„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd... „Mi lenne hát ez a nagy eszme?” Nektek pedig lehetőségetek lesz azt felelni: A nagy eszme az, hogy mindannyian egyek vagyunk. A nagy eszme az, hogy csakis egyetlen Isten létezik, és ezt az egyetlen Istent nem érdekli, vajon katolikus, protestáns, zsidó, muzulmán, hindu vagy mormon vagy-e, sőt az sem, hogy vallásos vagy-e egyáltalán.

A nagy eszme az, hogy egyszerűen csak szeretnünk kell egy­mást, és ha hajlandók vagyunk szeretettel viszonyulni egymás­hoz, minden más megoldódik majd.

A nagy eszme az, hogy senki nem „jobb” a többi embernél, mert mindenki egyformán tökéletes.

A nagy eszme az, hogy a Föld természetes erőforrásaihoz mindenkinek egyaránt joga van, függetlenül attól, hogy azok me­lyik földterületen, melyik földterület alatt vagy fölött találhatók.

A nagy eszme az, hogy valójában senki sem „birtokol” sem­mit, legkevésbé egy másik embert, vagy a fajunk otthonául szol­gáló bolygó valamely darabját.

A nagy eszme az, hogy a szabadság az élet lényege, hogy a szabadság nem valami olyasmi, amit az ember elnyer vagy kivív magának, hanem lényed lényege, és minden, a szabadság kifejeződésének korlátozására irányuló erőfeszítés magát az életet korlá­tozza. Az életet, amelyet a lélek minden szinten újrateremt egé­szen addig, míg minden pillanatban teljes mértékben meg nem nyilvánítja önmagát – hiszen a lélek maga a szabadság.

A nagy eszme az, hogy a szeretet nem ismer feltételeket és korlátokat, és minden, a szeretet kifejeződésének korlátozására irányuló erőfeszítés magát az életet korlátozza. Az életet, ame­lyet a lélek minden szinten újrateremt egészen addig, míg minden pillanatban teljes mértékben meg nem nyilvánítja önmagát – hiszen a lélek maga a szeretet.

A nagy eszme az, hogy a lét természetes állapota az öröm, és ezt mindig akkor tapasztaljuk meg a legteljesebb mértékben és a leggyorsabban, ha örömöt okozunk embertársainknak.

És vannak még ezekhez hasonló nagy eszmék...

Valójában te magad vagy a nagy eszme, és minél hamarabb meg­érted ezt, annál hamarabb tapasztalod és kinyilvánítod majd ezt a csodát.”

 

Neale Donald Walsch (A Holnap Istene)