„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.

Te mit mondasz: a hullámok függetlenek az óceántól, vagy függnek tőle? Egyik sem igaz. Ők mindannyian az óceán; sem függetlenek, sem függőek. Az óceán nem létezhet a hullámok nélkül, a hullámok nem létezhetnek az óceán nélkül. Ők teljes egészében egyek, egységet alkotnak. És ugyanez igaz mindannyiunk életére is. Mi a tudat kozmikus óceánjának vagyunk a hullámai.

Ez azt jelenti, hogy a szerelemnek három dimenziója lehetséges. Az egyik az úgynevezett függő viszony; ez az, ami az emberek többségével történik. A férj a feleségétől függ, az asszony a férjétől függ; kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás fölött, birtokolják egymást, árucikké alacsonyítják egymást. Az esetek kilencvenkilenc százalékában ez történik a világban. Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezethetne, a pokol kapujához vezet.

A második lehetőség a két független személy közötti szerelem. Még ez is csak néha-néha fordul elő. De ez is szenvedést hoz, mert állandó ellentét van köztük. Egyik sem alkalmazkodik; mindketten annyira függetlenek, hogy egyikük sem hajlandó kompromisszumra, alkalmazkodásra. A költők, művészek, gondolkodók, tudósok egyfajta független életet élnek, legalábbis az elméjükben, és ezért mind olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni. Túl excentrikusak az együtt­éléshez. Meghagyják a másik szabadságát, de ez a szabadság inkább nemtörődömségnek látszik, mint szabadságnak. Inkább úgy tűnik, őket nem igazán érdekli, nekik nem igazán fontos a másik. Meghagyják egymást saját közegükben. Ez a kapcsolat csak felszínes; félnek mélyebbre hatolni egymás világában, mert jobban ragaszkod­nak saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez, és nem akarnak kompromisszumot kötni.

A harmadik lehetőség pedig az összefüggés lehetősége. Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik, akkor ott megje­lenik a földi paradicsom. Két ember, akik nem függetlenek, de nem is függnek egymástól, hanem mérhetetlen szinkronban vannak egymással, mintha egymásért lélegeznének, mintha egy lélek lenne két testben – amikor ez megtörténik, akkor történik meg a szerelem. Csak ezt hívhatod szerelemnek.

Az előző kettő nem igazi szerelem, azok csak egyezségek – társadalmi, pszichológiai, biológiai egyezségek. Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.”

 

Osho (Az élet misztériumai)