„Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek mind önmaguk, mind a társadalom számára felkínálnak, az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata vagy biztonságigénye.

  

„Szeretet csak akkor lehetséges, ha két ember a léte középpontjából közlekedik egymással, ennélfogva ha mindegyik a léte középpontjából éli meg önmagát. Csak ebben a „centrális létezésben” van emberi valóság, csak itt van elevenség, csak itt van meg a szeretet alapja. Az így megélt szeretet állandó kihívás; nem pihenő, hanem mozgás, növekedés, együttműködés; hogy harmónia van vagy konfliktus, öröm vagy bánat, még ez is másodlagos ahhoz az alapvető tényhez képest, hogy két ember a léte lényegéből éli át egymást, hogy egyek egymással, és nem azért, mert menekülnek önmaguk elől, inkább mert egyek önmagukkal.

 

„Mindannyiunknak megvan a maga választása azt illetően, hogy egy szerelmi kapcsolat az álom, avagy az ébrenlét felé halad-e. Párkapcsolatunkat használhatjuk érzelmi mankónak, belső bizonytalanságunk enyhítésére, esetleg annak megerősítéséül, hogy értékes, elfogadható és szeretetreméltó emberek vagyunk. Kereshetünk benne gyógyírt önértékelési zavarainkra, vagy akár megkísérelhetjük az állandóság bástyájává tenni, oltalmul az élet örök változékonyságával szemben.

 

„Minden ember bensőjében van egy mag, a saját lénye, amelyről csak homályos elképzelése van. Ebben a belső magban energia áramlik, amely a felszínre kívánkozik. Ez az energia alaktalan, és még meg kell találnia a megfelelő módot arra, hogy kifejezésre jusson; többnyire azonban nem találja, mivel az ego… nem enged utat neki. A belső énedben rejlő energia még alakítatlan, tiszta, talán a fehér fényhez lehetne hasonlítani. Ezért aztán az érzés, amelyet ez az energia közvetít, szintén elég homályos és meghatározhatatlan formájú.

 

„Ha találkozol egy rég nem látott baráttal – engedd át magad a boldogságnak.

Egész lényedben érezd, válj azzá – add át magad teljesen az örömnek. Ez is egy módszer. Már rég nem láttad barátodat; több napja, vagy több éve. Találkoztok, és elönt az öröm...

De te a barátra koncentrálsz és nem az érzésre. Elmulasztottál valami fontosat. Az érzés csak pár pillanatig volt jelen, alig vetted tudomásul – rögtön elkezdtek beszélgetni, felébresztitek a régi emlékeket.

 

"A fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Ez befolyásolni fogja életed minden aspektusát, különösen a bensőséges kapcsolataidat. Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban. Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni.

 

„Bármilyen konfliktus – fizikai, pszichikai, intellektuális – pusztán energiapocsékolás. Ezt rendkívül nehéz megérteni és még nehezebb megszabadulni tőle, mivel az emberek többségét arra nevelték, hogy küzdjön és erőfeszítéseket tegyen. Az iskolában az első dolog, amit megtanítanak – az erőfeszítés. A küzdelem és erőlködés végigkíséri egész életünket – küzdenünk kell azért, hogy jók legyünk, le­győzzük a gonoszt, ellenálljunk a kísértésnek és fegyelmez­zük magunkat.