„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott. Az utópisták folyton azon elmélked­nek, hogyan lehet szabaddá tenni az embert, de senkit nem érdekel igazán – mert az ember nem lehet szabad mindaddig, amíg nem válik egységessé. Csupán egy Buddha le­het szabad, egy Mahavira, egy Krisztus, egy Mohamed, egy Zara­thusztra, mert a szabadság ébersé­get feltételez. Ha nem vagy éber, akkor szükséged van az államra, a kormányra, a rendőrségre és a bíróságokra. Akkor meg kell nyirbál­ni a szabadságot. Hogyan létezhetne együtt a kormányokkal? Lehetetlenség. Mit tehetünk?

Ha eltűnnek a kormányok, anarchia lesz, nem szabadság. A jelenleginél is rosszabb helyzetbe kerülünk. Fellép a teljes őrület. Azért van szükség a rendőrségre, mert nem vagy éber. Máskülönben mi értelme lenne a sarkon posztoló rendőrnek? Ha éberek az emberek, el lehet távolítani a rendőrt, mert feleslegessé válik. De az emberek nem tudatosak, ezért szükség van a rendőrre.

Tehát, amikor azt mondom: „szabadság”, felelőssé­get értek alatta. Minél felelősségteljesebbé válsz, an­nál szabadabb is leszel, vagy minél szabadabbá válsz, annál inkább vállalod a felelősséget. Akkor nagyon ébernek kell lenned azzal kapcsolatban, hogy mit te­szel, és mit mondasz. Tudatosnak kell lenned még a legapróbb mozdulatodban is, mert nincs senki, aki irányítson. Amikor azt mondom neked, hogy szabad vagy, úgy értem, hogy isten vagy. A szabadság nem szabadosság, hanem hatalmas fegyelem.”

 

Osho (Szabadság)

 

 

„A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz.

 Gondolati háttér: – A természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Ezért van olyan sok pszichés zavar a modern kultúrában.”

 

Popper Péter (A belső utak könyve)

 

 

„Milyen tulajdonságokra van szükségünk, ha az önfegyelmet akarjuk gyakorolni?

 

Az önfegyelemhez egyszerűségre, őszinteségre és alázatosságra van szükségünk. Egyszerűségnek kell táplálnia az önfegyelmet. Őszinteségnek kell táplálnia az önfegyelmet. Alázatosságnak kell táplálnia az önfegyelmet. Sajnos olyan korban élünk, ahol az önfegyelmet nem értékelik. Nevetség tárgyává vált. Az ember keményen próbálja megfegyelmezni magát, és barátai, szomszédai, rokonai és ismerősei gúnyolódnak rajta. Őszinte próbálkozásában, hogy életének ura legyen, nem találnak semmiféle valóságot. Úgy gondolják, az a normális, ahogyan ők élik az életüket. Szerintük bolond az, aki fegyelmezni próbálja az életét. De ki a bolond? Az, aki le akarja győzni önmagát, vagy az, aki állandó áldozata a félelemnek, kétségnek, aggodalomnak és szorongásnak? Mondanom sem kell, hogy aki le akarja győzni önmagát, nemcsak, hogy a legbölcsebb ember, de a legnagyobb isteni hős is. Hagyd, a világ hadd kritizáljon. Hagyd, hadd nevessenek csak. Az őszinteséged a védelmed. A spirituális fegyelmed elvezet majd kitűzött célodhoz. Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége, hogy királlyá váljon, ha akar. Ki a király? Nem az, aki egy országot irányít, hanem az, aki önmaga felett uralkodik.”

 

Sri Chinmoy (Fegyelem)