„Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.

Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre. Ő úgy gondolta, majd kijön a próféta, kezét ráteszi a beteg helyekre, imádkozik fölötte és meggyógyul. Értjük már, hogy mennyire mély az önállóságunk? Elgondolom, mit kell csinálnom ahhoz, hogy újjászülethessek. Nem lehet. Itt is másképp történt. Mindent akart Naámán, csak azt a szégyent nem, hogy a fürdéshez le kellett vetkőznie.

Önfejűségünket a hívő életbe is átvisszük. Tudjuk, mit hogyan kell csinálni. Csinálod is, pedig Isten egészen mást várna tőled. Szeretné, ha ráfigyelnél, hogy Ő mit mond, és mit akar. Hiszen Ő megmondja, mit csinálj. „Csinálj magadnak”.

Mózes engedelmes szolga. „Csinált azért Mózes”. Azt tette, amit Isten mondott. Ez a megtérés. A Biblia azt mondja az engedelmes Fiúról, Jézusról, akinek Mózes csak az előképe: Küldök néktek prófétát, olyat, mint én, azt hallgassátok. Az engedelmes Fiú azt mondja, hogy semmit nem cselekszik magától, hanem alárendeli magát az Atyának. Mennyi mindent csinálsz magadtól? Gondoljunk arra, hogy a Fiú engedelmes volt halálig, „mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,8b). Így mondja Jézus Krisztus: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem.” (Jn 4,34). Annyit jelent, hogy ez az én örömöm. Neked is ez az örömöd, hogy halljad Isten szavát és megcselekedd?”

 

Trausch Liza (Beszéded megelevenít...)

 

 

„Ma már nem hívok senkit papnak, sem szerzetesnek. Ma mindenkit olyan szeretetre hívok, mely nem ismerheti az engedelmeskedtetés korlátait. Csak ezt ismerheti: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” Ezt az elvet ma már egyetlen felekezet urai sem tudják elfogadni alattvalóikra vonatkoztatva.

Ha hiszel Bennem, akkor tudod, hogy sokkal jobban szeretlek annál, semhogy valaha is magadra hagynálak. De mindent a maga idejében. Neked mindig a jelent kell megszentelned. Számodra más nem is fontos. Ha tudod, hogy veled vagyok, ha igyekszel a mindenkori jelenben kedvembe járni, akkor tudlak vezetni, s te mindenkor tudni fogod, hogy mi a teendőd.

Általában nem azért rejtettem el a jövő eseményeit előletek, hogy ez károtokra legyen, hanem éppen fordítva. Szükségesek azok az erőfeszítések, melyeket meg kell tennetek, hogy a Belém vetett bizalom ne csak elmélet maradjon, hanem tudjon életetek gyakorlatában is érvényesülni.”

 

Dombi Ferenc (A Hang 2/126.)