„Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.

Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

„Ha találkozol egy rég nem látott baráttal – engedd át magad a boldogságnak.

Egész lényedben érezd, válj azzá – add át magad teljesen az örömnek. Ez is egy módszer. Már rég nem láttad barátodat; több napja, vagy több éve. Találkoztok, és elönt az öröm...

De te a barátra koncentrálsz és nem az érzésre. Elmulasztottál valami fontosat. Az érzés csak pár pillanatig volt jelen, alig vetted tudomásul – rögtön elkezdtek beszélgetni, felébresztitek a régi emlékeket.

 

„Amikor tanácsadóként és spirituális tanítóként embereket fogadtam, hetente kétszer meglátogattam egy asszonyt, akinek a teste telis-tele volt rákos daganatokkal. Negyvenes évei közepén járó iskolai tanárról beszélek, akinek az orvosok a legjobb esetben is már csak néhány hónapot jósoltak. E látogatások során olykor váltottunk egymással néhány szót, de többnyire csak csöndben ültünk, amelynek során átélte első bepillantásait abba a benne rejlő, nyugodt csöndbe, aminek létezéséről zaklatott tanárélete idején mit sem tudott.

„Először is vágyom megismerni és megtapasztalni Önmagam, teljes dicsőségemben – megismerni, Aki Vagyok. Mielőtt kieszeltelek benneteket, és a Világmindenség valamennyi világát, ezt nem állt módomban megtenni.

Másodszor arra vágyom, hogy ismerjétek és tapasztaljátok meg, Akik Valójában Vagytok, azon teremtőerő révén, mellyel megajándékoztalak benneteket; tapasztaljátok meg az Éneteket az általatok választott úton.

Harmadszor arra vágyom, hogy az élet egész folyamata állandó öröm, folyamatos teremtés, soha véget nem érő kiterjedés, és a teljes beteljesülés élménye legyen a Most megszentelt pillanatában.

„Az öröm ragadós, csakúgy, mint a bánat. Az egyik barátomról sugárzik az öröm, de nem azért, mintha az ő élete olyan könnyű volna, hanem mert mindig felismeri Isten jelenlétét az emberi szenvedés közepette – legyen az a sajátja vagy másoké. Bárhová megy, és bárkivel találkozik, meglát és meghall valami szépet, amiért hálás lehet. Nem tagadja az őt körülvevő nagy szomorúságot, s nem is süket vagy vak embertársai szenvedésének hangjaira és látható jeleire, ám lelkét a sötétben kigyúló fény s a kétségbeesett kiáltások között felhangzó ima vonzza. Tekintete kedves, hangja halk.

 

Ha boldogok lehetünk akár most azonnal, miért halogatjuk? Hogyan tudjuk elodázni a határta­lan öröm érzékelését, ha elérhető közelségben van? Mi a fontosabb? Van, ami inkább elsőséget élvez?

Ha boldogok vagyunk, egész életünk fénybe borul. Ha boldogok vagyunk, fényünk átárad a körülöttünk élőkre is. Jelenlétünkben az ítélke­zés és a bírálat sötétjében bolyongó emberek hirtelen meglátják a világosságot, amely ben­nünk ragyog.

 

„Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare-idézetekkel szolgáljon.

Ha boldog akarsz lenni, az első, amire szükséged van, nem erőfeszítés, nem jóakarat, nem is helyes vágyakozások, hanem annak a világos megértése, hogy pontosan hogyan programoztak téged.