„1. A hála kifejezése: Vegye számba, amije van, és fejezze ki a háláját ezekért (akár egy fontos másik személynek, akár egyedül, töprengés során vagy naplóban), vagy fejezze ki a háláját és elismerését egy vagy több ember felé, akiknek soha nem mondott igazán köszönetet.

 2. Az optimizmus kialakítása: naplóírás, amelyben elképzeli és leírja az önmaga számára elképzelt legjobb jövőt, vagy gyakorolja, hogy minden egyes helyzetnek a naposabb oldalát lássa.

 

„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragasz­kodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragasz­kodtatok.

Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.

Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És téve­dés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamato­san kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd...

 

"A szeretet, az élet, a halál mind hirtelen történnek meg.

 Amikor egy gyermek születik, akkor vagy már megszületett, vagy még nem. Ugyanez igaz a megvilágosodásra, mert ez a legalapvetőbb születés, a legalapvetőbb halál, a legalapvetőbb élet és a legalapvetőbb szeretet – minden a legmagasabb fokára hág a megvilágosodásban. Ez egy hirtelen esemény.

A tantra azt mondja: ne összpontosítsd a figyelmedet a cselekedetekre, arra összpontosíts, aki a cselekvő.

 

„Az igazi szabadságot a szívben nyerik el vagy veszítik el. Háborút akarsz? Akkor vívd azt meg saját szívedben saját szíved ellen. Szereld le a saját szívedet: vess ki belőle minden olyan reménységet, minden félelmet és hiábavaló vágyat, amelyek fojtogató börtönné teszik a világodat. És szívedet tága­sabbnak fogod találni, mint az egész világegyetemet, kedved szerint fogsz járni-kelni ebben a világmindenségben, és semmi sem fog akadályt gördíteni utadba.

 

„Szeretnünk kell azt a dolgot, amit éppen tanulmányozunk. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, akkor szeretnünk kell, nem pedig elítélnünk. Játszani kell vele, figyelni mozdulatait, egyéniségét, viselkedését. Ha viszont elmarasztaljuk, hibáztatjuk vagy elutasítjuk, nem ért­hetjük meg a gyermeket. Ehhez hasonló a látható világ mögötti Valóság megértése is, mivel az egyénnek minden pillanatban meg kell figyelnie, mit gondol, mit érez, és mit cselekszik.