„Az emberiség fejlődése hasonló az ember egy életen belüli fejlődésével. Ez jól végigkövethető a csakrák analógiájával. A tudati fejlődés legalsó foka (gyökér csakra szint) az ősember volt, ahol még a tudat nem tud magáról, az ember életét életösztönök, tudattalan impulzusok irányítják. Azaz a szellem mélyen alszik.

A következő lépés a mezőgazdasági kultúrák kialakulása, ahol a nagycsaládi életforma volt jellemző. Ez a második csakra tudati szintje, ahol az ember tudata már kezdi felfedezni saját ma­gát, de még nem indul el önálló fejlődési útra, hanem csoportban marad. A szellem még itt is alszik, a személyiség már kezd kibontakozni, de még gyermeki szinten van, önállóságról általában nem beszélhetünk. Ez a klasszikus matriarchátus virágkora.

Majd a harcias, nomád törzsek (erősen yang minőség) meghódították a matriarchális népeket, és bevezették a patriarchátust. Bár sok rosszat elmondhatunk erről a társadalmi berendezkedésről, tudnunk kell az előnyét is: lehetőséget biztosított a személyiség kibontakoztatásához, megérleléséhez, ami a spirituális fejlődés alapfeltétele. A patriarchátus a maga harcos yang energiáival a harmadik csakra tipikus társadalmi formája, és utat nyitott az ego kiépülésének és megerősödésének. Ez azért jelentős tudati lépés, mert az emberi tudat ki tudott lépni a csoportból, és el tudott indulni az egyénivé válás rendkívül fontos útján. Ez a fejlődési szakasz az ember életében a kamaszkorhoz hasonlít: el kell válni az anyától (matriarchátus), önállóvá kell válni, és meg kell birkózni a poláris élet minden nehézségével (felnőtté kell válni). Ehhez erőteljes yang energiák kellenek, amit a patriarchátus biztosított is. Az emberiségnek megadta a lehetőséget az ego kiépítéséhez, a személyiség megerősítéséhez.

A fejlődés következő lépése, hogy az ember(iség) letegye az egót, és összekapcsolódjon az isteni vezetéssel. Ehhez már ki kell lépnie a harmadik csakra rendkívül harcos, önző világából, és be kell lépnie a szívcsakra békéjébe. Ezen az úton a patriarchális társadalom – és számos berendezése – feleslegessé válik, hiszen betöltötte funkcióját. Az új erők, és az erők új kapcsolata másfajta társadalmi viszonyokat kíván. Ez van most kialakulóban. A felszínen még nem jelentek meg az új megoldások, de a mélyben már nagyon formálódnak.

A szívcsakra tudati szintjén nagy szerepük van a női energiáknak, hiszen ez a csakra yin minőségű, annak is a (Mérleg) vénuszi oldalát hangsúlyozva. Ebből adódóan e tudati szint főbb ismérvei: béke, kiegyensúlyozottság, összefogás, szeretet, harmónia, művészetek.

A belső béke megteremtése alapvető feladat ahhoz, hogy a harmadik csakra világából fel tudjunk emelkedni ide. A harmadik csakra ugyanis az ellentétek harcáról szól, vagyis nagyon poláris. Ezt jól ismerjük világunkból. A fejlődés itt abban áll, hogy ezeket az ellentéteket saját magunkon belül kell egyesítenünk, de legalábbis egymáshoz közelebb vinnünk. Arra minden józanul gondolkodó ember rájött már, hogy jelenlegi világunkat semmiféle intézkedéssel nem lehet megjavítani. Változás csak akkor következhet be, ha az emberek változnak meg – belülről. Ha sikerül megteremteni a belső békét – ami rendkívül nagy fel­adat, akkor léphetünk be a szívcsakra boldog világába. A próféciák által jövendölt „ezeréves béke” azt jelenti, hogy csak olyan emberek fognak élni, akiknek a lelkében béke van. Az „ezeréves” szó az időtlenségre utal, pontosabban az idő megszűnésére, ami ezen a fejlettségi szinten bekövetkezhet. (Az ötödik dimenzió elérése előtt még létezhet idő, de minél emelkedettebb tudatú az ember, annál boldogabb és annál kevésbé létezik számára idő.)

A szívcsakra világa ezért alapvetően yin természetű, ahol nincsen harc, idegeskedés, rohanás, önzőség – a pusztító erőkről (pl. bűnözés) nem is beszélve. Mivel a lélekben béke van, a külvilágban is az van. (A harmadik csakra szintjén a lélekben állandó belső háború van, ezért a külvilágban is ez zajlik.)

Ehhez a belső békéhez alapvetően úgy jutunk el, hogy magunkban egyesítjük, vagy legalább közelítjük az ellentéteket. És ez vonatkozik az Emberben lévő két alapenergiára a yinre és a yangra is. Az ide vezető úton minden ember – biológiai nemétől függetlenül – elkezdi integrálni magába a másik nem tulajdonságait, azaz kezdi egyre egységesebbé tenni önmagát. A nők az eddig nem használt yang tulajdonságaikat építik be személyiségükbe, a férfiak pedig az eddig elutasított yin tulajdonságaikat. Ez a gyakorlatban úgy zajlott, zajlik, hogy a patriarchális társa­dalom ideálisnak tekintett nő és férfi képe és szerepe már a múlt században kezdett felbomlani – hiszen a világot átalakító spirituális erők már akkor megkezdték működésüket. A patriarchális társadalomban egy nőnek évszázadokon át három választása volt: vagy férjhez ment és családanya lett, vagy prostituált lett vagy apáca. A többség természetesen az első verziót választotta, így a nők nem fejleszthették ki magukban az olyan yang minőségeket, mint az önállóság, az önfenntartás, a határozott döntési képesség és az intellektus célzott fejlesztése. Azzal, hogy a nők a múlt században munkába álltak, kénytelenek voltak ezeket a tulajdonságaikat rendkívül gyorsan kifejleszteni. Gondoljunk csak bele: több ezer év családanyai szerep után most kb. 40-50 év alatt kellett kifejleszteniük és magukba integrálniuk a harmadik csakra yang minőségeit. Nem is volt más választásuk, ha talpon akartak maradni. A yang jellegű társadalom természetesen nem örült ennek a „rendbontásnak”, és gyorsan vissza akarta volna rendezni a régi állapotokat. Ezért a megszokott patriarchális módon a nőket okolták sok mindenért: azzal vádolták őket, hogy elférfiasodtak (egyetlen nőnek sem az a vágyálma, hogy egyedül tartsa el a családot), hogy nem néznek fel a férfiakra, és hogy önálló akaratuk és életcéljuk van. Az önmegvalósítást, amit a férfi esetében támogat a társadalom, a nőnél bünteti. Elfeledve azt, hogy a személyiség kibontakoztatás az Ember feladata, ami független a biológiai nemtől. Több kísérlet is történt a nők visszarendezésére, de mivel kollektív erők hatnak, az emberiség fejlődése a szívcsakra irányába indult el, felszabadítva ezzel sok női erőt, visszaút már nem lehetséges. Szerencsére a nők ügyesen leráztak magukról szinte minden vádaskodást, és sokat fejlődtek lelkileg, szellemileg. Érzik, hogy a következő állomás, megint az ő világuk: összefogás, szeretet, béke. Minél előbb szeretnének ide megérkezni.

Az eddigi erőviszonyok felbomlását a férfiak is érzik, de ők sajnos nehezebb helyzetben vannak. Nagyon sok férfi azonosította magát a patriarchális társadalom férfiképével (a család feje, mindenben ő dönt, ő keresi a pénzt, ezért a hatalom is nála van), így összezavarodott, amikor a nők elkezdték megélni azokat a szerepeket, amiket eddig kizárólag csak a férfiak gyakorolhattak. Ez természetesen félelmeket keltett bennük, és elkezdtek harcolni hatalmuk visszaszerzéséért. Mint tudjuk, ez nem megy, mert a fejlődés iránya előre, a szívcsakra felé mutat. Sok fér­finek az okozza a gondot, hogy látja ugyan, hogy mit kellene tennie (érzelmei megismerése, elfogadása és kezelése), de nem meri megtenni, mert fél, hogy ezzel elveszti a férfiasságát. Az eddigi férfikép ugyanis ezt kizárta. A fejlődés menete, hogy felismerjék, ez is hozzájuk tartozik, és többé már nem félembernek (férfinak vagy nőnek) kell lenniük, hanem egyre inkább teljes Embernek. Talán segítené őket ebben a folyamatban, ha tudnák, hogy a nők mennyire vágynak olyan férfi társra, aki meg meri mutatni az érzelmeit, akivel lehet beszélgetni lelki-szellemi témákról is! Vagyis, yin energiáik integrálásával a férfiak nem­hogy nem vesztik el férfiasságukat, hanem egyre vonzóbbak lesznek a szintén átalakult (férfi részüket magukba fogadó) nők szemében.

Az eddig szélsőségesen csak női vagy csak férfi energiákat megélők valószínűleg nem nagyon tudják elképzelni, hogy milyen kapcsolat lehet egy már nem annyira „nőies” nő és egy már nem annyira „férfias” férfi között. Gyanakodva gondolnak az ilyen párkapcsolatra – hiszen nem ismerik.

Először is tisztázni kell, hogy a mi szóhasználatunkban a „nőies” és a „férfias” szavak azt jelentik, hogy valaki szinte kizárólag az egyik pólus tulajdonságait testesíti meg magában, azt is meglehetősen testi, pontosabban szexuális síkon. Egy négy gyerekes anyára nem mondják, hogy nőies, pedig tetőtől talpig női energiák járják át. Egy Istennel egybeolvadt apácára sem mondják, hogy nőies, pedig a legfinomabb női energiákban él éjjelnappal.

Mivel ebben az átalakulási folyamatban egyre kevésbé leszünk durva testi emberek, ezért megváltoznak ezek a leszűkült és merev fogalmak is. A szellemi fejlődésben mindig fontos lépés, hogy a két belső pólus: a yin és a yang, közelítsenek egymáshoz. Ha ez megtörténik, akkor mindig egy fokkal eltávolodunk az anyagtól, a beszűkült tudattól és a függőségektől. Fokozatosan belül, szellemi síkokról kapjuk meg azt a szeretetet, amire szükségünk van, így külső, emberi kapcsolataink sem a függőségről fognak szólni, hanem a valódi szeretetről.

A patriarchátus poláris világában a párkapcsolat alapja a hiány: valami nagyon hiányzik nekünk, amit a másiktól szeretnénk megkapni. És hogy mindig megkaphassuk, magunkhoz kötjük őt – így biztosítjuk be magunkat. Azt már tudjuk, hogy milyen keserves csalódások származnak ebből. A fejlődés során rájövünk, hogy nem a másiktól fogjuk megkapni azt, amire szükségünk van. Hiszen nem tudja megadni, de ha meg is tudná, akkor is magunkban kell ezt kiépítenünk. A fejlődés útján felismerjük, hogy ami emberi mivoltunk hajnalától kezdve hiányzik nekünk, azt nem fizikai, anyagi síkon tudjuk megkapni, hanem szellemileg. Ha ezt sikerül felismerni, akkor tudunk lemondani a másik ember birtoklásáról, görcsös megkötéséről.

Ez az állapot többnyire az áramlásban szokott bekövetkezni. Itt lesz bátorságunk elengedni a fogódzkodókat, hiszen belül már van egy biztonságérzet. Ez nem jelenti azt, hogy akkor már nem lesz szükségünk emberi kapcsolatokra. Ellenkezőleg: az emberi kapcsolatok most tudnak csak igazán kibontakozni! Ezen a tudatszinten úgy lépünk kapcsolatba a másik emberrel, hogy nem akarunk tőle semmi olyat kapni, ami számunkra élet-halál fontosságú. Ezt megkapjuk belül, szellemi síkon. Ezért, ha találkozunk valakivel, és kölcsönös szimpátia alakul ki, ragaszkodás és behálózás nélkül tudunk együtt lenni vele. Mivel itt már megvan a belső békénk, lelkünk mélyén ezt mondjuk: „Örülnék, ha szeretetet és elfogadást kapnék tőled, mert szeretetre méltó vagy a számomra. De ha nem akarod, vagy nem tudod ezt adni nekem, úgy is jó, akkor is el tudlak fogadni. Ha semmit nem kapok tőled, akkor is tudok szeretettel nézni rád.” Ezt azért tudjuk megtenni, mert belül van már az, amit korábban kívülről akartunk olyan nagyon megkapni – azaz csökkentek a függőségek.

Amikor ez a fejlődés bekövetkezik, akkor közelebb kerültek bennünk a női és férfi energiák. Ekkor egységesebbek, kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak leszünk a korábbi „nőies” és „férfias” kategóriák szerint. Aki pedig attól fél, hogy ettől el­veszti vonzerejét, az nyugodjon meg: minél fejlettebb egy lélek, minél nagyobb egységet él meg önmagán belül, annál nagyobb a személyes kisugárzása és vonzereje. Természetesen nem a szexuális vonzereje, hanem a léleké, ami ettől sokkal hatalmasabb és ellenállhatatlanabb.”

 

Szabó Judit (Megérkezés a Fénybe)