„Az engedelmesség erény, de egyszersmind egyéni felelősség is. A világ katolikus laikusai az emberiség legpasszívabb képviselői közé tartoznak, mert eddig még soha nem neveltük őket felelősségtudatra. Mi, papok, megmondjuk nektek, mit kell csinálnotok, ti fizettek, imádkoztok és bólintotok. A következmény a kreativitás és a kezdeményezőkészség mérhetetlen hiánya. Maga a papság is egy meglehetősen kevéssé kreatív csapat, amelyik inkább reagál, mintsem kezdeményez.

 

„Én soha sem mondtam ki e szót: engedelmesség, sem Isten, sem ember irányában. Csak az emberalatti lények felé. Soha sem mondtam, hogy valaha is engedelmeskedtem volna az Atyának. Azt sem mondtam soha, hogy Nekem bárki is engedelmeskedjen. Sőt! Egyenesen éppen azért, mert Nekem kérés nélkül is sokszor engedelmeskedtek, tehát nem meggyőződésük szerint, hanem éretlen gyerek módjára, csak azért, mert Én mondtam valamit, ezért azt mondtam tanítványaimnak, hogy jobb nekik, ha elmegyek.

„Sokkal jobban meg kell tanulnotok másokba beleérezni. Empátiának mondjátok ezt a képességet. Amennyire sikerül ezt erősíteni magatokban, annyira lesztek képesek arra, hogy erőltetés nélkül le tudjatok mondani minden ítélkezésről.

Sajnos van bennetek egy furcsa félelem. Ez abból áll, hogy azért nem meritek megérteni egymást, mert úgy gondoljátok, hogy akkor helyeselnetek is kell azt, amit a másik mond vagy tesz.

Nyilvánvaló, hogy egészen más megérteni valakit, és egészen más helyeselni valakinek magatartását.

 

„Azt kérdezed, hogy a terápiás csoportoknak az-e a céljuk, hogy a résztvevőket elvigyék a természetes énjükhöz.

Nem, nem az a céljuk. A céljuk az, hogy egyszerűen csak a tudatára ébresszenek annak, hogy hol vagy, mit tettél magaddal – hogyan ártottál magadnak folyamatosan, és hogyan ártasz magadnak még mindig, milyen sebeket ejtesz a lényeden. Minden egyes seben ott van a kezed nyoma – a csoport célja az, hogy felhívja a figyelmedet erre. Hogy a te kezed nyoma ez, és nem más tette.

 

„Saját világodnak Te vagy a középpontja. Vállald! Aki nem tartja fontosnak magát, az másokat is alábecsül. Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén, elzüllik. Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy az Isten figyel rád. Ha szabadgondolkodó vagy, tudnod kell, hogy rád, az emberre hárul a felelősség az értelmes életért, itt a földön. Nem mindegy tehát, hogy mit cselekszel, hogyan viselkedsz. Saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt. Önmagad tisztelete – tiszteletet szül a másik ember iránt.

„Az emberek folyton a szabadságról beszélnek, de tulajdonképpen nem arra vágynak; felelőtlenséget akarnak. Szabadságot kérnek, de mélyen belül, tudattalanul, felelőtlenséget, szabadosságot akarnak.

A szabadság érettség; a szabadosság gyerekes. Csu­pán akkor lehetséges a szabadság, amikor annyira egy­séges vagy, hogy el tudod fogadni a szabadság felelős­ségét. Azért nem szabad a világ, mert nem érettek az emberek. Sok mindennel próbálkoztak a forradalmá­rok az évszázadok során, de mind kudarcot vallott.

 

„A becsület olyan szó, amelyet sokszor használunk, bár nem mindig tudjuk, mit is jelent valójában becsületesnek lenni. Ennek semmi köze az erkölcshöz vagy a kegyes magatartáshoz. Nem azért kell becsületesnek lennünk, nehogy leleplezzenek és börtönbe csukjanak. Ez önmagunk felé táplált szeretetünk tanúságtétele.

A becsület lényege: bármit adunk, azt kapjuk vissza. Az ok és okozat törvénye mindig minden szinten működik. Ha lekicsinylünk, vagy elítélünk másokat, akkor bennünket is megbírálnak.

Dr. Ihaleakala Hew Len "meggyógyított" egy egész őrültek házát Hawaii-n, csupán azzal, hogy önmagát gyógyította.

Hogy csinálta? Az Ön-Azonnosság ho´oponopono-val.
Amikor dolgozni kezdett az intézetben, azt mondták neki, csináljon, amit akar. Ő, pedig elvonult a szobájába, és csak tisztította, tisztította önmagát...

A ho´oponopono lényege, hogy önmagunk tisztításával a világot is megtisztítjuk.
Miként működik a folyamat?
Egyszerűen megkérjük az Istenséget, Mindenséget, Univerzumot, hogy törölje a nekünk nem tetsző dolgokat négy egyszerű mondattal:

Szeretlek!