"Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj!"

Johann Wolfgang von Goethe

 

„A bizalom a legfinomabb tápláléka az életnek. Ha nem bízol, akkor nem tudsz valójában élni. Mindig félelemben vagy, körülvesz a halál és nem az élet. Egy mély bizalommal belül az egész látásmódod megváltozik. Akkor te otthon vagy, nincs konfliktus. Akkor te nem vagy idegen a világban. Akkor nem vagy idegen, nem vagy nem ide tartozó. A világhoz tartozol és a világ hozzád tartozik.

A vörös sugár invokálása

Hívom a rubinvörös sugár Elohimjét, sugározzátok fényeteket testembe.
Hívom a rubinvörös sugár Elohimjét, Öntsétek a Forrás erejét testem minden sejtjébe,
hogy testem újjászülethessen a fényben.
A rubinvörös fény gyógyítson meg minden sérülést a sejtjeimben,
oldjon fel minden stresszt és fájdalmat, és csillapítsa a változástól való félelmet.
Testem teljesen a fényben van.
Lényem nyugodt a fényben.
Velem van a Forrás ereje.

  A narancssárga sugár invokációja

Hívom a narancsságra sugár Elohimjét, hogy Isten vitalitása testembe áramoljon.

 

„Csak légy természetes! Légy önmagad!" – mondják gyak­ran az anyák gyermekeiknek. De mit jelent ez igazából? Egész életünkben különböző stratégiákat próbáltunk arra, hogy önmagunk legyünk. Sokaknak azt jelenti önmaguknak lenni, hogy kiélik kéjvágyukat és fantáziaké­peiket. Másoknak azt jelenti, hogy azt teszik, amiről úgy gondolják, a külvilág elvárja tőlük.

Az igazság az, hogy nem tudsz önmagad lenni, amíg nem ismered  önmagadat.

Dr. Ihaleakala Hew Len "meggyógyított" egy egész őrültek házát Hawaii-n, csupán azzal, hogy önmagát gyógyította.

Hogy csinálta? Az Ön-Azonnosság ho´oponopono-val.
Amikor dolgozni kezdett az intézetben, azt mondták neki, csináljon, amit akar. Ő, pedig elvonult a szobájába, és csak tisztította, tisztította önmagát...

A ho´oponopono lényege, hogy önmagunk tisztításával a világot is megtisztítjuk.
Miként működik a folyamat?
Egyszerűen megkérjük az Istenséget, Mindenséget, Univerzumot, hogy törölje a nekünk nem tetsző dolgokat négy egyszerű mondattal:

Szeretlek!

 

„Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni.

Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob, vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb – másnaposság következik.

Ködös, téli nap volt. Két héttel karácsony előtt. Ebben az évben csak ezen a napon esett le az első hó, és ez egyből meg is látszott a baleseti statisztikákon. Az emberek már javában készülődtek az ünnepekre, és ez évről évre csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örömmel várták volna, mindenki egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebb volt
     Talán ezért is, meg a hó miatt is rengeteg baleset történt ezen a napon. Délután négykor a mentő szirénázva érkezett a Szent Margit kórházhoz, egy középkorú férfit hoztak.

 

„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?

Képzeld el az Univerzum Kezdetét.

Csak az Értelem létezik, semmi más.

A Kimagasló Értelem.

Egyedül.

Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.

Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.

Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.

Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.

Amikor valóban megjelenik bennünk a kalandvágy, olyanok vagyunk, mint ez a gyermek. Bizalommal telve, ámulatunktól vezérelve lépésről lépésre haladunk a sűrű erdő sötétjéből a fény szivárványragyogása felé, egyenesen az ismeretlenbe.
A kalandnak semmi köze a tervekhez, a térképekhez, a szervezett programokhoz. A Szivárványok Apródja egy olyan életminőséget képvisel, melyet bárhol magunkévá tehetünk: otthon vagy munkahelyünkön, a vadonban vagy a nagyvárosban, alkotás közben vagy épp egy emberi kapcsolatunkban.

 

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram!

„Az emberiség fejlődése hasonló az ember egy életen belüli fejlődésével. Ez jól végigkövethető a csakrák analógiájával. A tudati fejlődés legalsó foka (gyökér csakra szint) az ősember volt, ahol még a tudat nem tud magáról, az ember életét életösztönök, tudattalan impulzusok irányítják. Azaz a szellem mélyen alszik.

A következő lépés a mezőgazdasági kultúrák kialakulása, ahol a nagycsaládi életforma volt jellemző. Ez a második csakra tudati szintje, ahol az ember tudata már kezdi felfedezni saját ma­gát, de még nem indul el önálló fejlődési útra, hanem csoportban marad.

 

„A felkelő nap aranya fényét hinti szét a tájra,

friss hajnalra ébred a zöldellő réten az élet.

Nyíló virágok kelyhük kitárják a fényre vágyva,

a reggeli zsibongásra minden alvó feléled.

Térden állva fejem lehajtom harmatgyöngyöt inni,

s oly varázslat történik, amit el sem merek hinni:

 

Testem kicsinnyé válik, mint a rétnek egy paránya,

vagyok egy sebesen szálló, zöld hátú bogárka.

Ahogy a távolság és mélység szédítő aránya,

úgy nő körülöttem az öntudatlan létezés árka.

„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van.

"A szeretet akkor lesz tökéletes bennünk, ha akkor is tudunk örülni a mások sikerének, boldogulásának, ha ez ugyanakkor nekünk nem sikerül..."

Hát tudjátok, szerintem ez a legnehezebb dolog az életben. Mert igazán nem könnyű némely helyzetben örülni a másik ember sikerének, legyen az pénz, egészség, bármi.

82 éves barátnőm vígasztalhatatlanul zokog. Nemrég vesztette el egyetlen fiát, agydaganat végzett vele, 57 éves volt.

Barátnőm Istenhívő, emberszerető, ahol tud segít.

"Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, olyanná válok, mint a lélektelenül harsogó trombita vagy csengő cintányér. 

Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot és az összes bölcsességet, és bár olyan erős a hitem, mint a vihar,ami hegyeket képes elmozdítani, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.

Ha szétosztom mindenemet a szegények között, hogy legyen mit enniük, ha atyámtól kapott minden tüzemet odaadom nekik, de nincs bennem szeretet semmi sem válik javamra.

 

Ha boldogok lehetünk akár most azonnal, miért halogatjuk? Hogyan tudjuk elodázni a határta­lan öröm érzékelését, ha elérhető közelségben van? Mi a fontosabb? Van, ami inkább elsőséget élvez?

Ha boldogok vagyunk, egész életünk fénybe borul. Ha boldogok vagyunk, fényünk átárad a körülöttünk élőkre is. Jelenlétünkben az ítélke­zés és a bírálat sötétjében bolyongó emberek hirtelen meglátják a világosságot, amely ben­nünk ragyog.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget.
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és
megengedi a szent embernek, hogy betekintsen ...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék,... benne ízletes raguval. A szentnek... elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.

Lábnyomaid pora...

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

De azt, hogy miért van mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál és feltártál sok csodát.

De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,

és a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája

benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,

meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket.

Így szólt:

- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be. - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!

"Miért vagytok nyugtalanok és zavarodottak? 
- Hagyjátok rám a gondjaitokat, minden ügyeteket, és megnyugszotok. Bizony mondom nektek, minden valódi, vak és teljes odaadási gesztusotok meghozza az eredményt, amire vágytok, és megoldja a kibírhatatlan helyzeteket!

Az, hogy rám hagyatkoztok, nem azt jelenti, hogy aggódtok, nyugtalankodtok és kétségbeestek, majd végül izgatottan megkértek, hogy segítsek. Az Istenre-hagyatkozás azt jelenti, hogy nyugodtan becsukjátok lelketek szemét, és átadjátok magatokat nekem, hogy fölvegyelek a karomba, és átvigyelek a túlsó partra, mint egy anya az alvó kisgyermekét.

 

„Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelége­dettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy plusz ajándék.

Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.

 

„Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független; egy pillanatra sem létezhetsz egyedül önmagadban. Az egész létezés támoga­tására szükséged van; minden pillanatban belélegzed, aztán kilélegzed. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.  És ne feledd, nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség ideája már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk. És ha függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz; mi mindannyian, mindennel összefüggünk.

 

„A Föld emelkedik. A tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink. Az 1940-es, 1950-es években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a függőségek és más fizikai vágyak.

 

„Azt szoktuk mondani, hogy szeretem a rántott gombát, szeretem a gyerekemet, szeretek utazni, ilyesmiket. Ezek mind sze­retetek. Az bennük a közös, hogy vannak dolgok és személyek, történések, amelyek iránt vonzalmat érzek, tehát igyekszem őket előidézni az életemben. Éppen úgy, ahogy vannak más személyek és történések, amelyek nem jók. Ezeket nem szeretem, és igyekszem tőlük eltávolodni, arra törekszem, hogy minél ritkábban forduljanak elő.

 

„Az Angyalok a Szellem szolgálói. Az igazi szellemiség túlnő a vallásokon, bár elfogadja és tiszteletben tartja mindegyiket, dacára annak, hogy a legtöbb vallás nagyon eltávolodott a Szellem valódi, tiszta üzenetétől.

Az igaz spiritualitás feltekint a Szellem Hegyére, és látja, hogy minden felfelé, a Forrás felé vezető ösvény helyénvaló annak a vándornak a számára, aki rajta jár – még a fájdalom, a betegség, a sérülések és kataszt­rófák is járható utak, hiszen gyakran ezek azok a kihívások, amelyek egyes embereket a Szellem felé fordítanak.

 

„Mire vágyik a lélek? A szeretet legnagyszerűbb, legteljesebb érzésére, amit csak el tudsz képzelni. Ez a lélek vágya. Ez a lélek célja. Erre az érzésre áhítozik. Nem a tudására, hanem az érzésére. A tudása megvolt, a tudás azonban fogalmi, az érzés viszont tapasztalati. A lélek a saját tapasztalatán keresztül érezni, ekképp megismerni akarja önmagát. A legmagasabb fokú érzés az egység megtapasztalása a Mindenekkel. Ez a visszatérés az Igazsághoz, melyre a lélek sóvárog.

 

„Az ego: a formával való azonosulás, az önmagadnak a valamilyen formában történő keresése és ezért elvesztése. A formák azonban nem csupán materiális tárgyak és fizikai testek. A külső formáknál – dolgoknál és testeknél – alapvetőbbek a gondolatformák, amelyek a tudatmezőben folyamatosan keletkeznek. A gondolatformák energiaképződmények, amelyek ugyan finomabbak és kevésbé sűrűk, mint a fizikai anyag, de attól még ugyanúgy formák.

 

„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok.

 

„Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare-idézetekkel szolgáljon.

Ha boldog akarsz lenni, az első, amire szükséged van, nem erőfeszítés, nem jóakarat, nem is helyes vágyakozások, hanem annak a világos megértése, hogy pontosan hogyan programoztak téged.

„Az ősi időfogalom nem azt kérdezte az időtől, hogy mennyi, hanem azt, hogy milyen.

Mindennek ideje volt: a születésnek, a meghalásnak, az ültetésnek, az aratásnak, a betegségnek, a gyógyításnak, a sírásnak és a nevetésnek, a megőrzésnek és az elvesztésnek...

Ahogy kialakul lelkünkben a mindenségtől különvált egotudatunk, úgy lesz a lebegő Lét helyett szorongó életünk. Ezzel együtt nő a türelmetlenségünk is... Akiben az ego átveszi a hatalmat, annak nincs már „ráérő ideje”.

 

„Nekem, Jézusnak, az első szavaim ezek voltak: "Betelt az idő! Elérkezett hozzátok az Isten országa! Alakítsátok át gondolkodásotokat" (Márk 1;15)! Ha ezt az egyetlen egy nyitó gondolatomat elfogadod, és arra szánod életedet, hogy ezt a csomagot kibontsad, máris megragadtad a lényeget!

Sem ima, sem tanulás nem ad megoldást mindaddig, amíg valaki nem kezd hozzá gondolatainak átalakításához úgy, ahogy azt Én ajánlom neki és elvárom tőle.

Csak egy kicsit mélyedj bele az idézett szavaimba! "Betelt az idő!" Tehát elkezdődött a világ vége!