„- Mit tegyek, hogy elérjem az életszentséget? - kérdezte egy utazó.

 - Kövesd a szíved vágyát - válaszolta a Mester.

 Ez a válasz, úgy látszott, nagyon tetszett az utazónak. De mielőtt útnak indult volna, a Mester még odasúgta neki:

 - Hogy a szívedet követhesd, nagyon erős alkatra lesz szükséged.”

 

Anthony de Mello (Egy perc bölcsesség)

 

„Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívére hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen. Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.

Ne kövess külső szabályokat. Egyetlen, kívülről rád erőltetett szabály sem lehet helyes, mert olyan emberek alkották, akik irányítani akarnak téged! Igen, akadnak nagyszerű, megvilágosodott emberek is a világban – egy Buddha, egy Jézus, egy Krisna, egy Mohamed. Ők nem szabályokat adtak az emberiségnek – szeretetet adtak. De előbb-utóbb a tanítványok összegyűlnek, és megalkotnak egy életvitelt szabályozó törvénykönyvet. Ha a Mester már nincs többé, és eltűnik a fény, mély sötétség borul rájuk, és szabályok után kezdenek tapogatózni, amelyeket követhetnek, mert a fény, amely mellett képesek voltak látni, nincs többé. Attól fogva már a szabályoktól függenek.

Jézus azt tette, amit a saját szíve súgott neki, a keresztények azonban nem azt teszik, amit a szívük súg. Ők csak utánzók – és abban a percben, hogy majmolsz valakit, megsérted az emberségedet, megsérted az Istenedet.

Ne utánozz senkit, légy mindig eredeti. Ne hagyd, hogy indigómásolattá válj. Pedig ez történik mindenütt a világban: indigómásolatok járkálnak mindenfelé.

Az élet valójában egy tánc, de csak akkor, ha egyedi maradsz – és az a feladatod, hogy egyedi maradj. Nézd csak meg, mennyire különbözik Krisna a Buddhától. Ha Krisna a Buddhát követi, meg lennénk fosztva a földkerekség egyik legcsodálatosabb emberétől, Vagy ha a Buddha követte volna Krisnát, csak egy szegény csodabogár lett volna. Képzeld csak el, mint a Buddha fuvolázik: jó néhány ember álmát megzavarta volna, hiszen nem volt nagy zenész. Képzeld csak magad elé a Buddhát tánc közben; olyan nevetséges, olyan abszurd!

És ugyanez a helyzet Krisnával is. Üldögél egy fa alatt fuvola nélkül, pávatoll korona nélkül, gyönyörű ruhák nélkül – csak üldögél, mint egy koldus, egy fa alatt, lehunyt szemmel, senki sem táncol körülötte, semmi tánc, semmi dal –, és olyan szegényen, olyan nyomorultan fest. Buddha az Buddha, Krisna az Krisna, te pedig te vagy. És semmilyen tekintetben nem vagy kevesebb másoknál. Tiszteld önmagadat, tiszteld a saját, belső hangodat, és kövesd a szavát. Ne feledd, én nem ígérem, hogy mindig a helyes irányba vezet téged. Számtalanszor rossz felé hív majd, mert ahhoz, hogy eljuss a megfelelő ajtóhoz, előbb sok rossz ajtón kell bekopognod, így megy ez. Ha véletlenül találnál rá a jó ajtóra, nem lennél képes felismerni, hogy jó helyen jársz. Ezért sose feledd, a végső számvetésben egyetlen próbálkozás sem minősül haszontalannak; minden erőfeszítésed hozzájárul ahhoz, hogy eljuss fejlődésed csúcsára. Ezért ne tétovázz, ne nyugtalankodj amiatt, hogy rossz irányba is tarthatsz. Ez az egyik probléma: az embereknek azt tanítják, hogy nem szabad hibázniuk, és emiatt annyira tétovává válnak, annyira félnek, annyira rettegnek a tévedéstől, hogy megragadnak ott, ahol tartanak. Nem mernek továbblépni, nehogy valami rossz történjen, így aztán olyanokká válnak, mint a sziklák, elvesztik a mozgás képességét. Hibázz annyit, amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. És fejlődni fogsz. A szabadságodhoz tartozik, hogy tévútra fuss, jogodban áll akár egyenesen Isten ellen fordulni. És olykor kifejezetten szép tett Isten ellen fordulni. így fejlődik ki a gerincoszlopod; máskülönben olyan leszel, mint millió más ember: gerinctelen.

Felejtsd el mindazt, amiről valaha azt mondták: ez helyes, az pedig helytelen. Az élet nem ilyen merev. Az, ami ma helyes, holnap talán már helytelen, ami ma rossz, a következő pillanatban talán már jó lesz. Az élet dolgait nem lehet olyan könnyen beskatulyázni, hogy ez helyes, az pedig rossz. Az élet nem gyógyszertár, ahol minden üvegen címke díszeleg, és pontosan tudod, mi micsoda. Az élet rejtély: az egyik pillanatban valami tökéletesen stimmel, tehát helyes; a következő pillanatig azonban sok víz lefolyik a Dunán, és ugyanaz a dolog többé már nem stimmel, tehát helytelen lesz.

Hogyan határozom meg azt, hogy mi a jó? Ami harmóniában van a létezéssel, az jó, és ami nem egyezik vele, az rossz. Minden pillanatban ébernek kell lenned, mert minden pillanatban újra döntened kell. Nem hagyatkozhatsz előre gyártott válaszokra a jó és a rossz tekintetében. Csak ostoba emberek támaszkodnak kész válaszokra, mert ahhoz nem kell intelligensnek lenni, az nem szükséges. Előre tudják, hogy mi jó és mi rossz, megtanulhatják a listát, hiszen nem túl hosszú.

Ott a Tízparancsolat – milyen egyszerű! –, és már tudod is, mi helyes és mi helytelen. Csakhogy az élet szüntelenül változik. Ha Mózes visszatérne, nem hiszem, hogy ugyanazt a tíz parancsolatot adná át megint – nem adhatná ugyan azt. Háromezer év után hogyan adhatná ugyanazokat a parancsolatokat? Valami újat kellene kitalálnia.

Én azonban úgy gondolom: valahányszor parancsolatokat adnak, megnehezítik az emberek helyzetét, mert a szabályok már a kihirdetésükkor elavultak. Az élet gyorsan halad, hiszen lendületes, nem mozdulatlan. Az élet nem állóvíz, hanem Gangesz, szüntelenül áramlik. Sosem ugyanaz, még két egymást követő pillanatban sem. Ezért ami ebben a pillanatban helyes, a következőben talán már nem az.

Akkor hát mit tehetünk? Egyetlen lehetőség kínálkozik: olyan tudatossá kell tenni az embereket, hogy képesek legyenek önállóan eldönteni, miként éljenek ebben a változó világban.”

 

Osho (Bátorság)