„Azt kérdezed, hogy a terápiás csoportoknak az-e a céljuk, hogy a résztvevőket elvigyék a természetes énjükhöz.

Nem, nem az a céljuk. A céljuk az, hogy egyszerűen csak a tudatára ébresszenek annak, hogy hol vagy, mit tettél magaddal – hogyan ártottál magadnak folyamatosan, és hogyan ártasz magadnak még mindig, milyen sebeket ejtesz a lényeden. Minden egyes seben ott van a kezed nyoma – a csoport célja az, hogy felhívja a figyelmedet erre. Hogy a te kezed nyoma ez, és nem más tette. Hogy a láncokat, amik körülvesznek, te készítetted. Hogy a börtön, amelyben élsz, a te saját munkád. Nem más teszi ezt veled.

Ha látod, hogy te építed a saját börtönödet, meddig folytathatod még?

Ha börtönben akarsz élni, az más dolog – de soha senki nem akar börtönben élni. Emberek ott élnek, mert azt gondolják: „Mit tehetünk, mások hozzák létre a börtönt.” Mindig valaki másra hárítják a felelősséget. Emberöltők hosszú során keresztül egyre újabb és különböző eszközöket találtak ki, de a szándék ugyanaz maradt: valaki másra hárítani a felelősséget.

És meg fogsz lepődni azon, hogy az emberek milyen kifogásokat találnak. A régi időkben az emberek azt gondolták: „Isten ilyennek teremtett minket, ezért a felelősség Istené – mit tehetünk? Az ő teremtményei vagyunk, és ilyennek teremtett bennünket. Ebben a nyomorúságban kell élnünk. Ez eleve így rendeltetett.”

Ez egy trükk volt. Így szabadítod meg magad az összes felelősségtől. De az szokott történni, hogy amikor egy trükk túl sokáig van használatban, akkor közhellyé válik. Többé nem működik; az embereknek elegük van belőle. Új elgondolások után kezdenek kutatni, ám a szándék ugyanaz marad.

Marx azt mondja, hogy a társadalom, a társadalom gazdasági felépítése az – a kizsákmányolás, a kizsákmányolók, az imperialisták, a kapitalisták, ők okozzák a bajt, ők az okai. Megint csak megszabadultál a felelősségtől. Akkor mi az, mit tehetsz? A rabszolgaláncokat mások tették rád, ők az okai a nyomorúságodnak. Hacsak nem jön a forradalom, semmi se fog történni. Így tehát halogathatsz.

A forradalom azonban sose jön el; még nem jött el. Sem Oroszországban, sem Kínában – sehol se. A forradalom sose jön el; ez csak időhúzás. Az ember ugyanúgy szenved Oroszországban, mint bárhol másutt; a féltékenység ugyanannyi Oroszországban, mint bárhol másutt, ugyanúgy az elme mocsarában, mint bárhol másutt. A gyűlölet ugyanannyi, az erőszak ugyanannyi… semmi sem változott.

Freud azt mondja, hogy a nevelés miatt van. Gyerekkorodban rosszul neveltek – akkor hát mit tehetsz? Már megtörtént; most már nem lehet visszacsinálni. Legfeljebb elfogadhatod, és együtt élhetsz vele. Vagy folytathatod tovább az értelmetlen harcot – de remény nélkül.

Freud a valaha élt egyik legnagyobb pesszimista. Azt mondja, hogy nincs remény, mert a gyerekkorban kialakították a mintákat – örökre kialakították. Aztán már csak ismétled a mintákat. A felelősség újra át van hárítva. Úgyhogy az anyád a felelős. És az anyád azon gondolkozik, hogy ő mit tehet? – az ő anyja a felelős… és így tovább. Ezek mind eszközök, de a cél ugyanaz – különböző eszközök ugyanarra a célra. Mi a cél? Hogy letedd a felelősséget a válladról.

A csoportterápia ráébreszthet arra, hogy sem Isten, sem a társadalom nem felelős, sem a szülők nem felelősek. Ha valaki felelős, akkor az te vagy. A csoportfolyamat ezt az egyszerű tényt próbálja a fejedbe verni – te vagy az, aki felelős. És azért nagyon fontos ez a csoportfolyamat, mert ha egyszer megérted, hogy te vagy az, te magad rontod el a dolgaidat, akkor az ajtó kinyílik. Akkor már van remény. Akkor már van lehetőség valamire.

Forradalom csak felelősségvállaláson, egyéni felelősségvállaláson keresztül lehetséges. Akkor megváltozhatsz; akkor el tudod hagyni azokat a régi mintákat. Azok a minták nincsenek eleve elrendeltetve számodra, de ha elfogadod őket a végzetednek, akkor végzetessé válnak számodra. Az egész csupán attól függ, hogy támogatod-e őket, vagy nem.

És ne felejtsd el, én nem azt mondom, hogy a szülők nem csináltak veled valamit. Nem azt mondom, hogy a társadalom nem tett veled semmit se – egyiket se mondom. A társadalom sok mindent elkövetett, a szülők sok mindent elkövettek, a nevelés és a papok megtették a magukét. De mégis, a végső kulcs a te kezedben van. Te hajíthatod el, az összes kötöttséget te dobhatod el. Bármit is tettek, te kitörölheted azt – mert a tudatod legmélyén mindig szabad maradsz. És egy terápiás csoport célja az, hogy ezt az igazságot eljuttassa hozzád: te vagy a felelős.

A felelősség a legfontosabb szó egy csoportterápiás folyamatban. Senki sem akarja a felelősséget vállalni, mert az fáj. Már az is nagyon fáj, ha csak látod a lényeget: „Én vagyok az oka a szenvedéseimnek.” Ha elfogadod, hogy valaki más az oka, akkor tehetetlen vagy. Az viszont fáj, ha „én vagyok az oka a szenvedéseimnek”. Ez bántja az egódat, bántja a büszkeségedet.

A csoportterápia ezért nehéz, kemény folyamat. El akarsz menekülni – a szembesüléstől, az elsődleges terápiától, el akarsz menekülni. Miért akarsz elmenekülni? Mert mindig azt hitted, hogy tökéletesen igazad van, hogy tökéletesen jó vagy – és mások bántanak téged.

Most az egész dolognak meg kell változnia; mindent meg kell fordítanod. Nincs senki, aki bántana téged. És ha mégis bántanak, akkor a te együttműködéseddel teszik, ezért végső soron te vagy a felelős, te választottál így. Azt mondod: „A férjem bánt engem” – azonban te választottad ezt a férjet, valójában csak azért, hogy bánthasson téged. Te akartad, hogy bántsanak, és ezért választottad ezt a férjet, ezt a feleséget.

Csak figyeld meg azokat az embereket, akik rendszeresen lecserélik a feleségüket. Meg fogsz lepődni – újra meg újra ugyanolyan típusú nőre akadnak, de ráakadnak. Hat hónapon belül megint panaszkodnak, és a panaszok mindig ugyanazok.

Lecseréled az asszonyt, de nem cserélted le az elmédet! Ezért a választásod ugyanaz, mert aki választ, az ugyanaz. Nincs segítség; ugyanabban a csapdában leszel. A csapda színe talán más, a csapda természete talán más, de a csapda ott van, és te újra és újra beleesel. És ugyanúgy fogsz szenvedni.

A csoportterápia azért rendkívüli, mert a folyamat során megérted, hogy mit tettél önmagaddal. És ha még mélyebbre hatolsz… ahol még egyetlen csoportterápia sem járt, még az ősterápia sem… Buddha mélyebbre hatolt. Azt mondja: „Ha egy bizonyos szülőt választottál, az is a te döntésed.”

Vedd észre a lényeget. Több millió balga ember szeretkezett abban az időben, amikor te a születésedet fontolgattad. Azonban te, mégis egy bizonyos párt választottál – miért? Kell hogy legyen egy valamilyen elképzelésed: a te választásod. És aztán azt mondod: „A szüleim bántottak engem”.

Először is, miért választottad őket? Aztán a feleségedet, a férjedet… és azt gondolod, hogy ők bántanak? Aztán a társadalom – ki hozta létre ezt a társadalmat? Te hoztad létre ezt a társadalmat! Nem a ködből jött elő.

A koldus az utcán sem a ködből bukkant fel hirtelen. Mi teremtettük őt. Ha gazdag akarsz lenni, valakinek koldussá kell válnia. És amikor látod a koldust, akkor nagyon sajnálod őt. Kit próbálsz megtéveszteni? És még ezután is gazdag akarsz lenni. Ha gazdag akarsz lenni, akkor valaki koldussá válik. Ha valaki akarsz lenni, akkor valaki más nem lesz képes elérni azt a hírnevet, azt a nevet. Ez egy versengő világ. Nem akarsz háborút, azonban erőszakos vagy – mindenben erőszakos vagy, és elítéled a háborút.

Láttál már békeharcosokat, láttad már a tüntetésüket? Milyen erőszakosak! A jelszavaik háború ellenesek, a felszólalásaik háború ellenesek – és a tüntetésből előbb-utóbb lázadás lesz. És autókat gyújtanak fel, üzleteket rombolnak le, és megtámadják a rendőröket – és még ők tiltakoznak a háború ellen! Tehát mi az, ami történik? Ezek az emberek erőszakosak; a háború csupán egy ürügy. A tiltakozásuk nem más, mint az erőszakosságuk kifejezése. Nem törődnek a háborúval, csak ürügyként használják.

Ezt a társadalmat ti hoztátok létre. És aztán azt mondjátok, hogy a társadalom a felelős.

Senki sem felelős, csak te. Ez az egyik legnehezebben elfogadható igazság. De ha egyszer elfogadod, óriási szabadságot ad, óriási teret hoz létre. Mert ezzel azonnal kinyílik egy másik lehetőség: „Ha én vagyok a felelős, akkor meg tudok változni. Ha nem vagyok felelős, hogyan változhatnék meg? Ha én csinálom ezt magamnak, az fáj, de egy új lehetőséget is ad – abbahagyhatom önmagam bántását, abbahagyhatom a szenvedést.”

A csoportfolyamat nem arra van, hogy természetessé tegyen téged; arra van, hogy ráébredj a természetellenességedre, a hamisságodra.

„A terápiás csoportoknak az a céljuk, hogy elvigyék a résztvevőket a természetes énjükhöz?”

Nem, egyáltalán nem. A céljuk csak annyi, hogy ráébredj a természetellenes énre. És akkor a természetes én magától előbukkan. Senki sem tudja előhozni – amikor a természetellenes eltűnik, megleled a természetest. A természetes mindig is ott volt, elrejtőzve a szemét alatt. A természetellenes eltűnt, te pedig természetes vagy. Nem válsz természetessé; mindig is természetes voltál. Hogyan is válhatnál természetessé? Az egész valamivé válás csak természetellenessé tesz téged. Az üzenetem ez:

Engedd, hogy a mindenség vegyen birtokba téged; ne próbálj meg semmilyen karaktert létrehozni. Az összes karakter hibás. Legyél karakter nélküli. Ne hozz létre semmilyen személyiséget; az összes személyiség hamis. Ne légy személyiség.

Akkor lassan-lassan észreveszed, hogy a lényed mélyéből valami előbukkan. Az a mindenség. Remek illata van. Jó; sohase rossz. És nem művelt, egyáltalán nem. Ezért nincs benne feszültség, nincs benne aggodalom; nem kell védened.

Az igazságnak nincs szüksége védelemre. Csak a hazugságokat kell pátyolgatni, azok szorulnak védelemre, sok gondoskodásra és védelemre – és ennek ellenére még mindig hazugságok, és sose válnak igazsággá.

És csak az igazság szabadít meg.”

 

Osho (Túl az elme határain)