erkölcstelen, bűn vagy erény – a tantrát nem érdekli. A tantra rád tekint, lényed középpontjába, ahonnan minden származik. Az öntudatlanságod méreganyagából élet nem jelenhet meg, csak halál. A sötétségedből csak sötétség születhet. Ez teljesen természetes. Mit lehet hát tenni? A cselekedeteket kellene megpróbálni megváltoztatni? Még erkölcsösebbé, még erényesebbé és még becsületesebbé kellene válni? Vagy pedig a lényünket kellene megváltoztatni?

A lényünket nem lehet megváltoztatni. Nem kell a végtelenségig várni. Ha a megértés erős benned, ha minden erőfeszítésed, energiád és a lényed teljességét a megértés felé irányítod, ebben a felfokozottságban hirtelen kigyúl benned egy fény. Villámcsapásként tör elő belőled egy láng, és egy látomásban hirtelen felvillan előtted az egész múltad és az egész jövőd – megérted, hogy mi történt, hogy mi történik, és hogy mi fog történni veled. Egy pillanat alatt minden kitisztul előtted. Olyan, mintha a sötétségbe valaki fényt hozott volna, és most egyszerre mindent tisztán látsz.

A tantra hisz abban, hogy a benső lángod fellobbanhat. És a tantra azt mondja, hogy ennek a fényében a múlt egyszerűen lényegtelenné válik. Soha nem is tartozott hozzád. Persze megtörtént, de úgy, ahogyan egy álomban történnek a dolgok, miközben te mélyen alszol. Megtörtént – sok mindent megtettél, jót és rosszat, de minden az öntudatlanságodban történt; te nem voltál értük felelős. Hirtelen a múlt minden részlete porrá hamvad, és egy új és szűz lény jelenik meg – ez a hirtelen megvilágosodás."

 

Osho (Tantra: A végső megértés)