Sok-sok szeretettel kívánunk örömmel és szeretettel teli, boldog, békés karácsonyi ünnepeket MINDEN EMBERNEK a világ minden táján!

Kívánjuk továbbá, hogy 

az elkövetkező időben az új évben és azt követően is, 

MINDEN PILLANATUK, PERCÜK, NAPJUK és ÉLETÜK

ugyanilyen örömmel és szeretettel teli, boldog és békés legyen!

Szeretettel: Mama Sa és Imi

Aranyosi Ervin: Karácsonyi vers...

Ünneplő ruháját a szív magára ölti,

ember a karácsonyt, megtisztulva tölti.

 

„A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.

 

„Hogyan alakul ki valakiben szilárd önértékelés? Nézzünk meg egyetlen szálat az önbecsülés szövetéből! Gondoljunk például egy hatéves kislányra! Mit csinál egy ugribugri, aranyos, hatéves kislány? Beleül az apuci ölébe. Ilyenkor nagy kérdés, hogy a férfi elég érett személyiség-e, mert bizony egy hatéves kislány flörtöl az apukájával! Csábítgatja őt, közben pedig szeme sarkából figyeli, hogy az anya vajon merre jár, és hogyha ott van, akkor még in­kább szeretné megelőzni őt.

„Alakulj át tudatod megújítása által! Milyen fontosak e szavak! Már sokszor hallottad őket, de mit tettél a megvalósításuk érdeké­ben? Mit jelentenek neked e szavak? Szánj rá időt, és gondolkodj el róluk, amíg élő, vibráló szavakká nem válnak az életedben, és amíg azt nem érzed, hogy átalakulóban vagy tudatod megújítása által.

Beszélsz a békéről és a harmóniáról, az új mennyországról és az új földről, az Én akaratom végrehajtásáról, a szeretetről és a fényről, amely kisugárzik a világba, és az újba való belépésről, de mit teszel valójában mindezek érdekében?

 

„Manapság szerintem a leggyakoribb baj – és ezt már a tanítómesterem, Laing is észrevette – az úgynevezett skizoid probléma. Vagyis az, hogy az embernek van egy valódi énje és van egy hamis énje. Szerintem ez most a legaktuálisabb.

Elmondom, hogy ez mit jelent, és hogy honnan ered. Főleg akkor alakul ki, ha egy gyerek okos. Minél intelligensebb egy gyerek, annál inkább meghasad a személyisége. Miért? Amikor megszületünk, legalább kilenc hónapig tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a kenguruk.

  Feldmár András (Budapest, 1940. – ) Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta.

Tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést (egyes kivételes eseteket leszámítva), másfelől pedig támogatja az LSD szakértő felügyelettel való használatát. (Forrás: Wikipedia)

Az alábbi, közel másfél órás filmben egy elég érdekes és újszerű megközelítést láthatunk, akár pszichoterápiás szempontból, akár a hétköznapi nézőszögekből nézve...

 

„Saját világodnak Te vagy a középpontja. Vállald! Aki nem tartja fontosnak magát, az másokat is alábecsül. Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén, elzüllik. Ha hívő vagy, tudnod kell, hogy az Isten figyel rád. Ha szabadgondolkodó vagy, tudnod kell, hogy rád, az emberre hárul a felelősség az értelmes életért, itt a földön. Nem mindegy tehát, hogy mit cselekszel, hogyan viselkedsz. Saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt. Önmagad tisztelete – tiszteletet szül a másik ember iránt.

 

„A próféták a judaizmus különlegességei. Se­hol máshol nem léteztek próféták. Misztikusok voltak mindenhol: Buddha vagy Mahávira misztikusok, nem próféták. A misztikus az, aki megérkezett Istenhez – a próféta az, akihez Isten jött el. És ilyen csak a zsidó vallásban létezik, mert csak náluk van az, hogy Isten keresi az embert. A többi vallásban az ember keresi Istent. Amikor az ember Istent keresi, és megtalálja, akkor ő egy misztikus. Amikor az embert Isten keresi, és rátalál, akkor ő próféta.

"Akármelyik oldaláról nézed a hegyet, mindig másnak fogod látni, pedig ugyanaz a hegy. Minden ilyen, ami a teremtés műve: egyazon Isten más-más arcát mutatja." ~ Paulo Coelho (Az ötödik hegy)

Az élet teremtés, nem felfedezés.

Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed – ahogy azt tálalni szokták neked –, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.

 

„Gondoljunk csak a Biblia számtalan olyan történetére, amelyben Isten kiválaszt valakit. Ott van Mózes, Ábrahám és Sára; ott van Dávid, Jeremiás, Gedeon, Sámuel, Jónás és Izajás. Ott van maga Izrael. Jóval később ott van Péter és Pál, s egészen különösen Mária. Isten mindig kiválaszt bizonyos embereket. Az első benyomásunkkal ellentétben Isten nem valamilyen szerepre vagy feladatra választja őket, noha úgy tűnhet, hanem azért, hogy minden egyes kiválasztott maga Isten legyen a világban.

 

„Bizonyos érzések igazak: ezek születnek a lélekben. Mások utánzatok csupán, nevezetesen azok, melyek az elmédben jönnek létre.

Vagyis ez utóbbiak egyáltalán nem „érzések", hanem gondolatok. Érzéseknek álcázott gondolatok.

Ezek a gondolatok a korábbi tapasztalataidból fakadnak, továbbá mások megfigyelt tapasztalataiból. Láttad, mikor valaki elfintorodott foghúzás közben, és te fintorogsz, amikor húzzák a fogadat. Talán nem is fáj, mégis fájdalmasan fintorogsz.