„Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.

Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre.

 

„Mi a hit? Vajon szükségképpen Istenben vagy vallási dogmákban való hitet jelent? Okvetlenül ellentétes az értelemmel és a racionális gondolkodással? Hogy a hit problémáját megérthessük, mindenekelőtt különbséget kell tennünk racionális és irracionális hit között. Irracionálisnak nevezem azt a hitet (személyben vagy eszmében), amely azon alapul, hogy az ember aláveti magát valamely irracionális tekintélynek. A racionális hit, ellenkezőleg, az ember gondolati vagy érzelmi tapasztalatában gyökerező meggyőződés.

 

„Mostani korotok hatalmas leleplező erővel bír! Sohasem voltak még ennyire hasznosak számotokra a körülmények! Ha e korszak célba érkezéséig nem Engem, Jézust, akar követni valaki, az csak azért lesz így, mert nem is akar Engem követni!

Földi életem során beszéltem tanítványaimnak bizonyos nehézségekről, melyek a Föld lakóira jönnek újra-eljövetelem előtt. Meg fogjátok látni, hogy leleplező és megtérésre utat kínáló kegyelmek lesznek ezek mindannyitok számára.

 

„A hit az olyan szeme a szívnek, mely sötétben is lát. Ezért az oktalan félelem nem más, mint ennek a szemnek valamilyen megbetegedése. A hit hiánya nem gyógyítható kívülről. Hitet adni nem képes semmi csoda, semmi rábeszélés. Szívével csak az fog látni, aki ezt valóban akarja. Nagyon sok ember, aki azt hiszi magáról, hogy hisz, olyan, mint az a vak, akit finom ösztönökkel rendelkező kutyája vezet. Egy egész életet le lehet élni ilyen önámításban.

 

„Ebben a világban létezni elképesztő tárházát adja minden tapasztalatnak: az orgazmus gyönyörétől kezdve egészen a sivár keserűségig. Az élet nagy játékában mi vagyunk a játékosok és a valóság csak a folyamatosan változó, minket tükröző színpad. A világ nem oka az örömödnek vagy a szomorúságodnak: az csak a boldogságod vagy levertséged kerete. Ha a világtól várod, hogy boldoggá tegyen, azzal megtagadod a saját hatalmadat arra, hogy magadat tedd boldoggá.