"Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj!"

Johann Wolfgang von Goethe

 

„A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik. A világ boldog, hogy te vagy: a világ megvéd téged. Ez a mély, védelem érzése neked bátorságot ad és bátorságot ad ahhoz is, hogy az ismeretlen felé mozdulj. Amikor az anya otthon van a gyerek bátor. Megfigyelted már? Ki tud menni az útra, ki megy a kertbe és ezeregy dolgot tud még csinálni. Amikor az anya nincs ott, akkor csak egyszerűen benn ücsörög, fél. Nem tud kimenni; a védelem nincs jelen, a védőaura nincs ott. A légkör teljesen idegen neki.

Ha a gyerekkorodat egy mély szeretet-áradatban és bizalomban éled, akkor egy gyönyörű önképet gyűjtesz össze önmagadról. És ha a szüleid egy valódi mély szeretetben voltak egymással és benned egy nagyon boldog benyomást hagytak, mert te a betetőződése voltál az ő szeretetüknek, a crescendója, a megvalósulása az ő szeretetüknek; ha ők mély szeretetben voltak, akkor te vagy a dal, ami az ő szeretetükbol született. Te vagy a bizonyság, a bizonyíték arra, hogy szerették egymást. Te az ő alkotásuk vagy: ők boldognak érzik magukat tőled, elfogadnak téged és elfogadják azt a módot is, ahogyan te élsz. Még ha segíteni is próbálnak neked, akkor azt is nagyon szeretetteljesen próbálják tenni. Még ha néha azt is mondják: „Ne csináld ezt!”, nem fogod támadásnak venni és nem érzel sértődést sem. Valójában törődést fogsz érezni.

De amikor a szeretet hiányzik és az apád vagy a mamád azt mondja, „Ne csináld ezt!” és „Tedd ezt!” idővel a gyerek kezdi megtanulni, hogy „nem vagyok elfogadva úgy ahogy vagyok. Ha bizonyos dolgokat megteszek, akkor szeretve vagyok. Ha nem teszek meg, akkor nem vagyok szeretve. Ha valamiféle más dolgokat cselekszem, akkor utálva vagyok.” Így ő elkezd összezsugorodni. Az ő tiszta lénye nincs elfogadva és szeretve. A szeretet feltételes; a bizalom elveszett. Ekkor sosem lesz képes egy gyönyörű önképet alkotni magáról. Mert a mamád szeme, az, amely először tükröz vissza téged és ha boldogságot tudsz benne látni, áldást, bűvöletet, egy nagy eksztázis figyel téged, akkor tudod, hogy értékes vagy. Tudod, hogy van egy belső értéked. Akkor nagyon könnyű bízni, nagyon könnyű a feladás, mert te nem félsz. De ha te azt tudod, hogy rossz vagy, akkor mindig próbálod bebizonyítani, hogy nem vagy az. Az emberek okoskodóvá váltak. Minden okoskodó ember alapvetően olyan, akinek nincs jó önképe magáról. Nagyon védekezők, sértődékenyek. Ha egy okoskodó embernek te azt mondod, hogy „ezt a dolgot rosszul csináltad”, ő azonnal neked támad és mérgessé válik. Még egy baráti kritikát sem képesek elfogadni. De ha van egy jó énképe önmagáról, akkor kész meghallgatni, kész tanulni, kész tiszteletben tartani mások véleményét. Lehet, hogy igaza van, de akár igaza van, akár téved, ő nem aggódik, mert a kritika nem számít. Ő jó marad a saját szemében. az emberek érzékenyek. Nem akarnak kritikát, nem akarják, hogy valaki megmondja nekik, hogy ezt vagy azt tegyék, vagy ne tegyék. És ezek az emberek azt gondolják, hogy nem tudják önmagukat feladni, mert ők erősek. Pedig csak betegek, neurotikusak. Csak egy erős férfi vagy nő tudja feladni magát – egy gyenge sosem, mert a feladásban az utóbbiak úgy gondolják, hogy az ő gyengeségük ismertté lesz a világ számára. 

Ők tudják, hogy gyengék, tudnak a kisebbségi komplexusukról, így nem tudnak meghajolni. Ez nehéz nekik, mert a meghajlással elfogadnák a kisebbségi érzésüket. Csak egy „felsőbbrendű” tud mélyre hajolni; egy kisebbrendű sosem tud mélyen meghajolni. Ők nem tudnak tisztelni senkit, mert nem tisztelik magukat sem. Nem tudják, hogy mi az a tisztelet és mindig félnek a feladástól, mert azt gyengeségként értelmezik. Szóval, ha neked nehéz bízni, akkor menj vissza a múltadba. Mélyre kell ásnod a memóriádban. Be kell lépned a múltadba. Meg kell tisztítanod az elmédet a múlt benyomásaitól/hatásaitól. Egy rakás szemeted van a múltadból; szabadulj tőle. Ez a kulcsa ennek: ha visszamész, ne csak emlékezz, hanem éld át újra. Csinálj belőle meditációt. Minden nap éjszaka, csak egy órára menj vissza. Próbáld megtalálni mindazt, ami gyerekkorodban történt veled. Minél mélyebbre mész annál jobb – mert mi nagyon sok megtörtént dolgot rejtegetünk magunkban, csak nem engedjük meg, hogy felbugyogjon a tudatunkba. Engedd meg, hogy a felszínre kerüljenek. Menj minden nap, egyre mélyebbre és mélyebbre. Először olyasvalamire fogsz emlékezni, amikor 4-5 éves vagy és nem leszel képes azon túl menni. Hirtelen a Kínai Nagyfallal találod magad szemben. De menj tovább. Idővel látni fogsz, ahogyan tovább mész: 3 éves, 2 éves.

Voltak, akik elérték a születésük pillanatát. Voltak, akik elérték az anyaméhben töltött idők emlékeit és voltak, akik azon is túl mentek, beléptek egy másik életbe, amikor meghaltak. Ha eléred azt a pontot, amikor megszülettél és felszabadítod azt a pillanatot, az egy mély agonizálás, mély fájdalom. Majdnem olyan érzés lesz, mintha újra megszületnél. Lehet, hogy úgy fogsz sírni, mint amikor egy újszülött sír az első alkalommal. Úgy fogsz fuldokolni, ahogyan a gyerek fuldokol, amikor kikerül az anyaméhből – mert az első néhány másodpercben nem volt képes lélegezni. Egy nagy fuldoklás volt: aztán a sírás és a levegő áramlani kezd és megnyílik az átjáró, a tüdeje elkezd funkcionálni. Lehet, hogy el tudsz jutni erre a pontra. Ekkor gyere vissza. Menj újra, aztán gyere vissza minden éjjel. Ez legalább 3-9 hónapot vesz igénybe és minden nap egyre felszabadultabb leszel és a bizalmad ezzel párhuzamosan elkezd növekedni. Egyszer a múlt megtisztul és látni fogod, ahogyan történtek a dolgok; szabad leszel tőle. Ez a kulcs: ha tudatába kerülsz mindannak, ami a memóriádban van, akkor szabaddá válsz tőle. Az éberség felszabadít, az öntudatlanság kötéseket teremt. És akkor lehetségessé válik a bizalom.”

 

Osho (Bizalom)