„Ebben a világban létezni elképesztő tárházát adja minden tapasztalatnak: az orgazmus gyönyörétől kezdve egészen a sivár keserűségig. Az élet nagy játékában mi vagyunk a játékosok és a valóság csak a folyamatosan változó, minket tükröző színpad. A világ nem oka az örömödnek vagy a szomorúságodnak: az csak a boldogságod vagy levertséged kerete. Ha a világtól várod, hogy boldoggá tegyen, azzal megtagadod a saját hatalmadat arra, hogy magadat tedd boldoggá.

 

„Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista önimádat között?

A kettő között óriási különbség van, bár nagyon hasonlítanak egymásra. Az egészséges önszeretet igazi vallásos érték. Aki nem szereti önmagát, az senki mást sem tud szeretni. A szeretet első rezdülései a szívedben születnek, ezért aztán ha saját magad felé nem érzed ezt, akkor senki más irányában sem érezheted, hiszen mindenki más messzebb van tőled, mint te  saját magadtól.

"Az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem a fejükben lévő eszmékre. 

Turisták egy csoportja szorult helyzetbe került valahol vidéken. Kényszerűségből lejárt szavatosságú ételcsomagokat osztottak ki nekik enni. Elfogyasztása előtt ellenőrzésképpen néhány falatot vetettek egy kutyának. Szemmel láthatóan ízlett neki az étel, és semmilyen utóhatása nem mutatkozott.
Másnap viszont arról értesültek, hogy a kutya elpusztult. Általános pánik tört ki köztük.

 

„Az indigó gyermekek gyakran maximalisták, és nagyon kemények lehetnek önmagukkal szemben. Hajlamosak minden érzékelt vétségükért megbüntetni magukat. Ha leszidod őket, többek között azért kezdenek el agresszíven védekezni, mert már amúgy is fájdalmasan tudatában vannak annak, hogy hibát követtek el.

Bár az indigó gyerekek néha őrjítőek lehetnek, fontos, hogy mindig mérsékeld az irántuk érzett dühödet. Először dicsérd meg őket azért, amit jól tettek, és csak utána mondd el nekik, miben hibáztak.

 

„Az a hittudomány, mely jelenlegi egyházatok intézményét jellemzi, nagyon távol áll a szeretet gyakorló iskolájától. Többet árt, mint használ. Pedig nem kellene ennek így lennie, de így van! Ott, ahol a bárányok megkérdezése nélkül, felülről helyeznek pásztort a nyáj élére, ott valóban birkáknak tartják a híveket azok az emberek, akik magukat pásztornak gondolják. Örülj annak, hogy nem kell közéjük keveredned.

De tanulnod kell! Komolyabban kell venned a Szentírás olvasását, az elmélkedéseket, azokat az imákat, melyek átjárják nemcsak értelmedet, de szívedet is.

"Amikor aludni mész, egy dolognak a tudatodban kell maradnia, miközben elalszol: hogy minden álom, minden - feltétel nélkül - egy álom.

AZ, amit nyitott szemmel látsz, az is álom. Az, amit lehunyt szemmel látsz, az is álom. Az álom az az anyag, amelyből az élet készül Ezért ezzel a hangulattal aludj el; ezzel a szüntelen emlékezéssel, hogy minden, kivétel nélkül minden álom. Amikor minden álom, akkor nincs semmi ok a nyugtalanságra.
Ez a mája elmélete, hogy a világ egy illúzió.

 

"Ha kilépsz a neveltetésedből, szabad vagy, egyszerűen egy emberi lény vagy. És ez az igazi szabadság! Akkor nem cipelsz burkot magad körül. A tok széttörött.
Amikor a madár a tojásban van, nem tud repülni. Amikor "indiaiak", vagy "németek", vagy "angolok" vagy "amerikaiak" vagyunk, akkor egy tojáshéjban élünk. Nem tudunk repülni, nem tudjuk szétnyitni a szárnyunkat, nem használhatjuk határtalan szabadságunkat, amelyet a létezés biztosít számunkra.
Ezek a nevelés egymásra rakódó rétegei.

„Ha a kisgyermekeket hagynák egymás között lenni az összhangból kizökkent felnőttek felügyelete és Rezgéseik beavatkozása nélkül, akkor teljes természetességgel Átfogóbb Nézőpontjukra hangolódnának, és magabiztosan reagálnának egymásra. Megfigyelnék egymás különbözőségeit, de ezek nem válnának viszonyítási pontokká, amelyekkel szembeállítanának valamit. Ennek eredménye előremutató, eredményes és kedvükre való közös teremtés lenne.

Hatalmaskodás

"A mások feletti hatalmaskodás ideája az alsóbbrendűségi komplexusból ered, az emberek azért hatalmaskodnak egymás fölött, mert félnek, mert bizonytalanok önmagukban.

Van egy nagyon híres keleti történet... Egy vak férfi ül egy fa alatt. Jön egy király, megérinti a vak ember lábát, és azt mondja:

- Tisztelt uram, merre vezet az út a fővárosba? Azután a király miniszterelnöke jön, és a vak ember lábának megérintése nélkül azt kérdezi:
- Uram, merre vezet az út a fővárosba?

„Először is vágyom megismerni és megtapasztalni Önmagam, teljes dicsőségemben – megismerni, Aki Vagyok. Mielőtt kieszeltelek benneteket, és a Világmindenség valamennyi világát, ezt nem állt módomban megtenni.

Másodszor arra vágyom, hogy ismerjétek és tapasztaljátok meg, Akik Valójában Vagytok, azon teremtőerő révén, mellyel megajándékoztalak benneteket; tapasztaljátok meg az Éneteket az általatok választott úton.

Harmadszor arra vágyom, hogy az élet egész folyamata állandó öröm, folyamatos teremtés, soha véget nem érő kiterjedés, és a teljes beteljesülés élménye legyen a Most megszentelt pillanatában.

"Két Őrangyal azt tapasztalja, hogy védenceik nagyon gyakran vitatkoznak, veszekednek egymással. Mivel Ők nem ismerik ezt a megnyilvánulási módot, feltételezik, hogy valamilyen nagyon paradicsomi állapotot kell okozzon, ha az emberek ilyen sokszor megismételik. Ezért elhatározzák, hogy Ők is kipróbálják, így legalább tanulnak is valamit küldetésükből.

Megegyeznek, hogy az egyik a szoba egyik sarkába, a másik a másikba repül, hívják egymást, de a válaszuk a - Nem!