„Természetes a vágyunk, hogy teljesnek érezzük magunkat, mivel a teljesség a saját Isten-éned megérzése. Mivel így vágyunk a teljességre, a seb által keltett lyuk szükséggé válik: meg kell találnunk, mi hiányzik. Ennek megfelelően, ha ellenállsz a seb belső gyógyulásának, akkor külsőleg kell majd gyógyítanod. Ezzel a teljesség hiányát olyan materiális élményekkel próbálod feloldani, amelyek bizonyos szempontból a lényednek azt a részét fejezik ki, amelyet elzártál. Noha ideiglenes gyógyírt lelhetsz (általában vagy öntompítással vagy figyelem-eltereléssel) a sebedre nincs olyan külső anyag, ami a belső lyukat be tudná foldozni.

Az üresség belső érzésének külső gyógyírrel való feloldására irányuló szakadatlan keresés az alapja az addikciónak. Ha elveszíted amihez ragaszkodsz, azzal ismét megjelenik az ürességnek és a teljesség hiányának az az érzése, amelyet a ragaszkodás eddig elkendőzött. El akarjuk kerülni ezt az ürességet és ez egy olyan hajszához vezet, amelyben állandóan egy olyan űrt próbálunk betölteni, melyet igazán csak a seb begyógyításával lehet. Ennek a hajszának a szélsőséges megjelenési formája lehet a kényszeresség, az öncsonkítás vagy a fizikai függőség számos formája. Nem más ez, mint hajsza azért, hogy teljesnek érezzük magunkat: menekülünk az üresség fájdalma elől...

Ha valakihez érzelmileg ragaszkodunk, túlzott ragaszkodás jön létre, ahol a boldogságunk attól függ majd, hogy meg tudjuk-e az életünkben tartani az adott személyt. Ez nem szeretet: ez a másiktól való függés. Ezzel csak abban az állandó félelemben élsz, hogy elveszítheted, és azért küzdesz, hogy benn maradjon az életedben. Ez a félelem vagy úgy jelenik majd meg, hogy elhagynak, vagy úgy, hogy egy kölcsönös függésen alapuló kapcsolat alakul ki. Az örömöd másodlagossá válik, ahogy lénységed erejét külsőleg megjeleníted abban a személyben, akihez ragaszkodsz. Az összes függéshez hasonlóan, ez is a teljesség iránti vágyból ered. A másik személy gyógyír az üresség érzetére: őt birtokolni olyan, mint gyógyszeren élni.

Noha megvan a szabad akaratodból meghozott döntési lehetőséged, hogy a sebeidet egy egész életen keresztül hordozod, nem menekülhetsz az elől, hogy egyszer meg kell őket gyógyítanod. Sokszor próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy jobb a seb fájdalmával együtt élni, mint visszamenni a sebig. Ezzel persze nem vesszük észre, hogy a seb fájdalma az általa létrehozott űrön keresztül milyen nagymértékben jelent meg már más módokon is. Ha egy életen keresztül hurcolod a sebeidet, sokkal több fájdalomban lesz részed, mint amit akkor élnél át, ha a Most-ban meggyógyítanád a sebet.

Nincs olyan seb, aminek a gyógyításához ne lennél elég erős. Ha meg akarod a sebeidet gyógyítani, be kell lépned a teljességed tudatos felfogásába. El kell engedned a ragaszkodás hajszáját, amely kalitkába zár, és megakadályozza, hogy szabadon saját magad lehess.

El kell jutnod a feltételekhez kötött szeretet képességétől a feltétel nélküli szeretet adásának képességéig. Ebben az állapotban, ahol már nem akarod a ragaszkodásaidat erőszakkal a valóságodban tartani, csak az marad meg, ami ott kíván maradni. Ezáltal olyan világban élhetsz, ahol nem azért van ott, ami körbevesz, mert bebörtönözted, hanem azért marad ott, mert ezt a létet választja. Ezáltal engedheted be az életedbe a szeretetteljes élet tapasztalatát. Ezzel ébredsz rá, hogy méltó vagy arra a szeretetre.

A ragaszkodás elengedésével sok minden fog távozni az életedből. Ezek lesznek azok a dolgok, melyek elvégezték a feladatukat és felkészültek a továbblépésre. Ezek azok a tapasztalatok, amiket erőfeszítéssel, mesterségesen tartottál életben. Ha el akarod engedni a tapasztalatot, tisztán kell szembe nézned a valósággal és meg kell engedned, hogy az legyen, ami, és ne az, amit rá akartál erőszakolni. Ez kezdetben fájdalmas lehet, de a fájdalom megengedésével fog megérkezni az addikciótól való szabadság. Mivel olyan űrt tártál fel, melyet mesterségesen töltöttél ki, esélyt kapsz arra, hogy az űr által képviselt sebet is meglásd és meggyógyítsd.

A ragaszkodásaid csak tapaszok, melyektől nem látod a sebeidet. Ha el akarod őket engedni, meg kell engedned, hogy a seb lélegezzen, gyógyuljon és ismét része legyen a saját lényednek. Bár a ragaszkodások elengedése fájdalmas lehet, ez az a fájdalom, melyet akkor zártál el, amikor a seb létrejött. Az egyetlenegy veszteség mindig csak a lényed sebbe bezárt részének az elvesztése. Ha elengeded a ragaszkodásaidat, csak visszanyersz valamit, és sosem veszítesz.

Pont a ragaszkodás az, ahogy nem szabad a sebeidet kezelned. Ezáltal az energiáidat arra használod, hogy a valóságot statikus állapotban tartsd, és nem engeded meg a kibontakozását. A kibontakozás elkerülhetetlenül visszavezet a sebeidhez, azért, hogy azokat meg lehessen gyógyítani. A ragaszkodás folyamatos erőfeszítést és küzdelmet kíván ezzel a mozgással szemben. A ragaszkodás a teljesség hiányának érzésében tart téged. Lehet, hogy átmeneti gyógyírt találsz egyes addikciókban, de aztán mindig gyorsan kezdheted hajtani a következő dózist. Ezáltal egyáltalán nem szabadulsz meg a sebedtől, csak állandó szolgájává leszel. Az addikció a belső rabszolgaság.

Ha felnyitsz egy sebet, a saját történeted ismeretlen változásával fogsz szembe nézni. A kibontakozás mozgásán keresztül úgy tűnik, hogy a sebek maguk felé húznak téged. Amíg félelemben élsz, addig ellen fogsz ennek állni, és energiádat arra használod, hogy ne szippantsanak be. A seb nem húz le és nem bánt téged: azért érzed a húzást, mert egy részedet foglalja magába. A seb belsejében rejlik a lénységed egyik olyan része, amely ismét teljessé akar válni, ugyanúgy, ahogy te is a teljességedre törekszel. Ha megengeded, hogy a seb gyógyításának ismeretlen változásába zuhanj a fájdalom megérzése és elengedése által, akkor fogod meglelni a lényednek azt a részét, melyet az addikció sosem tudott teljessé tenni. Megtalálod a kiteljesedésedet: a szuverenitásodat. A szuverenitás azt jelenti, hogy tudod, hogy egész vagy. Saját magadban vagy teljes.

Nem menekülhetsz: a sebeidet be kell gyógyítanod. A sebeid is a te részedet képezik, a szabadságod a gyógyulásuktól függ. A ragaszkodás fájdalmán keresztül a sebeid folyamatosan jelen vannak az életedben. Engedd meg a sebeid gyógyulását úgy, hogy elengeded az őket rejtő ragaszkodásokat.”

  

Story Waters (Én vagyok Te, Te Isten vagy)