”Ha felhagyok az ítélkezéssel valamivel kapcsolatban, akkor nem leszek többé foglya annak, amit elítéltem.”

 

Az ítélkezés ma olyan, mint egy rossz szokás. Hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és fel sem ismerjük, mekkora kárt okozunk magunknak ezzel. Amikor elítélünk valakit, vagy valamit, elménkben foglyai leszünk annak amit elítéltünk. Gondolataink, energiánk e körül forog, nem tudunk más, előrébb vivő dolgokkal törődni. Az ítélkezés azt érezteti velünk, hogy igazunk van, jogos a felháborodásunk.

Rómában született, és huszonkét évig volt pápa.Annak a Nagy Konstantin császárnak volt a kortársa, aki 313-ban a milánói rendelettel teljes vallásszabadságot biztosított a keresztények számára. Pápasága legfontosabb feladata volt a föld alatti Egyház föld feletti megszervezése, és Róma rendbetétele.

Az üldözések véget értek, a keresztények feljöhettek a katakombákból, és kezdhettek templomokat, gyönyörű bazilikákat építeni.

A császár nem kedvelte Rómát.Mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is rövid időre.

Martini bíboros, Milánó érseke elmesélt egy kedves történetet, amely láttatja, milyen veszélyt idézhet elő a vallás. A történet egy házasulni készülő olasz párhoz kapcsolódik, akik előre megbeszélték a plébánossal, hogy egy kis ünnepséget tartanak a templomkertben. De esett az eső, és ők nem tudták megtartani az ünnepséget. Azt kérdezték tehát a plébánostól: „Baj lenne, ha az ünnepséget a templomban tartanánk meg?”

Mármost az atya cseppet sem volt boldog afelett, hogy fogadást rendezzenek a templomban, de ők azt felelték: „Eszünk egy kis süteményt, éneklünk egy kicsit, iszunk egy kis bort, és hazamegyünk.” Így hát meggyőzték az atyát.

Géza - Szeretnék pillangó lenni!

Jolán - Miért? Hisz pillangó vagy.

Géza - Én pillangó? Ezzel a vastag, ráncos és szőrös testemmel?

Jolán - Amire vágysz, attól elválasztod magad. Miért ne lennél pillangó? Géza - Jó, akkor pillangó vagyok ... de ez így mégse az igazi, én szeretnék repülni.

Jolán - Tudsz repülni.

Géza - Ne viccelj, nyálkás csíkot húzok magam után, amerre csak kúszok-mászok.

Jolán - A tested káprázat. Ha megszabadulsz a káprázattól, bárhol lehetsz, és még szárnyak se kellenek hozzá.

Géza - Hogyan szabadulok meg a káprázattól?

Halasy-Nagy Endre szerint karácsony szavunk a Kara asszony - sötét asszony, fekete asszony - szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal. A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a kerecsensólymokat. Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után. Ezt nevezték Kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének...

 

„Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat. Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az. Az önszeretet minden más szeretet alapja. Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet. Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről. Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.

Olyan, mintha azt mondanád egy fának: „Ne tápláld magad a földből; az bűn. Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés.

 

„A hit az olyan szeme a szívnek, mely sötétben is lát. Ezért az oktalan félelem nem más, mint ennek a szemnek valamilyen megbetegedése. A hit hiánya nem gyógyítható kívülről. Hitet adni nem képes semmi csoda, semmi rábeszélés. Szívével csak az fog látni, aki ezt valóban akarja. Nagyon sok ember, aki azt hiszi magáról, hogy hisz, olyan, mint az a vak, akit finom ösztönökkel rendelkező kutyája vezet. Egy egész életet le lehet élni ilyen önámításban.

Egyenlő lények vagyunk, és a világmindenség az egymáshoz való viszonyainkból áll. Az univerzum egyfajta létezőkből van teremtve; mindegyik élő, mindegyik meghatározza a saját létezését. Igazából ez minden, amit tudnod kell ahhoz, hogy megértsd ezt a könyvet vagy megírd a sajátodat. Minden, amit mondok, az első bekezdésben gyökerezik, és bármilyen kérdést meg lehet oldani azzal, hogy végiggondolod a dolgot ebből kiindulva.

A világmindenség egyféle akármiből készült, amit lehetetlen meghatározni.

„Amit számotokra jelent az advent, az nem azonos azzal, amit jelentenie kellene. Mert számotokra nem jelent mást, mint ezt: közeledik karácsony. Mit kapok másoktól, mit veszek másoknak, és kiknek kell karácsonyi lapot küldenem. Igen, ezt jelenti. És mit kellene, hogy jelentsen?

Az egyházi évetek időszakai arra hívják föl figyelmeteket, hogy gondoljátok végig: milyen is volt a világ viszonyulása Hozzám eddig, és milyennek kell lennie ezután!

Az Én viszonyulásom hozzátok mindig ugyanaz volt.

 

„A történelem eseményei legalább annyira ellenőrzés alatt állottak az én világrajövetelem miatt, mint a Megváltó születése miatt.

Az időnek meg kellett rá érnie… a helynek tökéletesnek kellett lennie… a körülményeknek pedig megfelelőeknek… mielőtt én megszülethettem volna.

Egyszülött Fiának Isten kiválasztotta a szülőket, akiket aztán felruházott azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek szükségesek voltak a születendő gyermek számára.