„A becsület olyan szó, amelyet sokszor használunk, bár nem mindig tudjuk, mit is jelent valójában becsületesnek lenni. Ennek semmi köze az erkölcshöz vagy a kegyes magatartáshoz. Nem azért kell becsületesnek lennünk, nehogy leleplezzenek és börtönbe csukjanak. Ez önmagunk felé táplált szeretetünk tanúságtétele.

A becsület lényege: bármit adunk, azt kapjuk vissza. Az ok és okozat törvénye mindig minden szinten működik. Ha lekicsinylünk, vagy elítélünk másokat, akkor bennünket is megbírálnak. Ha folyton haragszunk, mindenütt haragosokra találunk. Önmagunk szeretete hangol rá bennünket az életből felénk áradó szeretet hullámhosszára.

Például, tegyük föl, arra érsz haza, hogy kiraboltak. Rögtön áldozatnak érzed magad? „Betörtek a lakásomba! Ki tette ezt velem?” Lesújtó érzés, amikor ilyesmi történik az emberrel; viszont, eszedbe jut-e elgondolkodni, hogyan és miért vonzottad magadhoz ezt az élményt?

Többségünk rendszerint nem szívesen ismeri el, hogy felelős azért, ami történik vele, bár olykor mégis belátja. Sokkal könnyebb egy rajtunk kívül álló tényezőt okolni, viszont lelki fejlődésünk mindaddig nem következhet be, amíg föl nem ismerjük, hogy a körülmények szerepe itt elhanyagolható – minden belülről indul el.

Amikor arról hallok, hogy valakit kiraboltak, vagy elvesztett valamit, rögtön megkérdezem: „Kitől lopott legutóbb?” Ha az illető tágra nyílt szemmel néz rám, mindjárt tudom, hogy rátapintottam a lényegre. Ha visszagondolunk egy esetre, amikor eltulajdonítottunk valamit, majd felidézzük, mit veszítettünk el nem sokkal azután, mindjárt kinyílik a szemünk.

Ha elveszünk valamit, ami nem illet meg, csaknem mindig egy ennél értékesebb dolgot veszítünk el. Talán pénzt vagy valamilyen tárgyat emelünk el, aztán elveszítünk egy barátot. Ha kapcsolatunkat raboljuk meg, elveszthetjük állásunkat. Ha írószereket emelünk el a hivatalból, lekéshetünk egy vonatot, vagy lemaradhatunk egy vacsoráról. A veszteségek szinte kivétel nélkül érzékenyen érintenek bennünket.

Sajnálatos dolog, hogy annyian lopnak nagyvállalatoktól, áruházakból, éttermekből vagy szállodákból, azt gondolva, hogy ott még úgyis elég marad. Ez a logika sántít; az ok és okozat törvénye mindenkire vonatkozik. Ha elveszünk, elveszítünk. Ha adunk, kapunk. A szabály az szabály.

Ha sok veszteség ér, vagy sok minden alakul rosszul életedben, ideje megvizsgálnod, hogyan szerzed meg a dolgokat. Néhányan, akik álmodni sem mernének arról, hogy lopjanak, nyugodt lelkiismerettel rabolják a másik idejét, vagy fosztják meg őt önbizalmától. Valahányszor fölébresztjük valakiben a bűntudatot, önértékét kisebbítjük. Hogy maradéktalanul megőrizzük becsületünket, állandó önvizsgálatra és nagyfokú tudatosságra van szükség.

Amikor elveszünk valamit, ami nem hozzánk tartozik, gyakorlatilag arról tájékoztatjuk a Mindenséget, hogy nem érezzük magunkat méltónak arra, hogy kapjunk; hitványak vagyunk; meg akarjuk magunkat lopatni; vagy nem jut elég mindenkinek. Azt gondoljuk, csak csalással és erőszakkal szerezhetjük meg a jussunkat. Ezek a téveszmék falként magasodnak körénk, elzárva bennünket az élet gazdagságától és örömeitől.

Ezek a képzelgések távol állnak igaz valónktól. Nagyszerűek vagyunk, és a legjobbat érdemeljük. Földünk mérhetetlenül gazdag. Boldogságunk a tudatosság jogán illet meg bennünket. Tudatunkon is azért dolgozunk, hogy nemesítsük szavainkat, gondolatainkat, tetteinket. Amikor belátjuk, hogy gondolataink alakítják valóságunkat, akkor a történtekből következtethetünk arra, min kell legközelebb változtatnunk. A becsületességtől a legutolsó gémkapocsig mindent mi választunk önmagunk szeretetétől vezérelve. A becsület segít abban, hogy életünket simává és zökkenésmentessé tegyük.

Ha egy üzletben vásárolsz, és észreveszed, hogy valamit nem fizettettek ki veled, lelkiismereti kötelességed szólni. Ha tudsz a dologról, felhívod rá az eladó figyelmét. Ha nem tudsz, vagy csak hazaérve, esetleg napok múltán veszed észre, akkor már más a helyzet.

Ha a becstelenség diszharmóniát hoz életünkbe, képzeljük el, mire képes a szeretet és becsület. A jót, a kellemes meglepetéseket szintén magunknak köszönhetjük. Ha őszintén és feltétlen szeretettel nézünk magunkba, sok mindent fedezünk fel saját erőnkről. Amit megtanulhatunk létrehívni saját tudatunkkal, messze többet ér, mint bármekkora pénzösszeg, amelyet valaha is ellophatunk.”

 

Louise L. Hay (Az erő benned van )