„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani."

 

Jávorkai Judit (Lájfsztori)

 

 

„Kora gyermekkorunk keserves felismerése, hogy szívünk nyitottságával visszaél környezetünk. Rádöbbenünk, hogy törékeny mécs őrzi szívünk szeretetlángját.

Minden érzelmi zsarolás, legyen tettese akár a szülő vagy bárki, akitől függünk, minden „haragszom rád” sebet ejt rajtunk, összetör.
Válaszul bekeményítünk, azaz kiépítjük a védelem erős falát. A félelem, hogy ismét összetöri szívünket a minket fondorlatos erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani kívánó szándék, távolságtartásra, az „én házam, az én váram” megteremtésére ösztönöz. A nem kis erőfeszítést kívánó törekvés eredménnyel jár. Védetté, erőssé válunk... és iszonyatosan magányossá.

A kifosztástól való félelem arra késztet, hogy feltételrendszert dolgozzak ki: Kik és milyenek legyenek azok, akiket hajlandó vagyok beengedni immáron erősen védett, jól zárt belső világomba.
„Igényes vagyok”, mondjuk, és nem vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi zsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másik a mi helyesnek vélt szándékunk szerint cselekedjék, hisz mi is így teszünk. Védelmi vonalunk, várunk erős fala a mások elvárásainak való megfelelés és a saját elvárásainknak való megfeleltetés építőköveiből épült. Belső világunk érintetlen maradt. Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy megosszuk szívünket a másikkal. Minden, a másiknak-megfelelés-szerep nem más, mint a befogadásért, az elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk, miközben sóvárgó szemmel lesünk a másikra védelmi falunk magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.

Tudjuk, érezzük – akár megfogalmazva, akár megfogalmazatlanul –, létezésünk ajándék. Abszolút ingyenes. És kiteljesedésünk ennek az ajándék mivoltnak a maradéktalan megélése, azaz ha én is ajándékká válok.”

 

Biegelbauer Pál (Az egészség szívében)

 

 

„Az őszinteség lényege az, hogy felismerjük, elfogadjuk és kifejezzük hiteles belső valóságunkat; csak akkor beszélhetünk és viselkedhetünk őszintén embertársainkkal, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz.

A teljesség tekintetében az őszinteség azt jelenti, hogy az ellenkező irányba ható negatív impulzusok dacára a magasabb rendű törvények szerint cselekszünk.”

 

Dan Millmann (Erre születtél)

 

 

„Csak két arasznyi az út, s megtalálod Istent: két arasznyira a homlokodtól lefelé balra...”

 

Gárdonyi Géza (Bibi)

 

 

„Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de az a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az „önmegvalósítás”. De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, amivé lennie kell. Keleten az ilyen embert buddhának nevezik, Nyugaton pedig krisztusnak. A krisztus szó pontosan azt jelenti, amit a buddha: az az ember, aki hazatért, aki otthon van.”

 

Osho (Férfiak könyve)