„A miszticizmushoz és a Valósághoz vezető királyi út nem az emberek világán halad keresztül, hanem azokon a cselekedeten, melyeket önmagukért végzünk, anélkül, hogy a cselekedetek sikerére vagy jövedelmezőségére kacsingatnánk. Ellentétben a közgondolkodással, a szeretetlenség vagy magányosság gyógyszere nem a társaság, hanem a Valósággal való kapcsolat. Abban a pillanatban, ahogy rátapintasz erre a Valóságra, tudni fogod, hogy mi a szabadság és a szeretet.

 

Percek múlva letartóztatják. Már csak órák kérdése és halott. De Jézus nem ijed meg, nem rejtőzik el és bár bizonyára szomorú, nem aggódik a jövője miatt. Betániába megy, ami mindössze húsz perc járásnyira van Jeruzsálemtől, a Gecsemánétól és a Golgotától, annak az embernek a házában, akit csak így ismerünk: a leprás Simon. A név előtt álló jelző azt sejteti, hogy Simon korábban leprás lehetett és minden bizonnyal Jézus gyógyította meg.

 

„Évszázadokon át azt tanultátok, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet lényege: létezni és tenni a másikért, és a másik üdvét szolgálni mindennel, ami a tiéd; a másik számára biztosítani a lehető legjobbat.

De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja.

Mint oly sok mélységes spirituális igazsággal megtörténik, ez a kinyilatkoztatás is könnyen áldozatul eshet az azonnali félremagyarázásnak. De abban a pillanatban oszladozni kezd a homály, amikor valaki eldönti, hogy mi az a „legjobb”, amit önmagáért megtehet.

 

„A Buddha nem volt költő – de az új emberiség, azok az emberek, akik most válnak buddhává, költők lesznek. Amikor azt mondom: „költő”, nem úgy értem, hogy verseket kell írnod – költőinek kell lenned. Az életednek kell költőinek lennie, a megközelítésednek kell költőinek lennie.

A logika száraz, a költészet élő. A logika nem tud táncol­ni; a logika számára lehetetlenség a tánc. A logikát táncol­ni látni, az olyan lenne, mintha Mahátma Gandhi táncolna!